Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-19 / 20. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 157 Csontos Dömötör bíró csöndes órái. uram —Teringettét, jövő vasárnap már pünkösd leszen. — Eppeg a minapába kérdözték a györökök, hogy hát már minek hijják az pünkösdöt la pirosnak. Hát olvasom la — Némelyek szerint a rózsáról. Hát hiszen igaz, hogy vagyon pünkösdi rózsa, de mint az anyjuk közbe szól, ha az ünnep május derekára esik, bizony ritka ez a rózsa, akár a fehér holló. — Némelyik meg azt tudja, hogy mert hát az egybegyült apostolok felett tüzes, piros lángnyelvek alakjában jelent meg a Szentlélek. — Lett légyen bármiképpen, annyi bizonyos, hogy az magyar embernek mindenkor gyönyörűséges sátoros ünnepe volt légyen az piros pünkösd napja. Hej, mikoraz én anyjukomnak hajadon-leány korában rácsenditettük a szépen zöldelő erdőben, mikoron úgy délután a falu népe kiment az királyválasztásra. Nem anyától lettél. Rózsafán teremtél, Piros pünkösd napján, Hajnalban születtél! Orczád rózsái Ha enyém volnának, Égó szivem mellé Tűzném bokrétának! — Mert úgy volt ám, hogy már húzogassam emlékezetem szálait, hogy a kinek ezt a nótát daloltuk az pünkösdi királyné volt nálunk. — Pünkösd napján ugyanis, isteni tisztelet után a legények legderekabbját megválasztották pünkösdi királnyak. A legszebb leányt pediglen pünkösdi királynénak. — Uram bocsá’, hát már csak jól esik a lelkemnek, hogy ráemlékszem, egy esztendőben én voltam a pünkösdi király, az anyjuk meg a királyné. Nagy becsületje volt ám a faluban a királyi párnak. Mert a pünkösdi királyi párt minden lakodalomba meghitták ám és tisztös helyre ültették. De esak egy esztendeig tartott ám a dicsőség, akár a pünkösdi királyság. Egy esztendőre aztán másat választottak. De akó már mi egymáséi voltunk az anyjukkal. — Szép szokás is volt az, nem is tudom, hogy múlt el. Nagy kár pediglen érte. — A jányok, (mikoron t. i. a királynét választottuk) derekasan tánczolgattak, akár a pergő orsó. Egyszer csak a legszebbiket középre fogtuk, aztán rázendítettük Mi van ina, mi van ma? Piros Pünkösd napja. Holnap lesz, holnap lesz A második napja ! — Biz igen, hogy el is fog a búbánat! Hogy van ma, hogyis van ma? Nem úgy volt az régen, Más nap süt az égen ! — No de hiszen virrad még a magyarnak is, a mi falunkban is a régi nap kezd már sütögetni. Oh Istenem, megérem-e még ragyogását, delelését!? A fák, melyeknek koronái a tüzet felfogják! A biharmegyei Csokaly községben, mint a lapunk „Mi újság“ czimü rovatába olvashatjuk nagy tűzvész pusztított. Azt Írják nevezett községből, hogy az egész község el nem pusztult a fáknak köszönhetik. A házakat körülvevő fák koronái a tüzet hatalmasan fölfogták... Nem hiába, hogy már atyáink is a fákat legjobb barátainknak tartották, mert a fa még halála után is fizet. íme, a veszedelemben is védelmezők ők, éppen úgy, mint hű barátaink. Hát ez alkalommal bizony eszünkbe jut, hogy községeink a befásitás kérdésében is nagyon sok helyen elmaradtak és rendezetlen állapotban vannak. Pedig a csinosan, tervszerűen befásitott községek a legjobb benyomást teszik az utazóra. Nem csak szépítik, emelik a falut, de egészségi szempontokból is megbecsülhetetlenek. íme, újra egy kérdés, melyet a hitelszövetkezeti összejöveteleken meg lehetne beszélni. Sőt meg is kell azt beszélni. A befásitásról a mi újságunk már többször szólott. Most, hogy e tüzeset alkalmából a fákra, mint a veres kakas ellenvaló hatalmas védőkre rámutattunk, újra felhívjuk a a községek figyelmét ez ügyre. Természetesen itt is okosan, gyakorlatiasan és mindenek felett tervszerűen kell alkotni. Vegyék tekintetbe a község talaját, mert a siker attól is függ, vájjon azon talajban, milyen fák élnek és fejlődnek ki. A hasznossági szempontok is figyelembe veendők. A törvény-házból. Megbüntették az állatkínzásért. Nagyváradon megbüntettek egy kocsist azért, mert doronggal ütötte, verte a lovait. A rendőrség i napi elzárásra és 4 korona pénzbüntetésre Ítélte. A tanács fele uelte a büntetést 3 napi elzárásra és 30 korona pénzbírságra. Nagyon helyes 1 Az állatkínzók büntetésre méltók. Jó lesz ezt az ítéletet más helyen, községekben is figyelemre méltatni. Iszonyú azt sokszor látni, hogy a szegény állatokkal mily embertelenül bánnak sokszor a kocsisok, béresek, gazdák. Mily égbekiáltó káromkodások közt ütlegelik az oktalan állatot és tesznek kárt a jószágban. ÜGYES-BAJOS DOLGOK. Hasznos madarak védelme. Darányi földmivelésügyi miniszter a mezőrendőrségi törvény alapján rendeletileg intézkedett a hasznos madarak védelme dolgában. A rendelet felsorolja azokat a madarakat, a melyeket ezentúl nem szabad derűre borúra fogdosni, öldösni, pusztítani, a melyek fészkét nem szabad szétrombolni, sem tojásaikat elszedni. Hogy az éneklők legtöbbje ide tartozik, az természetes. Csakis hatósági engedélylyel szabad ezentúl ilyen madarakat fogni, tojását, fészkét elszedni s igy is csak tudományos czélra és korlátolt számban (tíznél többet nem) sőt korlátolt idő alatt, minthogy az engedély tizennégy napnál tovább nem terjedhet.. Postán, vasúton, gőzhajón csakis szállítási engedélylyel szabad szállítani a hasznos madarakat. Az engedély minden idevágó fajtáját a szolgabiró, városokban a polgármester, esetleg a tanács adja. A kik vétenek a rendelet ellen, azokat megbüntetik. Ezt az okos és bölcs rendeletet minden községben kihirdetik s a mezőőröket külön kioktatják rá. Az ellenőrzés pedig erdőőrnek, utfentartási személyeknek, minden ilyen hatósági személynek egyaránt joga sőt kötelessége. Időiöslás. Májusra. Ha május hűs jó nedves, A csűr s pincze tele leszen, Kivált ha nem fagyos [Pongrácz S nem havas Szervácz s [Bonifácz. Júniusra. Hűvös esős júniusra Jót ritkán várj, szivem gazda, Medárd esővel vaj, a nélkül [jaj-
