Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-19 / 20. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 155 Nem kell a föld népének külön védelem? Most, hogv a földmi vés nép tűzhelyének védelme országos mozgalomá kezd fejlődni: azok. kik a falusi néppel i-ddig sem törődtek és azt csak amolyan fejős tehénnek tekintették vátig hajtogatják, hogy hát: — Nem kell a föld népének külön védelem, megvédi őket a törvény. Hát erre a szarka-fecsegésre ime csattanósan felel az a törvényszéki tárgyalás, melyekről csak a minap ezeket olvashattuk. »A nép barátja. Érdekes tárgyalást tartott gyulafehérvári kir. törvényszék B. K. odavaló zálogháztulajdonos bűnügyében. Egy szegény falusi ember, ezelőtt 5 évvel bejött" hozzá, hogy tőle 25 forintot kölcsön vegyen. Adott is neki, de tudva azt, hogy a szegény ember csak a saját nevét tudja leirni, aláíratott vele egy adás-ve vési szerződést. Ezen adás-ve vési szerződés alapján a szegény paraszt 400 forintot megérő föld ingatlana az ő jogtulajdonába ment át. A szegény ember igen zilált anyagi viszonyok közt volt és tartozására évről-évre a busás kamatot fizette. Vádlott a kamatokat mindig szó nélkül elfogadta, de arról nyugtát soha sem adott. Öt esztendő elmúltával az adós tartozásának kifizetésére jelentkezett s akkor előállt a vádlott, ki a csalás utján szerzett ingatlant már el is adta, azzal, hogy neki semmivel sem tartozik, mert a földjét vette meg tőle. Ekkor a szegéóy falusi, kinek tanúi is voltak, módot akart keresni jogai érnyesitéséhez. Arra azonban nem volt már szüksége, mert az ügy, a város hivatalos közegei hallomására jutván, ellene hivataldói indították meg a bűnvádi eljárást. A tárgyalás folyamán teljes beigazolást nyert vádlott bűnössége s kitudódott, hogy az adás-ve- vési szerződésen szereplő két tanú aláírását maga a vádlott eszközölte, olyan neveket használva ott, amilyen a környékben nem is létezik. Ezért a kir. törvényszék, okirathamisitás és csalás büntette miatt, öreg kora és büntetlen előélete tekintetbe vételével, egy évi börtönre ítélte. B. K. Gyulafehérvár város leggazdagabb emberei közé tartozik.« Ebből a következő tanulságot vonhatjuk le. 1. Igaz, hogy a törvény a földszerző uzsorásokat bünteti. De kérdezzük, hányszor éri utói az igazságszolgáltatás keze az uzsorást? Mert ha az uzsorást keresi, kutatja: akkor a földszerzők táborában rögtön megkezdődik a kiabálás, hogy itt üldöznek egy társadalmi osztályt ! 2. Tegyük fel, hogy mint itt a törvény büntet. De vájjon ezzel meg lesznek mentve azok a szegény emberek, kiknek tűzhelye elpusztult már. Vagy visszahozza e azokat a lakosokat az Ítélet, kik már elhagyták falujokat és tűzhelyüket? 3. Vájjon ha az a falusi ember, kinek szüksége volt arra a 25 forintra ismeri a külön védelemre szervezett hitelszövetkezetet és bemehetetr volna oda és kapott volna 25 forintot: nem e megmenekszik a zálogház körmei közül, annak az intézménynek körmei közül, mely törvény ótalma alatt működik a népek boldogitására. Hej, mert ne feledjük, hogy éppen a szabadság nagy bódulatában külön intézmények kopaszgatták a szegény embereket. A váltó, korlátlan kamat, a korcsmák korlátlan hitele — és a többi.« Akkor persze ezek a külön intézmények tetszettek. Most, hogy a föld népét akarjuk lábra állítani. — Nem kell külön védelem? De nem oda a Buda! ±-k-XX.±±-k-Mz±-k±-JijvX±,jz±íz±±.±±±±.±±-k±±±-k-k±‘k.jí*.