Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-09 / 23. szám
180 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A jó asszony látta, hogy több kettőnél, csendesen visszahúzódott ágyába. Salaváry Dániel még egy ideig roham sétákat végzett szobáia egyik szegletétől a másikig. Aztán ő is nyugalomra tért. A nap ismét felvirradt, mint máskor szokott. Sára asszony alig várta az alkalmatos pillanatot, hogy az ő kedves libácskái érdekében erélyes lépéseket tehessen. — Kiossant és elhúzódott a falu házára. Dél felé járhatott az idő. Salaváry ur nyugodtan pipázott az ablaknál, mikor egyszer csak hirtelen dobszó üti meg fülét. Be akarta csapni most is az ablakot, mint máskor. De elkésett. Rettenetes, a mit hallania kell 1 — Hirdettetik 1 Salaváry Dániel ur libái tegnap este... és igy tovább. Salaváry uram halálsápadtan ugrik ki az ablakon. — Ne többet, kiált a kisbiróra, ki ha el nem hordja irháját, biztosan összeköttesésbe jön Salaváry uram reszkető kezeivel. A böszült embert alig lehetett lecsendesiteni. — Hol az asszony kiáltá, aztán oly félelmetes kinézéssel, mintha legalább is ölni akarna. — Itt van az asszony — állít eléje Sári, mint egy bátor hadvezér, hadd lássam hát, kicsoda az ur ezen a portán ? Salaváry uram olyan lett egyszerre, mint a kezes bárány. Ezek a szavak... ki az ur a portán... úgy hullottak fejére, mint a hideg zuhany vizsugarai. Mert hát csakugyan ő már nem ur a portáján... Hirdettetik I Nyilvános árverésen el fog adatni! Ezek a rémes szavak, mint az árnyék kisérik az ő élete perc/.eit.. . Estefelé szép sorban, vígan gágogva siettek haza felé a libuskák. — Egy, kettő, három . .. tiz, tizenhárom, tizenhárom, tizennégy. Megvagytok libuskáim. Aztán odafordult férje urához: — No ugy-e Danyikám, nem hiába kiáltották most: — Hirdettetik I Salaváry uram azonban megboszulta magát. Több libapecsenyét nem eszik ez életében. (&(/•) A kormány és a kisgazdák. Múlt számunkban röviden említettük, hogy a délvidék földmives gazdái kiállítást rendeztek Temesváron, melynek megnyitására Darányi miniszter is lerándult. Ez alkalommal beszédet intézett a nagyszámú közönséghez, melyben körvonalozta az állam, illetve a kormány hivatását a kisgazdákkal szemben. Most e beszédet teljes szövegében közöljük: „Midőn e kiállításon megjelentem, úgy a magam mint a kormány nevében jelét akartam adni annak, hogy mennyire szivünkön viseljük a kisgazdák sorsát. Az állam kötelességének tartotta az egyesület támogatását, mert első sorban azokat kell támogatni, akik 1 e g kévé s b b é képesek ön magukon segíteni. (Zajos éljenzés.) Szívesen hoztunk áldozatot, mert tapasztaltuk, hogy az egyesület hazafias irányú mű ködést fejt ki és hogy törhetetlenül ragaszkodik az állameszméhez és ehhez az egységes és oszthatatlan magyar hazához, ehhez a drága földhöz, amely mindnyájunkat ápol és eltakar. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Megvagyok róla győződve, hogy az egyesület ezentúl is hű marad ahhoz a hazafias lobogóhoz, amely alatt eddig sikereit aratta. Üdvözlöm az egyesületet mai tiz éves jubileumának szép ünnepén, Isten áldását kérem az egyesület további működésére és szívből kívánom, hogy az egyesület fölvirágozzék.