Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-09 / 23. szám
178 MAGYAR FÖLDMIVELŐ SZÖVETKEZZÜNK! Az öreg Nótárius uram szentencziája a jó szövetkezetekről Üdvözlöm Csontos Dömötör bíró uramat I Akkurátus gondolkozásu ember. Azonképen vagyon! Vagy jó szövetkezet vagy semmi! * A bizony, bogy sokan azt gondolják, hog}' hát a szövetkezetek rud- ját huzni valami úri, magán passzió ! Különösen, hogy hát a magyar bolt, már mint a fogyasztási szövetkezet egyeseké. Egyes ember fáradjon, egyes ember áldozzák. Aztán majd jönnek és használják kifelé a zsírját, a mig jónak látják ! No hiszen az ily embereknek fogalmuk sincsen la, hogy hát voltaképen miben való lenne az az önsegély, hogy hát a társulás, szövetkezés képes csak boldogítani egyeseket és a közt egyarányosan. Emelkedett lélekkel látjuk továbbá azt, hogy a nagygyűlésen a gazda-világ oszlopos, vezéremberei szólalnak meg, kiknek szavai mindig közfigyelmet szoktak kelteni. így az ősz Károlyi Sándor gróf, a magyarországi szövetkezetek atyja, a fáradhatatlan, csodás kitartásu Mailáth József perbenyiki gróf és mások. A nagygyűlés tárgysorozata különben a következő : 1. Gróf Károlyi Sándor: A gazdatársadalom szervezkedéséről. 2. Gróf Mailáth József: Feljegyzések egy falusi fogyasztási szövetkezet életéből. 3. Balogh Elemér: A szövetkezetek szerepe a népjólét előmozdításában. 4. Ivánka Oszkár: Agrárprogramm. 5. A választmány kiegészítése és ügyrendjének megállapítása. Kövessék e jó példát minden egyes szövetkezetben. Természetesen megfelelő és a helyi viszonyokkal összefüggésben levő tárgyakról. Erre a mi újságunk bő anyagot nyújtott eddig is és nyújtani fog ezután is. Sokan meg azt tartják, hogy hát a néjb javával nem érdemes foglalkozni, mert hát az oh nép — hálátlan 1 Mások meg nagy büszkén igy szólanak. — No bizony én nem foglalkozom a fogyasztási szövetkezettel. Hiszen csaknem leszekanép kedvéért- botos! Hát bizony jó magam is megtapasztaltam, hogy sok hálátlanságot kell elnyelni annak, ki a közért áldozik, fárad! De nem minden nép hálátlan! Épen azért, mert hiszen akadnak hálátlanok, már ne tegyünk a népért semmit ? Hát az öntudat semmi? Ha csak egy ember hálát mutat is, az minket megjutalmaz 100 ember hálátlanságáért. A mi pedig azon locsogást illeti légyen, hogy bizony mintha boltosnak lenni szégyen volna, azok bizony nem tudják, hogy a munka tett egyeseket és nemzeteket nagygyá. Bezzeg szeretnek boltosokká lenni azon atyánkfiái, kik a sípot fújják a magyar kereskedelem terén. Meg is látszik rajtuk, de mi rajtunk is, kik nem szeretünk dolgozni és főleg gondolkozni. Hej, mert a magyar kerül ám mindent, a mi egykis kényelmetlenséggel jár. Nekünk minden úgy van jó, ahogyan volt imáron 30 esztendeig. Ha 30 éven át jó volt — gondolja a magyar — jó lesz az most is. Hej pedig nem úgy vagyon 1 A ki ma már nem dolgozik, az múlhatatlanul elpusztul. A szövetkezés az a tér, hol mindenki kiveszi részét. És csak az a helyes szövetkezés, a hol mindenki dolgozik, áldozik, mindenkinek megvan a maga kötelessége, mert csak úgy részesülhet igazán a jogban. Úgy vagyon az Csontos Dömötör biró uram! A jó példa. Mire e sorokat olvasni fogják a mi újságunk olvasói: a „Hangya“ Magyar Gazdaszövetségünk Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetének kongreszusa, nagygyűlése lefolyt. Előttünk van a kongresszusra szóló programm, tárgysorozat. És e tárgysorozatból örömmel látjuk, hogy a Hangya jó példával jár elől a hazai ösz- szes szövetkezetek előtt. Mert hatalmasan megakarja testesíteni azon praktikus határozatát egy múltkori másik nagy gyűlésnek, hogy a szövetkezeti összejöveteleken ne csak a folyó ügyeket tárgyalják, hanem közérdekű, társadalmi és gazdasági kérdésekkel is foglalkozzanak. A Hangya országos nagy szövetség lévén, természetes, hogy itt országos, nagyobb kérdésekkel is szükséges foglalkozni. Magyar postatakarékpénztárak Amerikában. Mi egy alkalommal, mikor ugyanis a magyar társadalom figyelmét egy hatalmas szózat terelte a kivándorlás kérdése felé : már bővebben foglalkoztunk ezekkel a postatakarékokkal. Akkor megígértük, hogy az ügy fejlődését figyelemmel kisérjük és értesítjük olvasóinkat róla. íme most ezeket olvassuk a „Hazánk- fővárosi újságban. A képviselőházban az Adria-szerződés tárgyalása alkalmával ismét sok szó esett az amerikai kivándorlásról. A felhangzott panaszok között az volt a leg- jetentékenyebb, hogy az Amerikába kivándorolt magyarok sorsáról a magyar állam egyáltalában nem gondoskodik és semmit sem tesz arra nézve, hogy őket a magyarságnak megtartsa és ahol szükség van rá, támogassa. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter megígérte, hogy e bajokon rövid idő alatt segíteni fog. Mint a Magyar Pénzügy értesül, tervbe van véve magyar kormánybiztosság felállítása, melynek az lesz a feladata, hogy az amerikai magyarok ügyeivel foglalkozzék. Az is igen ügyes reform, melyet a kereskedelemügyi miniszter már legközelebb életbe léptet. Sok baj volt eddig az amerikai magyarok pénzküldeményeivel. Az Amerikában élő magyar ugyanis hazaküldésre szánt pénzét vagy megbízhatatlan ügynökökhöz, vagy szláv bankokhoz viszi s itt a pénzváltásért és elküldésért irtózatos uzsorakamatokat fizettetnek velők, sőt a pénznek nem egy része el is kallódik. Hogy hányán vannak az uj világban élő honfitársaink, abból is kitűnik, hogy a csékély küldeményekből is 18—20 millió korona kerül évenkint tőlük ily módon haza, de persze ez az összeg eredetileg sokkal nagyobb volt, mielőtt ilyen manipulációkkal megdézsmálták. E bajok orvoslására most a kereskedelemügyi miniszter konzulátusainknál postatakarékpénztárak felállítását tervezi, melyek a kivándorlók pénzének hazaküldését, te'jes biztonságot szolgáltatva, sőt kamatot is fizetve, lassankint teljesen ma gukhoz vonnák. A hadihajókon kitünően bevált az az újítása, hogy ott postatakarékpénztárakat állított fel s ennek folytán remélheti, hogy ugyanez Amerikában is meg fog felelni a czélnak. Jó mondások. A vásárt pénzzel, a lakodalmat muzsikával csinálják. — A ki hallgat, békében jár. — A hol te forgácsot szedsz, ott én fát vágtam. — Minden ember a maga fazeka körül csinál tüzet. — A lyukat, mig kicsiny kell bedugni. — A nap nap és még sem tudja meg'melegiteni az egész világot. — A szél hozza és a szél viszi a felhőket.