±± Szívós életű hüllők. Egyes hüllők bámulatos szívóssággal ragaszkodnak az élethez és a néphit szerint a kígyó még halála után is él egy ideig. A valóság az, hogy kétfelé vágott kígyó és gyik még hosszú ideig elél és a levágott kigyófej még harapni is igyekszik. A teknősbékának is igen szívós élete van. Több mint két évszázaddal ezelőtt, Iíedi, egy teknősbéka egész agyvelejét kivette és az ily módon megkínzott • állat még hat hónapig élt. Kersten egy vastag tűt szúrt egy teknősbéka nyakába, hogy agyát elválaszsza gerinczagyától, de ez a műtét egy csöppet sem ártott a teknősbékának. Erre napokig tartotta viz alatt, de ez sem használt, ép oly kevéssé lehetett alkohollal vagy cyankálival megölni TÁEGZA. A csákányszegi komédia. (Mulatságos história a népéleiből.) Még az őszszel történt volt a dolog, de leirni csak most értem rá. Már-már a kalamárisban akartam felejteni ezt a mókás históriát, de annyiszor visza- tolakodott emlékezetembe, hogy nem győztem eléggé hajkurászni. Halaszigattam a megírását nap-nap után s e holni, — valami nagy nehezen mégis meglett. Hamarább is megírhattam volna az igaz, de jobb később mint soha és okulni mindenkor, tehát most is lehet belőle. Lássuk hát hogy volt? * * # Amint már mondottam őszre járt az idő s már az ősznek is a sírba volt az egyik lába. Mindjobban hüvösödött az idő, már a szűröket is előszedegették az emberek. A csizma, meg a topánka is előkerült mind, ki is járna mezitlábbal ily veszekedett hideg időben, mikor már a máskülönben lánggal égő nap melege is úgy elbágyadt, mint az életalkonyához közelgő aggastyán csökkenő életereje. A határban megérett a kukoricza. Selymes üstökéi mögül kíváncsiskodva kandikálnak elő aranyos szemei. Javarészét már haza is hordták s estenden nagyban folyik a kukoriczafosztás, máléhántás, a vi- dámlelkü fiatalságnak eme kedves mulatsága. De futva fut az idő, mintha a tatár kergetné. Tél apó szemlátomást közeledik. A szolgáit már el is küldte előre, hogy kiegyengessek az útját. Éjjelen- kint erős derek járnak, sikongva futkározik a szél, mint aki helyét nem leli s eszeveszett iramodásaiban letépdesi, lekapkodja a fák elsárgult, elvénült lombját. Disznóölő András-napja után való vasárnap volt, — ha jól emlékszem — nagy sürgés-forgás volt a faluban. Kinek ép beszélő szerszámot adott a jóságos Ég s kinek volt kivel beszélni, egyébről se szólott, még a haragosának se, mig meg nem kérdezte: — Tudja-e kend mi az újság? Mekkora tisztesség érte a mi falunkat? — Már mint Csákányszeget? — No persze hogy azt. Tán vénségére még azt is elfeledi kend, hogy hovavaló. Hol töltötte világéletét ? — Hát osztég mi volna azaz újság? — Nagy sora van annak. Ilyen tőbenjáró dologról még az újságok se Írnak mindennap. — Bökje ki már kelmed, mert megöl a kíváncsiság ? — Kár vóna kendért! — kap a szóba a furfangos kisbiró — még más ilyen koma után kellene nézni I — Ki vele az áldóját, ha mondom! — türelmetlenkedik Pintye Balázs uram. — Mondjad, mondjad öcsém 1 — biztatja szapora szóval Galambosné asszony — magam is szeretném tudni. — Hát az az újság, hogy szemfényvesztő komédiás van a községben 1 — Mi a manó? Szemfényös? — Hát igen 1 Olyan kardnyelő bűvész, vagy mi a szösz. — Hun van te? — tudakozódik eleven kíváncsisággal a Gajdosék Ferkója ? — A szálában, (igy hivják Csákányszegen a nagy-iyót) ott mutogatja magát 1 — volt a válasz. — Gyerünk tapasztaljuk meg! — szól a gazda, ki tudja mikor gyün megint efajta művész a mi fatornyos falunkba. — Úgy cselekedtek, amint mondották. Osszesze- delősködtak, aztán csapatosan elindultak a szála felé. Útközben sürjen szaporodtak s mire a szálát elérték húszán is lehettek.
