Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-20 / 3. szám
IV. évfolyam. 3. szám. Szatmár, 19,01. január 20. Polgártársak! Beléptetek-e már a betegsególyző pénztárba? Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR. Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Farsangi hangok. Tudom jól atyámfia, hogy a mint ennek az öregbetüs czikknek a czimét elolvasod, azt a gondolatot forgatod majd elmédben: — No most következik aztán a ne mulass! Hogy hát a magyar ember már utóvégre egy kis farsangot se csapjon ; hogy a magyar legény, meg a leány üljön la a sutra és ne merjen egy tánczot se végig lejteni, mert hiszen — azért nem boldog a magyar! Most az egyszer azonban tévedsz atyámba! Mert mi éppen a mondók vagyunk, hogy nem szeretnők, ha a magyar nép aranyos, őszinte igaz kedélye már végkép kipusztulna ! Nem szeretnők. ha a magyar legény, a magyar leány lényében akkora változást tett volna a nehéz idők sulva, hogy jóformán rá sem lehetne ösmerni. Ellenkezőleg! Mi azt akarjuk, hogy a magyar népnek jöjjön vissza régi, keresetlen, igaz kedélye. Az a kedély, mely nem kereste az idegen divatot, nem kereste a puezczot, a szertelen csapongást erkölcsben, tánczban, italban. A mely megmaradt minden körülmények közt otthoniasnak, igaz érzésűnek és — magyarnak, A magyar legény oly egészséges, élettől duzzadó aga volt a nagy nemzeti fának, melyre csak büszkeséggel tekinthettünk. Mikor kiszállott a sikra, hogy eljárja nemzeti tánczunkat... csak nézni kellett, mekkora iIdomossággal és mégis forrongó szenvedelemmel rengette a földet! A magyar leány olyan volt, mint a természet szép virága. Nem kellett őt ékesíteni! Ékes volt ő amúgy is! Mit is akarjátok ti a virágot még jobban ékesíteni, azt a gyönyörű virágot, melyet Isten keze alkotott? A magyar leányt is e kéz fűzte a magyar ifjú derekára ! Lássátok atvámíiai, ilyen volt a magyar ifjúság és újra ilyennek kell lenni-e! De hogy ilyen lehessen ... ki kell őket •hozni a bűzös, legtöbbször kétes erkölcsi korcsmahelyiségekből, hol mostanában általában a bálokat rendezni szokták... Most jut újra- es újra «.-sziinkbe a Kassán tartott nagy gyűlésen felvetett eszme. Hogy t. i. bár lenne minden községben gazda- v a g y o 1 v a s ó k ö r. Ennek kellene rendezni, mint a hogv már számos helven rendezi is — a mulatságokat. Bár lenne minden községben egy nagy, tágas, jól szellőzhető terem, hol az ily farsangi mulatságok vagy más időszaki felolvasások megtarthatók volnának. Persze, erre sokan azt mondják: Hohó! Hol van még ez az idő..? Pedig nincs az oly messze! Eöldesurak, birtokosok, ispánok, jegyzők, gyógyszerláro- sok, tanítók... egyszóval a község, vidék értelmisége vegyétek csak azt a népei, figyelmes pártfogástokba! Érdeklődjetek mulatságaik iránt, sőt jelenjetek csak meg azokon. Meglátjátok csak, hogy ez a jó magyar nép mily hamar leszen érdemes a ti szerető gondosságotokra! Mily hamar fog változni a kép ! A durva, faragatlan, bicskáid mulatságok vagy inkább dorbézolások csakhamar eltűnnek. Helyébe lép a magyar ősi erény, mely bizalommal, de azért kellő tisztelettel fordul azon magasabb szellemitekhez, kik a népet szeretni tudják! És ha a kölcsönös bizalom létre jő: úgy nagyon közel lesz az idő, mikor a magyar és magyar ismerni, szerelni, becsülni lógja egymást bár mily sorsot rendelt légyen neki a Gondviselés. ügy legyen!
