Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-26 / 21. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ Még egyszer — arról a szabadkai határozatról. Jelentettük olvasóinknak, hogy Szabadka városának közgyűlése nagy lelkesedéssel országos mozgalom megindítását határozta el. E mozgalommal czélja a kisbirtokos osztály olyatén való védelme lenne, hogy háza és földének egy bizonyos része (minimum) biztosítva legyen a végrehajtás ellen. Mondassák ki továbbá töivényileg, hogy a földbirtokok 5 holdnál kisebb részekre sem eladás, sem testvérek közötti osztály esetében el nem tagolhatok. Hogy a mi örömünk mily nagy e mozgalom hallatára és mennyire kívánjuk e mozgalom sikerét, legyen szabad újra rövides összefoglalással újra lenyomatni azokat a sorokat, melyeket a Magyar Föld- mivelő már 1899. esztendőben irt ez ügyben. „Széchenyi István, a legnagyobb magyar ember aggódott ám, hogy ha a magyar telkes gazda földjeit akár eladás akár testvérek közt való osztozkodás esetén eldarabolják, mi történik majd? „Az a telek hasonló lesz a kétfelé vágott tehénhez. „Osszehasonlitá ő ugyanis a magyar parasztgazdák legszükségesebbjét egy tehénnel. És azt mondotta, hogy miként ha a tehenet kétfelé vágjuk, egynek sem lesz semmije: úgy ha a magyar földes gazda eldarabolja földjét, neki sem lesz és a testvére se boldogul. „A mitől a legnagyobb magyar ember félt, fájdalom bekövetkezett ....... Hej sok gazdának telke lett va lóban két felé vágott tehén az uj magyar mezőgazdasági törvény értelmében 1 „Mert való dolog, hogy az a gazda, akinek szép apai telke akár eladás, akár osztozkodás mián kettő vágódott, szétdarabolódott: az a gazda elveszti kedvét, mert alig tud megélni. Csak alkalomra vár, hogy a tehén másik felét vagy is még megmaradt birtokát elosztathassa. Csak sürgessétek tehát honatyák, még földmivelő népünk igaz barátai, hogy mi nálunk is, miként Ausztriában, Németországban és Angliában is van, hogy a birtok eldarabolás törvénynyel szorittas- sék meg. Igen meg kell állapítani törvényben, hogy az apai földnek bizonyos meghatározott mennyiségét — úgy mondják: minimumát — eldarabolni, eladni nem lehet. Ezt hangoztatta az egész ország színe előtt gr. Mailáth József főrendiházi tag a minapában tartott beszédében!“ Ugyanezen év márcz. 5-én igy irt a „Magyar Földmivelő“ a kis birtokok védelméről. „A mostani örökösödési törvény értelmében az ősi, atyai telkek nyolczadokba, 16-odokba darabo- lódnak. „Mi történik ily körülmények közt? Meggyengülnek, elpusztulnak a családtagok, szótzüllik az ősi örökség. Az a nyolczad vagy 16-od rész ugyan nem fog állandó tűzhelyeket biztosítani.. Az ilyen örökös csakhamar túlad a maga részén. Osszeszedegeti majd egy uj birtokos, a kinek pénze van, a falubeliek meg elmehetnek mezei munkásnak. „Hát még a leányok örökrészével mennyi baj és kár esik. A szegény özvegy anya még életben van, mikor a vő szívtelenül • követeli felesége jussának kiadását. De ha még pénzzel megelégednék. Nem, neki föld kell, mert különben perbe mennek. Azért a nép helyzetét jól ismerő perbenyiki gróf sürgeti, hogy az ország atyái vessenek már számot ezzel a dologgal stb. stb.