Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-14 / 28. szám
218 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A magyar közigazgatás egyszerűsítése. Sokszor irtunk mi már arról a Magyar ~ Földművelőben is, bogy a mi közigazgatásunk olyan nehézkes, hosszadalmas, és hozzá legyen téve, költséges. A kik a nép ügyét-baját ismerik, főleg azok hangoztatták folyton-folyvást, hogy nagyon is megérkezett az idő, mikor a magyar közigazgatás is reperá- 1 á s r a szorul. No hát végre ez irányban is haladást jelezhetünk. Elkészültek hosszú és alapos tanulmányozás, puhatolózások után azzal a törvényjavaslattal is, melylyel a közigazgatás .lassúságán, tekervényes, beláthatlan utain akarnak segiteni. Röviden megismertetjük a törvényjavaslat mibenlétét. A törvényjavaslat öt szakaszra oszlik 44 parag rafussal. Az első szakasz a jogorvoslatról szól. Főczélja, hogy ezután a felebbvitelre minden ügyben egységes határidőt — 15 napot — szab meg. Nagy előny, mert eddig egyben 8, a másikban megint más határidő volt megszabva. A szegény ember, de még a pennás ember is alig tudott kiigazodni. Második szakasz. A rendőri bíráskodást rendezi. Hivatva van, hogy a közönséget az eddigi zaklatásaitól megmentse. Itt szabályozva van a kihágások ügye is. Ez eddig végtelen hosszadalmasan volt; zaklatta a közönséget és nagy időt kellett vele vesztegetnie a tisztviselőknek is. A harmadik szakasz rendelkezik a büntetés pénzekről. Mostanság a büntetés pénzeket temérdek irányban használták fel. Azért volt nehéz az ellenőrzése, elszámolása, nyilvántartása. Meg sok költséggel is járt a kezelése. A törvényjavaslat szerint a kihágásokból befolyó büntetéspénzek, valamint az elkobzott jószágok értékének fele a községet illeti, másik része pedig a pénzügyminiszter kezelése alá tartozik. A negyedik rész a kézbesítésről szól. Hej, mert ez a kézbesítés is sok szegény embernek okozta kárát, vesztét. A törvényjavaslat a kézbesítést a postára bízza. Az ötödik részben szabályozva van a minisztérium és egyes közigazgatósági hatóságok közti ügyvitel. Minden megyének lesz hivatalos újsága, melyben az összes határozatok és rendeletek közölve lesznek. Ez rövid foglalatja a magyar közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatnak. Remélni lehet, hogy ha a közéletbe lelkiismeretesen átviszik, a magyarnép ügyes-bajos dolgai könnyebben, igazságosabban fognak lefolyni. Ajándék a királynak. Pájer Lajos kunszentmártoni lakosnak az az eszméje támadt, hogy a magyarok királyát megajándékozza tiz darab alföldi tyúktojással. Az eszmét tett követte s becsomagolta a kiválasztott szép tyúktojásokat s elküldte azokat I. Ferencz József királynak. Minden egyes tojásra egy magyar korona s a király neve volt rajzolva. A tojások mellett égy fél iv papíron a következő vers volt mellékelve: Tartsd meg Isten jó Királyunk, Tartsd meg Ferenc Józsefet. Nyújtsd neki oh égi urunk Oltalmazó kezedet, hogy mint Jó atya helyeted kormányozzon Bennünket. Kérjük Isteni Felséged, tartsd meg Ferencz Józsefet. Tartsd Isten Királyunkat hazánknak, Dics reményét a Közjóra áldásodat Sugarazó életét buzgón hozád Fel Kiáltunk Mindenható Istenünk Éltesd Éltesd Jó Királyunk Éltesd Ferencz Józsefet! Pájer Lajos Kun-Szt-Márton, 1901. April. 