“ Lelkes éljenzés hangzott el e beszéd után és hiszszük, hogy örvendetes viszhangra fog találni az egész hazában. Mert jól tudjuk, hogy Darányi a tettek embere, ki szavát be szokta váltani! ISMERETEK TÁRA. Petőfi.*) Szégyelleném azt kérdeni, hogy kicsoda Petőfi ?' Jól tudom, nincs oly magyar ember a föld hátán, ki többé kevésbbé ne tudná, ki lett légyen Petőfi? Tudja azt még a hasított ingü iskolásgyerek is, hogy e lángeszű férfiú a legmagyarabb költő volt. Költő a szó legvelősebb értelmében. Olvassuk verseit, szemeljük ki a legbecsesebbeket... és megismerjük Petőfit. Méltó, hogy minden magyar híven ismerje. * * * Kemény, hideg tél volt. Az uj kalendárium fedelére az 1823-ik évszáma volt nyomtatva. Még nem volt érvényes az uj, a régi (az 1822.) pedig éppen az utolsókat járta. Szilveszter éjszakája volt... Petrovics István kiskőrösi mészáros hajlékában örömnap volt, felesége egy egészséges fiú gyermekkel áldotta meg a ház gazdáját. A újszülött sivalkodó portéka pedig Sándor nevet nyert. Gondolt-e vájjon arra a boglyakemencze lobogó lángja nézésébe elmerült szegény mészárosné, hogy a visongó csecsemőből költő lesz valaha, még pedig a leglelkesebb? Szüleiről szóló versei. Nem hiába szerette Petőfi annyira szüleit, de meg is érdemelték. O # . p f Bár korán elszólitották vágyai a szülőt házból, szívesen emlékszik vissza édes szüleire, mikor kedvez a szetencse, de akkor is ha „bolygó lába száz tövisre hág “ Egyszerű, de becsületes magyar emberek voltak Petrovicsék. Az öreg jól értette mesterségét, emberül megfelelt kötelességének. Takarékos, munkás, nyílt kedélyű, szókimondó ember volt. Magyar testestül — lelkestül. Mint fia írja egyik versében valamikor jó módban volt: „Háza, kertje, földje, pénze, mindene volt Alig tudta számát ökrének, lovának !“ A megelégedett jólét csak futó vendég volt Petrovics uram házánál. Csapás, csapás után érte. Egyik adósuk megszökött, az 1838-i árvíz elvitte a házát s hogy a baj annál teljesebb legyen az üzlet is rosszul ment ez időtájt. Mit e jó ember két évtized alatt véres verejtékkel szerzett, odaveszett minden... A költő bár nem szívesen beszélt szülei nyomoráról, atyja viszontagságos helyzetét meghatóan festi „A jó öreg korcsmáros“ czimű versében. Alkonyuló félben van már élte napja, S ilyenkor az ember nyugodalmat óhajt S ő reá szegényre, a szerencsétlenség, 0 reá mostan mért legtöbb gondot és bajt. Fáradoz napestig, vasárnapja sincsen, Mindig későn fekszik, mindig idején kel; Mint sajnálom én e jó öreg kocsmárost. . . Biztatom, hogy majd még jóra fordul sorsa Ö fejét csóválja, nem hisz a szavamnak. ■— Úgy van, úgy — szól később,—jóra fordul sorsom Mert hisz lábaim már a sir szélén vannak. Én elszomorodva borulok nyakába S megfürösztöm arczát szemem könnyével, Mert az én atyám e jó öreg kocsmáros, Áldja meg az Isten mind a két kezével. Istvánhoz, öcscséhez intézett költői levében igy ir: Tudom sokat kell fáradoznotok Örök törődés naptok, éjetek, Csakhogy szükecskén megélhessetek. Szegény atyánk I ha ő úgy nem bizik Az emberekben ; jégre nem viszik, *) Megígértük, hogy jelesebb Írónk müveit könynyen érthető magyarsággal ismertetni fogjuk. ígéretünket apróra váltjuk, Petőfi szebb költeményeinek ismertetésével kezdjük és időről-időre sorba veszszük a többi nagyokat is.
