Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-12 / 19. szám
146 MAGYAR FÖLDMIVELŐ ns azt hiszitek a kis védő-várat ezt csak itt, a mi országunkan kezdik épitgetni? Minden országban, a hol jól felfogták, hogy a földmivelő nép erőssége, az ország erőssége! Hát akkor csak hadd hullámozzék a családi tűzhelyek védelmére kezdett mozgalom szerte e hazában! Házi-iparkiállitás. Mint rövidesen jeleztük, Szatmáron (Szatmár vármegye területéből fogózkodva össze) igen sikerült házi kiállítást rendezett Gazdasági Egyesületünk. Képviselve voltak itt a kereskedők, iparosok, földbirtokosok, a legfinomabb női munkától le a leg- primitibb, kezdetleges házi, gazdasági eszközökig, gyermekjátékokig. Igazán gazdag tárházát láthattuk a kézi ügyességének a téli idők okos, szorgalmas felhasználásának. Ez alkalommal nincs szándékunk részletesen felsorolni a kiállított tárgyakat, mert hiszen Szatmári- vármegye háziipartanfolyamairól rendszerint hoztunk ismertetést. Csak éppen két szerény megjegyzésre szorítkozunk. Nevezetesen Jó lesz elvül kimondani, már most — a jövendőre nézve, hogy a háziipar a szertelen lukszustól, pazarlásig menő piperkezéstől tartózkodni fog. A magyar háziiparnak a nemes egyszerűséggel párosult ízlés legyen legfőbb ékessége és a takarékossági szempontok irányelvei. Másodszor, azon buzgósággal, szívós kitartással kell továbbra is a háziipar ügyét fejleszteni, felkarolni, mivel az egyesület a kiállítás sikerét aratta. Különösen népszerűsíteni kell. a, háziipar tárgyait, hogy azok közkeresetüvé válljanak. Állandó raktárakat kellene a megye székhelyén, sőt a megye más városaiban tartani, mert csakis igy biztosíthatunk a szegényebb nép munkálkodásainak gyümölcsöt, keresetet. Szerkesztőségünkben az ország több részéből sür- jen érkeznek levelek, melyek arról tesznek bizonyságot, hogy bátor a háziipar a nép közt örvendetesen kezd virágozni: nagy baj, hogy a készletet nem tudják értékesíteni. Tehát fögondunk legyen, hogy a háziiparnak eleven piaczot teremtsünk. A kiállítások is arra valók, hogy a nagyközönségben felébreszszék az érdeklődést és kedvet adjanak a házi iparczikkek vásárlására. De a társadalomnak is meg kell mozdulni ez irányban. El kell már hagyni azt a megrögzött szokásunkat, hogy minden aprólékos tárgyat, talán még a kosarat is a divatkereskedésből szerezzük be. A háziipar ügyek lelkes vezetői még továbbá arra is törrekedjenek, hogy az árak ne csigáztassa- nak túl. A mérsékelt árakkal lehet csak versenyre kellhet ni. Jobb a sürü garas, mint a ritka krajczár, mondja a példaszó is. Egyébként lelkűnkből üdvözöljük Gazdasági Egyesületünket az elért sikerért és kívánjuk, hogy hova tovább fényes eredményeket mutathasson fel a gyakorlati életben is. ||>— tfc -k -k ;fc ■*; -k kjz-k kft, •t "k ± ií ± * -te ■fr -fc -te -fc -k -k -M ± -k k ■>:■'<: ;'c -k •k -k A király étkei. Királyunk étkezési szokásairól a következőket Írják. O Felsége már reggel öt órakor megissza a kávéját, melyet az udvari ezukrász készít s bécsi süteményt eszik a kávéhoz. Délben tizenkét órakor a király húslevest eszik és egyféle sültet. Az ebéd 6 órakor van s mindig öt fogásból áll: leves, háromféle sült és ezukros tészta. Délben negyed liter pilseni sört, este pedig egy üveg pezsgőt iszik. Állítólag szereti a király a füstölt húst is, savanyu káposztával és gombóczczal. Az étlapot minden reggel maga a király állítja össze. SZÖVETKEZZÜNK! Egy