Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-23 / 25. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 195 Mi hir a Gazdasági Munkás és Cselédsegélypénztárunkról ? Az 1900. évi XVI. t. ez. alapján ez év elején kezdte meg működését, már is fényes bizonyítékát adta annak, hogy ez az emberbaráti intézmény nálunk mélyen érzett szükséget pótol; mert mióta a föld népe baj esetén igénybe veheti a segélypénztár támogatását, azt látjuk, hogy a gazdasági foglalkozó igen gyakran van kitéve a különféle baleseteknek. A lovakkal és a szarvasmarhákkal való bánás temérdek bajjal jár. A rúgások és elgázolások egyáltalán nem tartoznak a ritkaságok közé, sőt nagyon rövid idő alatt számos olyan eset fordult elő, hogy ezek a bajok halállal jártak. Az sem tartozik a ritkaságok közé, hogy bizonyos gazdasági gépek okozzák a munkaképtelenséget. Alig hatodfél hónapos fennállás óta 162 esetben vették igénybe a segélypénztár támogatását. A baleset 14 esetben halállal járt. Mind a 14 esetben nyomorban maradt özvegy és apró árvák siratták a kenyérkeresőt. A segélypénztár ezekben az esetekben 400—400 koronát adott a nyomorban maradt családnak. Hathatós támogatásban részesül a segélypénztár a vármegyék, városok, községek, testületek, nagybirtokosok és a különféle pénzintézetek és vállalatok részéről is. Legutóbbi időben alapitótagja lett a segélypénztárnak: Biharvármegye 500, Gömör és Kis- hontvármegye pedig 200 koronával, a községek közül legtöbb jelentkezett Arad-. Pest-, Békés-, Bács-, Nagy- Küküllő, Temes és Torontál vármegyékből. Nagyobb alapítványokat tettek : Baja-, Sopron-, Lugos- és Czeg- !éd városok. A vállalatok közül a Magyar ezukoripar r. t. 1000 koronával lépett be az alapítók sorába. A nagybirtokosok közül a legutóbbi napokban gróf Zse- lénszki Róbert 1000, gróf Teleki József 300, gróf Károlyi Erzsébet 500. gróf Zichy Pál Ferencz pedig 300 koronával gyarapította az emberbaráti intézmény alapítványainak összegét. * Ládd-e atyámfia, ki e sorokat olvasod — hát nem bűn számba megyen e annak hanyagsága, a ki ezt az áldásos intézményt most is behunyt szemmel, kérges szívvel tekinti. Hej, csak akkor nyílik fel az a szem, csak akkor dobban fájót az a szív: mikor már későn lesz? Az elme-betegeket országszerte összeírják! Magyarországon sok az elmebetegek, a bolondok száma. Minden falunak, városnak meg vannak a maguk szánandó alakjuk. Ezek elborult lélekkel csatangolnak az emberek közt. Azt mondják csak olyan csendes őrült. Nem árt a légynek sem. De azért hányszor halljuk, olvassuk a lapokból, hogy a szerencsétlenek egyszerre csak kitörnek, kárt tesznek aztán magukban, embertársaikban és a közvagyonban egyszerre. És ilyenkor is menyit kell látni, futni) sürgönyözni, Poncziustól, Pilátusig futkosni, mig a veszélyes őrültet beszálittathatjuk valamelyik országos tébolyosok intézetébe. És vájjon felveszik-e 1 Mert Magyar- országon sok a szerencsétlen tébolyodottak száma és kevés az ez irányú emberbaráti intézmény! Hej, mert a gyilkoló szesz, pálinka sok embernek veszi el az eszét, sok költségbe kerül aztán az államnak. így jól teszi tehát Széli Kálmán főminiszter ur, hogy az elme-betegeket országszerte összeiratja. Arra kérjük olvasóinkat, a józan magyar népet, hogy az összeiróknak lelkiismeretesen kezükre játszanak. Úgy látszik, az általános népszámlálásnál az elmebetegek számáról, helyzetéről nem lehetet tiszta képet nyerni. Hiszen ez összeírásból nyilvánvaló áldás, tanulság származhatik. 