“ íme, két esztendő múlt el azóta, eny- nyiidő kellett hozzá, hogy ez igazán mentő eszme Szabadka városában megtalálja mozgatóját! Irtuk pedig ezt azért, hogy a kis gazdák, a föld népének barátai ott legyenek ám a vármegyei vagy szab. kir. törvényhatósági gyűléseken, mikor ezt a szabadkai átiratot tárgyalni fogják ... Győznünk kell atyámfiai, ha Isten segít és mi magunk is munkálkodunk! A király és a gazdasági cselédpénztár. A király néhány hét előtt — mint akkor közöltük — belépett az országos gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár alapitó tagjai sorába. A segélypénztár igazgatóságának gróf Keglevich Gábor elnök vezetése alatt álló küldöttségét, melynek tagjai voltak: dr. Fáy Gyula ügyvezető igazgató és Gaál Jenő igazgatósági tag a múlt héten fogadta kihallgatáson a király. A küldöttség vezetője hosszabb beszédet intézett a királyhoz. Köszönetét mondott az ország gazdasági munkásainak és cselédjeinek nevében azért, hogy magas elhatározásával most is, mint mindig példával járt elő hazánk birtokosainál s kérte, hogy ezt az országos intézményt atyai jóindulatában továbbra is megtartsa. Erre a király a közetkezőket válaszolta: „O römest léptem én is, mint magyar- országi nagybirtokos, az országos mező- gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár pártolói sorába és szivemből kívánom, hogy ezen felette üdvös intézmény a társadalom hathatós támogatása és az önök gondos kezelése mellett dúsan fel- virágozzé k.“ Ä beszéd elhangzása után gróf Keglevich Gábor bemutatta a királynak a küldöttség tagjait, kinek mindegyikéhez volt egy kegyes szava a királynak. Az elnökhöz a következő kérdést intézte: — Ugy-e bár nehézségekkel kellett küzdeni az első időben ? Mire gróf Kegievich igy válaszolt: — Igaz, hogy ezek a nehézségek megvoltak, de remélhetőleg a fáradság azon szegény nép előnyére fog szolgálni, amely a szerencsétlenségben leginkább volt sújtva. A király ekkor dr. Fáy Gyula ügyvezető igazgatóhoz fordult és a következő kérdést intézte hozzá: — Nemde ön az ügyvezető igazgató, akkor ugy-e sok a dolga ? — Igen, — felelt Fáy — mint minden uj intézmény szervezésénél. Gróf Keglevich Gáborhoz a következő kérdést intézte: — Ugyebár József főherczeg is belépett a segélypénztár tagjai közé ? Mire a küldöttség vezetője kijelentette, hogy éppen a napokban óhajtják a főherczeg kegyességét küldöttségileg megköszönni. Végül gróf Keglevich Gábor elmondta, hogy az a népréteg és azok a munkások, akik eddig legke- vésbbé érezték ez intézmények hatását, hálaimát re- begnek, midőn látják, hogy királyunk is atyai gondoskodásban részesíti az ő érdekükben létesített uj törvényes intézményt. Háziipari munkások szövetkezete. Zentán — mint onnan jelentik — megalakult a háziipari munkások szövetkezete. Elnökké Novossel János tanítót választották meg. A szövetkezet czélja a nép által télen át földolgozott anyagot piaczi forgalomba <hozni. E háziipari szövetkezetnek alapját azok a tanfolyamok vetették meg, melyeket Darányi miniszter a Tisza vidékén rendeztetett. Mennyit jár egy levélhordó ? Egy levélhordó a nagyvárosban óránkint átlag 6 kilométer utat jár be. Naponként 6 szolgálati óra alatt 36 kilométert tesz meg. Egy kilométert 1200 lépésnek véve 39,200-at lép egy nap. Ha minden négy szolgálati napot egy ötödik szabad napja követi, úgy évenként 292 napon 8.251,200 lépést teszen. Megőszülve, 28 ily szolgálati év alatt 231.633,800-at lép. A lépések ezen számát visszaszámítva kilométerekre, 28 év alatt 193,028 kilométert jár be, vagyis 24,228 mérföldet. Ennyi járással egyszer és félszer körüljárhatta volna a földet s eljuthatott volna a hold fele útjáig.
