Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-23 / 25. szám
194 MAGYAR FÖLDMIYELÓ Ideje, hogy ébredezzen Valaha ; Most kell neki felvirulni Vagy soha 1 Ládd-e atyámfia, mi a magyar ember vidámitója, a miben a gond egy kissé megbetegszik eloszlik! Hiszen azt kívánod, hogy az italtól felvidulj, erősödj, munkakedvet kapj 1 Ugy-e? És nem azt, hogy állattá légy, hogy elpusztulj ? Ugy-e bár. Hát bort igyék a magyar! — No megadta neki újságíró uram! Hát adjon hozzá bugyellárist is akkor. Mert e hazában bort -— szegény ember nem ihatik ! Ettől sem retirálunk! Erre is megfelelünk! És mégis megmutatjuk, hogy ez sem lehetetlen. Sőt közel van az idő, mikor bort ihatik a magyar nép. Persze csak Minden ember legyen ember És magyar 1 SZÖVETKEZZÜNK! A tiszaujlaki raktárszövetkezet jelentése s az 1900-ik év zárszámadása fekszik előttünk s örvendetes, eredményes nagy reményekre jogosít. A tagok száma 1900. deczember 31-én 61 volt, az üzletrészek száma 108. Az év folyamán belépett 46 tag 73 üzletrészszel. — Az igazgatósági jelentésben György Endre elnök bemutatja a mérleget s nyereményszámlát, a melyből kitűnik, hogy a raktárszövetkezetet nem érte veszteség, sőt az üzlet forgalma s a tagok szaporodása örvendetes emelkedést mutat fel. 1900. végéig 1687 koronát fizettek be az üzletrészekre. A tagoknak 23.752 korona kölcsönt nyújtottak, amelyből 21.000 koronát a központi hitelintézet kölcsönéből fedeztek. A raktárszövetkezetnek is küzdenie kell a kereskedők ellenséges indulata ellen, bár tevékenysége épp úgy szolgál a tisztességes kereskedelemnek, mint a gazdáknak, mert a jogosult üzleti hasznot nem csorbítja, ellenben a gazdákat megóvja az uzsoraszerü kizsákmányolástól. A raktárszövetkezeti eszme megindulása óta nagy eredményeket ért el az úttörő intézmény, ameny- nyiben a M. A. V. igazgatóságától megnyerte a vasúti állomási raktár bérbevételére s az állomási személyzet részvételére az engedélyt. Az Orsz. Központi Hitelszövetkezet támogatása folytán Darányi földmi- velésügyi miniszter a felszerelési költségek fedezésére 3170 kor. összeget utalt ki. A raktárszövetkezet az iránt folyamodott a földmivelésügyi minisztériumhoz, hogy a máramarosi kincstári erdészeti munkások élelmezésére szükséges gabona mennyiséget a szövetkezetre bízza, s a döntés kedvező eredménye biztosan várható. Az elnök hálásan emlékszik meg a központi hitelszövetkezet gyámolitó jóakaratáról, a mely az alapszabályok módosítási engedélye által nagyban hozzájárult a sikerhez. A nehézségek daczára ezen első év folyamán ca. 4000 mm. búza, tooo mm. zab, 200 mm. rozs és 300 mm. árpa, összesen 5500 mm. termény raktároztatott be, a mely a szövetkezet által el is adatott, oly előnyös árban, a melv 13.200 kor. nyereséget biztosit a tagoknak. A termények minősége és mennyiségének határozott javulását bizonyítja az a körülmény, hogjy több nagykereskedő és malom önként odanyilatkozott, hogy szívesen eszközli ott bevásárlásait, mert megfelelő jó árut kap a szövetkezet biztos kezéből. Az első év eredménye bizonyítékot nyújt arra, hogy kellő vezetés és jóakarat mellett, az első nehézségek leküzdése után a raktárszövetkezetek hasznos intézményeknek fognak bizonyulni,, s remélnünk kell, hogy mihamarabb el fognak terjedni Magyarországon, szép hasznot biztosítva a gazdáknak s korlátot szabva a gabonauz'sorának. Itt a példa, követni kell! (Szerit.) Pórul járt gazdák. 