1. A múlt hó 21-én jött meg az ajándékra a válasz a kabinetirodától a főispán utján, melyben 40 koronát küld () Felsége az ajándékozónak. Ez bizony . . . öreg hiba! Nem egyszer, se nem kétszer hallottuk a magyar munkásoktól, igy különösen nagy munka idején, hogy munkabérük felemelését, illetőleg magasabb fokát igy indokolták.- Hja, a magyar ember ilyenkor dolgozik. Dolgozik emberül... hát ha most nem keres,, akkor az év többi részében kopik az álla. Mert a magyarnak ez a munka ideje! Igaz, a magyar munkás dolgozik, ha hozzáfog, ha akar. Akár „áltáljában, akár napszámra“ — nem marad ám hátra. Vág olyan rendet, hogy na! A gazdák is megemberelik őket, 20 — 30 fillérrel is többet fizetnek a magyar napszámosnak, mint a tótnak. De a magyar ember, a nagy munkaidő után... mintha nekie ebben az országban nem is akadna munkája, de nem is kellene dolgoznia. Nagy pihenőre szokot ez a mi népünk 1 És ez bizony öreg hibái Mert hiába van a magyarnak munkaereje egy bizonyos időszakra, ha az év legnagyobb részét elpazarolja, elpipázza, elpolitizálja és a többi. Öreg hiba, bogy a magyar sehogyse adja magát a könnyebb, úgynevezett kézi munkára. Azt tartja, hogy azok szaporátlanok, szuszogó munkák; nem hoznak a konyhára semmit. Az ilyen gondolkozás megvest mondjuk öreg hiba, mely a magyar ember homlokára az élhetetlenség bélyegét süti. Hogy igazat beszélünk, bizonyítsa a következő eset, melyet a „K. N.“ lapban olvasunk. A kecskeméti konzervár gyárnak 40 ezer üvegre olyan egyszerű szalmatakaró kell a milyenben a savanyú- vizes üvegeket szállítják. Pár perez alatt a gyerek is megcsinálhat egy ilyen takarót, csak szalma, kender- ezérna és bicska legyen a kezében. Egy felnőtt ember kivált ha ügyességre tesz benne szert, naponta 200 —300-at játszva elkészít. Már most fizessenek érte darabonkint csak 2, vagy 1 fillért . . . megvan a napszám, s nem megvetendő napszám. Csakhogy pepecselő munka . . . hát nem válalkozik rá senki. A kecskeméti munkások azt mondják: nem vesződünk vele... nem is tudjuk, még nem próbáltuk. A gyár ráállt volna arra is, hogy a maga költségén elküld vagy egyet, a ki megtanulja valahol a takarókészitést. Erre sem ajánlkozót senki . . . mert szuszogó szaporátlan munka. Hát megrendelték Pécsett 40 ezer takarót. Még szerencse, hogy külföldre nem volt kénytelen vándorolni a 40 ezer fillér, vagy 40 ezer krajezár, a mi bizony kerek 400 forint. És ez a kecskeméti eset épugy megeshetett volna az ország legtöbb magyar városában, meg itt Kalocsán is. És mi hozzá tesszük, — meg Szatmáron. Mis- kolczon, Kassán — és a többi helyen. Népünknek tehát ki kell bontakoznia ebből az ósdi gondolkozásból, mert meglátja, hogy hiába omlik verejtéke egy bizonyos időszak alatt kemény, férfias erőt kíván munkájában: könnyebben és jobb módban fog élni az a nép, mely élelmes körültekintéssel még a fából is vaskarikát csinál. Mikor a főtiszt magyarul vezényel. A tavalyi hadgyakorlatok idején történt. Egyik magasabb rangú tiszt, ki születésénél fogva rokonságban van az olasz királyi családdal, a magyar ezredek vezényletével volt megbízva. Rogy megmutassa a tiszteknek, hogy nemhiába magyar katona ő, felhasznál minden alkalmat, ha törve is, de magyarul beszéljen. Szerették is igaz összes tisztjei. De egyszer történt, bőgj' ellenség jöttét jelzik az előőrsek. Hiába küldenek ki csapatokat, azok nem tudják felderíteni az ellenség hollétét. A tábornok haragos kezd lenni, arcza vörös lesz s rárivall a jelentkező ezredesre: — Ezredes ur! Nem tudni, hol az ellenség Rögtön hatolja ki pu!
