Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-09 / 23. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 181 Mert ö becsületes lelkű, igaz Azt gondolá, hogy minden ember az. És e hitének áldozata lett, Elveszte mindent, amit keresett.... Mért nem szeret úgy engem Istenem ? Hogy volna mód, sorsán enyhítenem. Agg napjait a fáradozástul én Mily édes örömest felmenteném. Tégy érte, amit tenni bir erőd ; » Légy jó fiú és gyámolitsad ót. Vedd vállaidra félig terheit S meglásd, öcsém az Isten megsegít. S anyánkat, ezt az édes jó anyát, Oh Pistikám szeresd, tiszteld, imádd. Mi ő nekünk? Azt el nem mondhatom; Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom De megmutatná a nagy veszteség, Ha elszólitná tölünk ót az Ég.... A jó öreg csak a husvágáshoz értett s nem sok hajszála hullott ki a tudományokért. Nem is szerette, hogy fia a bizonytalan irói pályára lépett, gúnyolta is váltig. Jóllehet apja kemény ember volt, a távolból is visszakivánkozott Petőfi a kis lakba. Mikor sorsa roszra fordul eszébe jut a szülőiháztól való bucsuzása. Édes anyja Mint ölelte át reszkető karával Mint marasztotta esdeklő szavával ' Oh, ha akkor lát a világba, Nem marasztja tán hiába. Nélkülözéseinek hírével sem akar fájdalmat okozni anyjának. A „Távolból“ czimü versében Írja: ...Szép hazámba ismerősök mennek; Jó anyámnak tőlük mit izenjek ? Szóljatok be földiek, ha lészen Utazástok háza közelében. Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse, Mert fiának kedvez a szerencse .... Ah, ha tudná, mily nyomorba élek Megrepedne szive a szegénynek. Mikor a távolból haza siet édes övéihez azon töprenkedik : _ Mit mondok majd először is Ke dvest, szépet neki? Midőn mely bölcsöm ringatá A kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat ........ A kis szobába toppanék........ Rö pült felém anyám........ S én csüggtem ajkán .... szótlanul........ Mi nt a gyümölcs a fán. Nem úgy az édes anyja. Egész kérdés záporral ostromolja fiát, mint maga Petőfi Írja: És vége-hossza nem lett Kérdezgetésinek ; De nekem e kérdések Olyan jól estenek ; Mert mindenik tükör A honnan láthatára, Hogy a földön nekem van Legszeretőbb anyám ! Apját és anyját legtalálóbban jellemzé a „Vizen“ czimü költeményében. E verset Duna-Vecsen irta Petőfi, midőn egy alkalommal kimentette a Duna habjaiból egyik jó barátját. Szól pedig e vers eképen: „Anyám, ha mostan látnál Tudom, hogy mondanád : — Az Istenért!... ha feldőlsz 1.. . . Nem féled a halált ? Apám, ha mostan látnál Tudom, hogy mondanád — Az ördög hurezol arra, Szaggatni a ruhád 1“ Midőn atyja a szabadságharcz viharos napjaiban kardot ragadott a hazáért, bár magának nem volt miért küzdeni és már őszültek hajszálai ,.. zászlóvivő lett. Elragadtatásában ezt Írja költő fia: Édes apám, én voltam te néked Ekkoráig a te büszkeséged; Fordult a sors, megfordult végképen Te vagy mostan az én büszkeségem. Hiába biztatá a költő szüleit; Hej édes szüleim Gazdagodjam meg csak 1 Akkor hiszem Istenem Nem panaszolkodnak. Még csak halálos ágyukon sem láthatta őket. A két öreg egymásután sietett a másvilágra. Előbb a a férj. E gyászos eseményről írja a költő: Láttam jó atyámat.... vagy csak koporsóját Annak sem látszott ki csak az egyik széle, Ezt is akkor láttam künn a temetőben, Mikor jó anyámat tettük le melléje. Szomorú viszontlátás! Fájóbb öröm búnál 1 Néptanító. Fokról-fokra. Nagyvárad községének van újra miről beszélni, álmélkodni. Lővy Ignáczot, a kereskedő világ egyik legtekintélyesebb tagját Gerő főkapitány rövid kihallgatás után letartóztatta. Lővy Ignácz azok közé a bevándorlóit elemek közé tartozik, kik a szegény magyarnép hiszékenységét használták fel a meggazdagodásra. Lővy Ignácz fokról-fokra haladt — a nagy uraság felél Ott kezdette a sípnál. Rongyot szedett. Aztán — úgy mondják kocsmát nyitott, egy jómódú, megelégedett faluban. Alig múlt el egy esztendő, mikor a község lakói már szegényedni, zúgolódni kezdettek. Alig volt gazda a faluban, aki el ne adósodott volna. Az a keserű valami, amit pálinkának hívnak: megrontotta az egész községet, az uzsora kamatja meg tönkre tette. Látta ekkor a meggazdagodás legelső lépcsőjén, hogy ha a népet a végrehajtókkal fogja zaklattatni: nem jól leszen. Hát fogta magát és Pecze Szőllősön sörgyáros lett. És bár torkig úszkált a pénzben : most sem nyugodott. Fokról-fokra akart tovább haladni, talán éppen — a báróságig. De csapdába kerüit a jó madár. Lépre csalt egy keresztény ezéget. Óriási mennyiségben vásárolt ösz- sze tőle anyagokat, de a fizetésre rá se hederitett. A hitelező végre megunta a tréfát. Könyveit, üzleti könyveit kérte, mire a milliomos kijelentette, hogy ö — fizetés képtelen! Följelentették tehát 1 Ekkor sült ki, hogy mily pénzszomjas, lelketlen ember volt, a ki ezreket és ezreket tett tönkre. A rendőrség elfogta és letartóztatta . . . Hát igy ment ez háborithatlanul nálunk hosszú időkön keresztül. Mindennapi esetek voltak ezek ! S hogy ne legyenek, azon éber szemekkel kell őrködni az igazságszolgáltatásnak! A khinai mint — ellentét. Hogy mennyire ellentéte az európainak a khinai, arról egy német lap a következőképpen számol be: A khinai nem leveszi, hanem fentartja a kalapját, mikor köszönt. A saját kezét rázza meg és nem a tiédet, amiiror téged üdvözöl. Nem feketére, hanem fehérre mázolja czi- pőit. B sarkával lép a kengyelvasba és nem a lábahegyé- vel. Asszonyai gyakran nadrágba járnak, ö pedig szoknyában kiséri őket. Kellemetlen hírek hallatára mosolyog, hogy a rossz szellemeket ezáltal megtévessze. Balkéznek juttatja azt az elsőrendű szerepet, melyet nálunk a jobb játszik. Szüleinek pedig névnapi vagy születésnapi meglepetésül bizonyos előszeretettel — koporsót ajándékoz.