2. Hát hogyan bonyolítják le? A tőzsdén kihirdetik a búzának hivatalos árfolyamát a szerint, a mint a vételek és eladások történnek. Példában világosítjuk meg. Tegyük fel, hogy juj. 31-én a búza ára a falukon 6 frt. A gabona tőzsdén azonban 7 forint. András gazda persze olvasván ezt ujságlapból szerfölött örvendezik. Mert igy ő, a ki eladott ezer métermázsa búzát, minden mázsánál nyer az árkülönbözet szerint 50 lm. Tehát csakugyan 500 forintot. Jön aztán aug. elseje. E napon már reggel 7 frt és 20 krra verik fel a búza árát, ekkor a gazda már csak 30 krt nyer minden métermázsán. Tehát 300 forintot. Ebből aztán 50 forint alkusz dijat le kell ütni. — No mégis marad — nyugtatja magát András — 250 frt nyereség. Igen ám, ha aztán itt -befejeződnék; ha ugyanis lezárnák a vételeket és eladásokat. Akkor a gazdától nem is kívánnák, hogy szállítsa hát a búzát. Hanem egyszerűen kifizetnék neki a 250 frt árkülönbözetet, a búzáját meg adja el, a kinek akarja. De ez csak hamis játék volt idáig. Mert az aug, i-én reggel megindult tőzsdei eladás és vétel nem marad ám állandó egész délig, mikor a hivatalos árfolyamot megállapítják, hanem óráról-órára változik. Az a nagy kereskedő czég, mely 500 — 600 ezer métermázsa búzára csinált már hónapokkal ezelőtt kötést, mindent elkövet a buza-árak felverésére. Fel is veri a 7 frt. 20 kros búzát például 8 forintra és vesz is mondjuk 30 ezer szállított búzát 8 írtjával holott a búza csak 7 frt 20 krt ér; ehát vészit az a tőzsdei nagy czég 30 ezerszer 80 krt — azaz 24 ezer forintot. De viszont az 500—600 ezer métermázsa kötéseknél nyer 500—600 ezerszer 50 krajczárt. így András gazda bizony pórul járt. Ezer métermázsa búzát eladott aug. 1-ére 7 frt 50 krajczár- jával, de nem hogy nyert volna 500 forintot, illetőleg 450 frtot (mert az alkusz dij 50) hanem veszített minden métermázsánál 50 krt. Az az ezerszer 50 krt, más szóval 500 forintot. Ehhez hozzá jön még az alkusz dij 50 frt. Vesztett tehát 550 forintot. És ezt az összeget András gazdának rögvest le kell fizetnie, különben vagyona dobra kerül. Szegény jó András gazda tönkre is ment. El- prédáita búzáját, eladogatta kissebb földjeit, csakhogy a hínárból kiszabaduljon. Ment ő jogot, igazságot keresni fűhöz, fához — nem volt irgalom. Beleőszült,, beleöregedett. __ Elmondottuk. Mert nejm csak ilyen eset tö rtént, de száz és száz. így mentek tönkre a mi gazdáink. Fájdalom, hogy még most sem tanulnak, okulnak egyesek. X+X, xfx, x+x^xtx. xtx. xtx. xtx, xtx.,X.tx..xtx.,x}x,,xtx, .xtx xtx. xtx x.tx, .xtx. .xjx. xtx xtx. A ki mindent tud. Egy fiatal ember, ki jó étvágygyal, de üres zsebbel ült a vendéglőben, roppant dicsekedett az asztalnál az ő nagyszerű s derék cselekedeteivel. Egy idegen ur is ült a társaságban s hallgatva a nagyításokat, végre mérgesen közbeszólt: — »Eleget hallottuk már, hogy mit tud. Szeretnék egyszer azt hallani, hogy mit nem tud. Fogadni mernék, hogy, én azt is tudom.« A diák ránéz és igy» felel: »Jdogy mit nem tudok ? Nem tudom a vacsorámat kifizetni.« óriási derültség támadt a válaszra s a mérgelődő ur még jobban mérgelődött, mert kénytelen volt a diák vacsoráját kifizetni.