csattanós példa. — Gr. Mailáth Józsefnek a Szövetkezetek kongresszusán mondott beszédéből. — A történelem tanúsítja azt, hogy az a nép, az a nemzet, az az állam, az a birodalom, amely egy eszméért vagy egy czélért közösen egyesült erővel nem tudott lelkesülni, elébb utóbb elpusztult. Aki a szövetkezetek történetét és fejlődését az egész művelt világon figyelemmel kiséri, az tudja és érzi, hogy mily elmaradottak vagyunk mi e tekintetben. Aki a külföldön létező e fajta intézményeket ismeri, az mindig jobban rájön, hogy a gazdasági felvirágzás, megújhodás, átalakulás a szövetkezeti intézmények által, azoknak szerves kapcsolata és minél szélesebb körben való terjesztése által fog megtörténni! Egy példát fogok fölhozni, amely állításom igazságát bizonyítani fogja és melynek valódiságáról kiki könnyen meggyőződhet. Dánország évtizedekkel ezelőtt a tönk szélén állott, nemcsak anyagilag, hanem ami azzal természetszerűleg együtt jár, erkölcsileg is. A nép teljesen elszokott a munkától, az Isten háza helyett a korcsmákat látogatta és többnyire abból élt, hogy a tengerparton leste, mit hoz a szerencse. Ha a bősz elemek egy-egy hajóroncsot löktek a partra, azt halász- gatták ki. Ezen nagy romlottság közepette elsősorban a lelkészek ébredtek fel, összeálltak és azt mondták, ez nem mehet hovább igy, a népet nevelni kell erkölcsre és munkára. A tanítókkal megkezdték a nevelést, egy elromlott nép megjavításának egyedüli módját. Évtizedek lassú, de következetes munkája megmentette a népet, megtanította, hogy nagy dolgokat csakis együttes erővel, egymással szövetkezve lehet véghez vinni. Szövetkezeteket kezdtek csinálni és ma már Dánország, mely a múlt század elején Európának a legszegényebb országa volt, most Anglia mellett aránylag Európának leggazdagabb országa. Népessége, mely 1865-ben az 1800. évben volt 2 és fél millióból 1 millióra szállt alá, ma ismét a 2 és fél milliót elérte. i8qc)-ben vajért 133,280.000 márkát, szalonnáért és sonkáért 50.000,000 márkát, tojásért 18724,000 márkát vett be. A vajért bejött összegből Anglia maga 110 millió márkát fizetett. Hasonlót mondhatnék Finn-, Írországról, még Szibériáról is, de előadásom kerete nem engedi meg, hogy ezen rendkívül bő kérdést tovább szőjem, türelmüket sem akarom tovább igénybe venni, mert példákkal bizonyíthatnám be, miként állították a múltban és állítják helyre a jelenben, azok az országok első sorban tönkre jutott mező- gazdaságukat szövetkezeti intézmények segélyével. Miként mentek és mennek a külterjes gazdaságból a belterjesbe át, miként iparosítják a mezőgazdaságot és miként hozzák az ipart a mezőgazdasággal szervi kapcsolatbal Azok nem érnek rá, mint mi, hogy szócsöveikkel világba kürtöljék, hogy a merkantilisták az agráriusokkal hajba kaptak, hogy a gazdák, midőn jogos érdekük védelmére kelnek, a hazai ipart és a kereskedelmet akarják tönkre tenni, ott nem értek rá és nem érnek rá azt hangoztatni, ha az egyes érdek- csoportok közt mesterségesen szított, tehát csak látszólagos ellentéteket el akarják simítani, hogy ezen törekvés nem őszinte, az ilyen csak nálunk lehetséges, ahol az emberek mindenre ráérnek, csak arra nem, ami kötelessége minden embernek, kivétel nélkül: a komoly munkára. Egy orosz közmondás. Van az oroszoknak egy közmondása, mely azt tartja : »Ha háborúba mégy, egyszer imádkozzál; ha tengerre szállsz, kétszer; ha megházasodol — háromszor.«
