Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-30 / 26. szám
202 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Pedig a mi mezőgazdaságunk nem elgémberedett öreghez hasonló, a kit bátran küldhetünk penzióba! Hogy, mert nélküle bátran megélhet az ország. A mi mezőgazdaságunk a haza élés-kamarája, melyből minden emberfia táplálkozik e hazában. Ezt kezdik ma már atyámfiai elismerni, még azok is, a kik eddig fityet hánytak az aratásra. Ha tehát a gazdálkodók táplálják az országot : akkor bizony joguk van követelni, hogy a gazda világ is valójában arasson; éhen ne haljon, hanem boldoguljon. És lássátok, elértük azt, hogy ma már ilyen gondolkozással, érzéssel figyelik hazánkban is az aratást. Nem akarjuk tehát elhinni, hogy a gazdavilág sorsa jobbra ne forduljon, mert hiszen ki-ki tudja, hogy hol szorítja a csizmája. Ily érzelmekkel menjetek tehát atyámfiai a buzakalászos mezőkre, végezzétek be az emberiségért folytatott verejtékes munkátokat. Arassatok! A közpénzek védelme. Egy lépéssel ismét tovább haladunk. A közpénzek kezelésének kérdése is rég megérett arra. hogy arról törvényhozásunk komolyan gondoskodjék. A közpénzek legnagyobb részét, azaz a közalapokat, mint például az árvák vagyonát eddig a vármegyék kezelték. Távol legyen tőlünk, hogy mi az összes vármegyéket hűtlen vagy könnyelmű kezelésről vádoljuk. Vagy még inkább, hogy a történt sajnos eseteket egy osztálynak rovására írjuk, mint azt egyes fővárosi újságok igazságtalanul megcselekedték. Annyi azonban igaz, hogy akadtak szomorú esetek, részint hibás, enyhe ellenőrzés vagy pajtáskodás révén, mikor bizony jól megczibálták a közvagyont, mikor tisztátalan kezekkel nyúltak például az árvák pénzéhez. Törvényre vagyon tehát szükség; világos, gyökeres hatású törvényre, hogy a közvagyon is védelemben részesüljön és ne kínálkozzék alkalom a közvagyon megdézsmálására. Ez irányban immár készülőben van egy uj törvény, atyámfia. A közvagyon védelméről szóló törvény. Nagy dolgokra volna ez a törvény hivatva! A vármegyéknek úgy is sok a dolguk, ügyesbajos elintézni valójuk. Hát az uj törvény a vármegyéket teljesen felmentené a pénzkezeléstől. Az állam venné kezébe ezt az ügyet. Az adóhivatalok kezelik majd a pénzt, a könyvitelt pedig a pénzügyigazgatóságok intézik. Tehát a közvagyonért az állam lesz felelős; neki vannak eszközei arra, hogy éber szemekkel őrködjék majd, ne hogy a közvagyonban hiba essék. Ha ezt a törvényt nem csak megalkotják, de majd az életben szigorúan keresztül is viszik: Magyarország közéletének egy igen fájó sebe fog begyógyulni. Adja az Isten 1 Tisztaság. A nagyságos ur boszúsan szól a cselédhez : — »Micsoda dolog az, Jutka ? Az Íróasztalomon halzsiros palacz- kot találtam az irataimon ?«... — »Jaj nagyságos ur, nem tudtam hová tenni... Szagos és piszkos volt tőle az egész konyha!« Az árvákról való gondoskodás. Árva vagyok, mint a gólya, a kinek nincs pártfogója! így mondja a bus nótái Hej pedig az árva árvább ám a gólyamadárnál isi Mert az igazi árva kétszerte árva, kétszerié mostoha. A mi hazánkban már gondoskodva van, a lehetőség határai közt a 7 évnél kevesebb évű árva gyermekekről. De nem vehették fel idáig az állami gyermek- menhelyekbe vagy más árvaházakba a hét évnél idősebb gyermekeket. Hát a jó Isten szerelméért, mi vagyon az oly gyermekekkel, kik 7 éves korukban jutnak árvaságra ?' Jutnak a maguk gyenge szárnyukra. Hányja-veti a sors, mint a gazdátlan jószágot. Nem csuda aztán, hogy az ilyenekből lesznek a legveszedelmesebb csavargók, rémei a városoknak és községeknek egyaránt. Vagy ha esetleg mesteremberhez, vagy gazdálkodókhoz kerülnek ott is úgy bánnak velük, mint szerencsétlen kölykökkel, a kiken már is meglátszik a nevelés hiánya, az erkölcsnek fogyatékossága. A törvényhozás szive végre megesett e szerencsétlenek sorsán. Az ilyen árva gyermeket hét éves korától 15 éves koráig gyermekmenhelyekben kívánja neveltetni. Ha pedig munkabírást tanúsít, akkor gondoskodik becsületes módon való ehelyezéséről. E czélra igaz, egyelőre csak 400 ezer koronát szánt a kormány. Igen szép, de nem óriási áldozat. Mert hiszen nagyon busásan visszatérül ez — a megmentett gyermekek munkaerejében és erkölcseiben. No de azért kezdetnek nem megvetendő. Négyszáz- ezer koronából két ezer elhagyatott gyermek szükségletei kerülnek elő. Két ezer ifjút visz ez a summa majd a tisztes életre, a hasznos munkára! Bizony szép dolog leszen ez 1 Az arató-munkások regulája. 1. Körömszakadtáig azon leszek, hogy a szerződést emberiesen, párolásán megtartsam, mert akkor baj esetén nekem fütyöl a rigó. Másképen gyengén állok majd a dolgommal. 2. Ép észszel, józansággal fogok munkámhoz, mert hej a reggel mutatja igazán a napot. A jó kezdet, jó vég. Sokan azért végzik rosszul munkájukat, mert rosszul is kezdették. 3. Istennel kezdem és végzem. Úgy dolgozom, mintha családom közt végezném munkámat. Ha Istenre és ő reájuk gondolok, Isten segít, ők vigasztalnak és kitartásra serkentenek. 4. Mindig meggondolom, hova visznek, hova csalnak ? Az egyenes ut a legjobb ut. A hirtelen harag legrosszabb tanácsadó. A ki a lovat az elra- gadásig kergeti szívesen megállana, de már nem teheti. 5. Nem arra gondolok, hogy mit iszom, de arra, mit eszem. Az erőt nem a pálinkától várom, de a hús eledeltől. Azért inkább az étel fogyaszsza béremet, mint az ital. 6. Fő, hogy szorgalmas munka után pihenjek. Éjjel azért mindig nyugodni fogok. Nappal dolgozni, éjjel nyugodni, ez az én legfőbb regulám. 7. A vasárnap nem először az emberé, hanem — az Istené. Vigyázz a szombat estére! A ki szombat után vasárnapra lefekszik mámorban — egész hétre kél az fel n y o m o r u sá g b a n. 8. Ha aratok, legyen az aratás. Jusson is maradjon is egyaránt. Naphevében kínlódni, bűzös korcsmákban dorbézolni: nagy bolondság. 9. Egészségemre vigyázok. Szegény ember sorsát, boldog Isten bírja, de a munkát is csak egészséges ember bírhatja. 10. Ha e regulát megtartom, családomnál majd felemelt fővel mutatkozom I Mester.
