Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-20 / 3. szám
IS MAGYAR FÖLDMIVELÓ A gazdasági munkások segélypénztára. Biró uramat kérdésekkel ostromolják! ’ A következő téli estén már a kurátor uram házába gyülekeztek a falubeliek barátságos megbeszélésére annak, hogy hát ki és mely módon léphet be a segélypénztárba ? Mert — tiszteletére legyen mondva ennek a falubeli népnek — ugyancsak nagy hajlandóságot mutattak arra, hogy mentői előbb tagjai lehessenek. Csak a tudnivalókkal akartak tisztába lenni, a mi arra mutat, hogy értelmes néppel van itt dolog. * * * — De hát biró uram hány esztendősöket vesznek fel ? — ez a kérdések kérdése — szólott Kokas Péter. — Felvesznek minden oly férfit vagy nőt, a ki tizennegyedik évét betöltötte és a harminczötöt meg nem haladta. — Engem akkor felvesznek — kiáltott Fürge Sárika, mert én már 14 éves vagyok. — Fel hát húgom ! — Mit érek én vele, morogott Kokas Péter gazda, mikor én már 35 éves meg elmúltam. — Lássa Kokas Péter, szólott szelíden a biró. A törvény jól tudta, hogy az ilyen Kokas Péterek amúgy szomorúak é« vigasztalhatatlanok lennének, ha ki kellene maradniok a segélypénztárból. Hát úgy rendelkeztek, hogy az 1901. esztendőtől egészen 1905. esztendőig bezárólag, az az decz. 31-ig kivételesen felveszik azokat is, akik50 évnél nem idősebbek. De 1906. évtől már csak a 35 éves korig fogják a tagokat felvenni a pénztárba. — Az Isten áldja meg az eszüket, ugrott fel fiatalos kedvvel Kokas Péter, aztán összecsapta a bokáját. Hiszen én csak 48 éves vagyok még. Bizony hogy tagja leszek én is. — De még én is, sóhajtott Szolid János. Az igaz, hogy már jövő esztendőre ötven nyomja a vállamat. Most jön a java ! — Igen de hát a fizetség ? — A fizetség, már a mi minket illet rendes tagokat két féle. Mert vannak ám alapitó és pártoló tagok. Mi is leszünk persze a rendes tagok. (A többiről később szólok.) A rendes-tagokat két csoportba osztják. — Hogy kelljen ezt értelmezni? Akképen, hogy az első csoportba azok tartoznak, a kik tagsági díjban évenkint 10 korona 40 fillért (az az 5 forint 20 krt) fizetnek... — Nem lesz-e sok egyszerre a szegény embernek, biró uram! — Ha egyszerre sok lenne, fizetheti részen- kint is. Hetenkint 20 fillért vagy tiz krajczárt. — Tojásból kiáruljuk — vágott közbe Fürge Sárika! — ügy is kell jánvom. dicsérte meg biró uram — Több tyúkot ültetünk majd! — A második csoportba azok tartoznak, kik évenkint 5 korona 72 fillért vagy ha tetszik hetenkint 11 fillért fizetnek. — No ezt már a legszegényebb ember is kiteremtheti. — Csak mondjon le a kupiczáról. — Lemondunk ám! Mely módon veszik fel a tagot? — Hát a tag jelentkezik az elöljáróságnál vagy ha a helyi bizottság, (melyről már szólottám) megalakul — ott. A ki rendes tag akar lenni és még nem mull el 35 éves 2 koronát, ha pedig 35 éves elmúlt 4 koronát fizet felvételképen. — És ezzel készen vagyunk? — Megjegyzem, hogy nem csak a beiratási dijat kell magával vinnie a jelentkezőnek, hanem a körösztlevelet, vagy mint nevezik anyakönyvi kivonatot is, hogy megbizonyosodjék: hány éves a beiratkozó ! — No ugy-e, már megint csak költsége leszen a szegény embernek, rikkant bele Zavargó Miska? — De nem jó tudja ám kigyelmed Zavargó Miska! Mert a szegény munkás-ember elviheti oda a munkás igazolványt vagy a cseléd a cselédkönyvét, esetleg katonakönyvét, az is hiteles számba megy ám. A gazda ember meg kiválthatja anyakönyvi kivonatát, mert bélyegmentes az az stemplit nem kell rá tenni, Persze a kiállitási-dijat fizeti, de hiszen a gazda embernek erre az okmányra sokszor szüksége van ám. Jó ha kéznél lesz. — Ugv vagyon, nekem is kellett a minap. Hát aztán mi történik. — A jelentkező tag nevét levélben megírják a központi igazgatóságnak, mire az tagsági könyvet állít ki a már ekkor tagnak. No de mostanra enyi elég leszen, holnap este majd bemutatom a tagsági könyvecskét, aztán megtanítom kelméteket annak könyedén való kezelésére. —- Nagyon várjuk, biró uram ! iáiéáÁáÁiáéiáéMáéiááiáíééJdiiáééááéiéáj A kir. belügyminisztériumnak ítélete a pécsi borhamisítókra Tudva van. hogy két jeles iparos és kereskedő czég: a pécsi Engelek hallatlan merészséggel gyártották Pécsen a hamis borokat. Ahhoz értők számították ki, hogy legkevesebb egy millió korona tiszta haszon háramlóit ebből évenkint a derék ipar és kereskedelmi üzletből a nevezett férfiak kasszájába. Mikor aztán rajta-csipték ő kegyelmüket: akkor a kalmár szagu újságok úgyszólván védelmükbe vették a jeles borgyártókat és azt hirdették, hogy Engelék üldözésében a kereskedelem és ipar szabadságát látják megsértve! No lássátok atyámfia ilyen szabadság kell ma már itt e hazában sokaknak, mert jól tudják, hogy az ilyen szabadság zászlója alatt szabad ám — a vásár. No de menjünk továhb! A borhamisítás ügyében aztán, mint mondottuk lármát csaptak a kalmár szagu újságok, sőt mint emlékszünk reá Darányi főldmivelésügyi minisztert is támadták a párizsi pohárköszöntő miatt! De hogy a miatt, de hogy a miatt! Mindenáron el akarták távolítani Darányit, hogy Engelék ügyét annál könnyebben keresztül vigyék. Azt mondják, hogy hihetetlen az a szaladgálás, lótás-futás, melylyel megkisérlették a kir. belügyminiszternél is az ügy szerencsés elintézését! Mit sem tehettek! Már nem lehetett bekötözni az igazságnak látva-látó szemeit. A kir. belügyminisztérium a pécsi borhamisító Engelékre kimondotta az Ítéletet! Három heti fogház, elkobzás és a költségek megtérítéséül mintegy 30 ezer korona ! Ez az ítélet lényegének tartalma ! Igaz, hogy ha figyelembe veszszük amaz óriási kárt, melyet ez a jeles czég a magyar boroknak okozott: talán kevésnek is kell tartanunk a büntetést. De megnyugszunk ! Mert látjuk, hogy végre is elérkezett az idő, mikor e hazában a jog, igazság törvény annyira óhajtott korszaka — legalább virradni kezd.