1. Látni fogja az egész ország, hogy az elmebetegek számát mily óriási ijjesztővé teszi a gyilkos ital. Tehát az ital. alkohol korlátozása csak látszólagos vesztesége az államnak. Mert, a mit bevesz a vámon, elveszti a szomorú réven. 2. Az bebizonyosul, hogy a tébolydák számát vidékenkint szaporítani és rendezni kell. Mert ha például kellő időben vennék gyógykezelés alá a szerencsétlen szenvedőt: talán megmenthető volna az életnek, családapának és a társadalomnak. így terhére marad a községeknek, városoknak. Tehát csak legyünk segítségükre az összeiróknak ! Egyről-másról. — A világ folyása. — Magyar ember azt tartja: közös-lónak túrós a háta. Ezt is jól mondja. Láthatjuk az Ausztriával, a német sógorral való viszonyunkból. No de, a delegátus urak (magyarán a közösügyeket intéző bizottság) befejezték tanácskozásukat. Közös pénzügy miniszterünk, a ki származására nézve magyar vóna vagy mi ? — vátig panaszkodott, hogy kincses Boszniát a magyar mibe se veszi. Pedig ha Amerika helyett Boszniába vándorolna, bizony hogy boldogulás kínálkoznék. Hát ezt a dógot jó vóna meghányni-vetni szerkesztő uram ! (Megcselekeszszülc. Szerk.) * Egy és két fertály esztendeje kezdődött Kínában a nagy miskulanczia. No hát úgy látszik, ennek is vége leszen. Legalább a német császár takarodót fu- vat. 12 ezer főnyi csapat tér vissza hazájukba. No hát azok a szegény fiuk sem bánják ám. Azt hiszem. Hanem hát azért marad Kínában annyi katona, hogy hát ha baj talál lenni, legalább ijjeszthetnek * Botháné, már mint a búr tábornok felesége — meglátogatja az öreg Krüger apót. Az asszony csak asszony marad, ha mindjárt bur-asszony is. Ugyanis Krüger apó — hir szerint nem akarta vóna fogadni (látni) Bothánét. — Ne egyeledjék asszony a politikába, dörmögte az öreg Krüger apó. Az ám, de Botháné levelet hozott Krüger apó feleségétől is. No hát igy csak mégis látni óhajtja az öreg apó Bothánét is, a ki a békén fáradozik. Különben hírlik, hogy most már az anglus akar korriolyan tárgyalni a burokkal I No hát mostanra elég leszen. Gazdakört újság-olvasó. A veszettség tünetei. Az »Egészségügyi Lapok« Írja: Téves hit az, hogy nőstény kutyák meg nem veszhetnek. A veszettségben megbetegedett emberre oly jellemző undor a víztől, a kutyánál teljesen hiányzik, úgy, hogy azt mondhatjuk, a veszett eb néni irtózik a víztől. A legtöbb alig szomjas, de nem tejét, vizet, vagy más folyadékot nyaldos. Amaz általános hit, hogy a veszett kutyának szája habzik vagy erősen nyáladzik, szintén téves. Épp igy téves az a hit, hogy a veszett eb folyvást egyenesen fut és farkát hátsó lábai alá csapja. A következőkben találjuk meg á veszettség összes jeleit: a kutyák magaviseleté megváltozik, az egyik csendesebb, mogorva, szomorú lesz, a másik izgatott, nyugtalan, harapós. Sok veszett eb elfut, de 24—48 óra múlva hazatár. A legtöbb eb a betegség első két napján már étvágyát veszti és egészen más, nem tápláló anyagokat vagy tárgyakat nyel le. Ugatásuk is elváltozik; egyet kaffognak és a hangjukat nagyon elhúzzák, az ugatás e módja jellemző. A legtöbb veszett eb lesoványodik, szőre felborzo- lódik. (Jó lesz ezeket megjegyezni. Szerk.)
