Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-23 / 25. szám
Tehát lehetetlen? Ugyan mi? A mit mi óhajtottunk a múltkori öregbetüs czikkelyünkben. Hogy t. i. a munkás ember megélhet pálinka nélkül is. Hogy ha a gazdák összefogóz- kodnak, fokozatosan leszoktatják a munkásokat a kétszeri és háromszori pálinka porcziótól, nálunk is úgy leszen, mint Amerikában, hol ugyanis a munkásoknak nem osztogatnak pálinkát, hol a munkás már nem is érzi a pálinka hiányát. Tehát Amerikában már úgy van, a mint mi óhajtjuk ezen jelen írásunkban ? Szavahihető emberek beszélték nekünk, hogy igy van! És beszédüknek súlyt adnak ám azzal, hogy haza jővén, itthon sem isznak! Szatmár vármegyében találkoztunk több napszámos, munkás, földmives emberrel, kik szépen megköszönték a felajánlott pálinkát. Bizonyára vannak ilyenek más megyékben is. Tehát ime világos, le nem tagadható bizonyítékok igazolják, hogy nem lehetetlen a munkás embernek a pálinkát nélkülözni. De félre ne értsetek az Isten szerelméért — atyámfiai! Mert hej, vannak emberek, kik a kutágasba is belekötnek. Ne hogy azt mondhassa valaki, ime ez az ujságlap meg akar benneteket rö- viditeni. Úgy mondják magyar szájjal, hogy a gazdák malmára akarja hajtani a vizet, akarom mondani a pálinkát! Az Isten őrizzen! Ellenkezőleg azon fáradozunk, hogy azt, a mit a munkás pálinkában a garatra önt, azt megmentsük a munkásnak, az ö szegény családjának, siró gyermekeinek. Hogy azt az óriási ösz- szeget, a mit a gazdák pálinkába fektetnek, azt pénzben megmentsük nektek munkások! Hej, mert nem is hiszitek, mily nagy összeget tesz az ki, a mit egy munkás ember csak egy évtizeden keresztül is a garaton pálinkában lecsúsztak Egy kis jószágot lehetne rajta szerezni! De erről majd máskor. Dehát azt szeretnők, ha a pálinkát a gazda pénzben fizetné ki a munkásnak! Szinte látjuk a néném asszonyék arczát, a mint egyszerre elborul. Aztmondjátok ugy-e jó asszonyok, hogy a pénz még veszedelmesebb portéka. Ott a kocsma, ott az árendás, hát a pénz csak oda vándorolna, a hol a pálinka lakik! ' Majd erre is mondunk ám kádencziát. De látjuk a férj-uramék elkeseredését is. Hogy hát csak a szegény ember feküdjék egészen a földnek, ölje bele magát a munkába. Csak a fölmives munkás népnek ne legyen egy vidámitó percze? Uélekölő bubánatába ne legyen egy perez, mikor elfeledi, hogy ő a bajos földön lakik? Bele markolunk jó ember a te - szived keserűségébe! Hej, mi jól tudjuk ám, hogy nehéz a ti sorotok. Verejtékkel élelmezitek az emberiséget, hát hogy rabolnók meg tőletek azt a csepp napsugárt. mely szivetekben egy kis vidámságot fakaszt. De nem a pálinka ez a vidámitó napsugár! A pálinka olyan, mint az ördög. Megczirógat, megcsikol, hogy derülj ki, aztán lever, hogy a vakbutaságba, sötétségbe döntsön! Magyar ember vidámitója nem volt sohasem — pálinka. Magyar ember bort ivott, mértékkel, iczczével. Azért énekelt igy a magyar: Egy iteze bort megittam, Jaj be kutya kedvem van! Költőnk királya, a magyarnépért rajongó Vörösmarty is igy dalol: Bort megiszsza magyar ember Jól teszi, És igy is: Borban a bu, mint a gyermek Aluszik. Magyar ember már busult sok Századig,
