Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-05 / 18. szám
140 MAGYAR FÖLÖMIYEI.Ő TÁRCSA. Szegény ember dolgát boldog Isten bírja! Volt nekem két ökröm, két szép villás szarvú, Czimeres két ökröm, fehér mint a hattyú. Cselő, Csákó, bimbó, az ekét tartottam, Dalolt a pacsirta, a mikor számtottam. Egyszer csak azt mondták: ki ad többet érte ? Ökrömet a törvény elkótyavetyélte. Hiába dalolsz már mezei pacsirta, Szegény ember dolgát boldog Isten bírja ! Volt nekem, volt nekem búza termő földem. Hullámzó kalászban ugyr elgyönyörködtem! Addig-addig szaladt, egyszer csak elszaladt, Hívta, hívogatta az adó, a kamat. Utána a föld is, nem maradt egy rög se. Tíz hold örökségem elszaladt örökre. Nincs már egyéb földem, csak az anyám sírja, Szegény ember dolgát boldog Isten bírja! Volt nekem házam is, gólyafészkes házam. Muskátli virított a két ablakában. Hajléktalan lettem pergő dob szavára, Elhervadt a nyíló muskátli virága. Jaj de elszakadtunk, tulipántos kapum! Jaj meglátlak-e még édes szülőfalum ? Tornyod kis harangja bánatomat sírja, Szegény ember dolgát boldog Isten bírja! Pósa Lajos. A Görbe Gábor tűzhelyének legjobb barátja. — A »Magyar Földniiveló« eredeti tárczája. — Görbe Gábor gazda portáján bizony, hogy nagy ritkán fordul meg a falu levélhordója. Most azonban már második hete, hogy héberül... A gazda is nagyot nézett, mikor első Ízben a leveles tarisznyából egy ujságlapot pakolt ki, melynek papiros átkötőjére, czimszallagára olyan takarosán rá volt nyomtatva : T.- Görbe Gábor gazdának Pereg- Újfalu. Görbe Gábor alig hitt szemeinek 1 Háromszor is elolvasta, megforgatta, vájjon csakugyan őt illeti-e ez a tisztesség? A pulyák is lelkendezve vették körül az apjukat, mert hál hogyan lehetséges az, hogy az ő édes apjuk neve olyan betűkkel van megörökítve, a milyen betűket csak az oskolában, az olvasó könyvekben olvashatnak. — Honnan a mentiydörgös mennykűbül szakadt ide ez az újság papiros, mondogatta a gazda. Én nem kértem az újság csinálót, hogy küldje. Aliért küldi a nyakamra la? Fel se merte bontani a gazda, pedig az eskolás Jancsi olyan ostromot rendezett az apja ura ellen, hogy már már kapituláczió következett. — Nem bontom fel, határozta végre. Az újságok az uraknak való. Szegény ember ne kóstoljon bele az ilyen portékába. xNÍajd követelik aztán az árát. Nem szedsz reá ujságcsináló! Azt hiszed, hogy a parasztnak nincs esze ? Mikoron tehát másodszor fordult be megvest a portára a falu levélhordója és annak rendje és módja szerint pakolta kifelé a leveles tarisznyából az újság lapot: Görbe Gábor gazda eléje tette a múltkori újság lapot is. — Itt van la! Viheti ezt is vissza. Én nem kértem. Küldjék nekik vissza. Elég már úgy is porczió- ből, még ez is a tetejére jöjjön? A falu leveihordója visszatette tehát az újság- lapokat a leveles tarisznyába. A postamester ur meg a törvény értelmébe ráírta: „Nem fogadta, eil“ De eskolás Jancsi e percztől nem nyugodott ám. Ha ő azt az ujságlapot elolvashatta volna. Bizony, hogy nem adta volna száz pigézésért. Hát ha még hetenkint belátogatna a bácsi és hozná az újság lapot. Inkább soha sem játszanék .. . Nehány nap telt el és a falu leveihordója megvest béfordult Görbe Gábor portájára. Amint, . a gazda meglátta, már messziről kiáltotta: — Akár ki se pakolja azt a leveles tarisznyát 1. — De nem ujságlap jött ám! Level, j; ,r/ — Már akkor bizonyosan az árat kérik. — Nem, nem, szólott ravasz mosolylyal a levelhordó. Görbe Gábor olvassa a levelező-lapot, melyben; az ujságcsináló értesíti, hogy egy egész esztendeig fogja küldeni ingyen az ujságlapot, mert azt Görbe Gábor gazdának egy igen jó embere, jótevője — ki is fizette. Eskolás Jancsi olyan tánczra kerekedett, hogy akár melyók tánczmcsternek becsületére válik vala. Tapsolt nagy örömében és diadalában még apja. urát is át és átölelgette. Pedig ezt más körülmények közt csak akkor tette, mikor édes apja ura porolóval látta el a Jancsi kimondhatatlanját. Görbe Gábor meg. fülig pirult és valami olyan félét hebegett, hogy hát azt se tudta, hogy neki jótevője van a világon. Hát már azt is jótevőnek hijják. a ki ilyen ujságlapot juttat a szegény' falusi embernek. A falusi embernek nem való az újság, «agy urak kenyere az. És ezután az ujságlap jött rendesen, hétről- hétre, akár a jó szomszéd, jó barát. Es'kolás Jancsi csak úgy ette a betűket. Majd kipirult az arcza, majd belesápadt, majd felkaczagott. — Ezt hallgassa meg ’des apám, mi vagyon itt Írva.. — Eh, hallgass, nincs nekem arra se időm, se kedvem. — Hát majd vasárnap dielután, letánia után elvasom apám uramnak. — Majd meglátjuk... De Görbe Gábornak szivébe már valami belenyúlt. Az ő Jancsi fia már ujságlapot is tud olvasni. Eny'je a gonosz csontja! Osziég hogy örül nekie. Hogy ugrál. A minap még azt is mondta, hogy nem hiszi, nem e az apja urát Írták ki az újságba. Mikor a vásárról haza jött egy kicsit tentásan. Osztég ^ok pénz ment el. Osztég az édes nagyon adta a szenten- cziákat. Mindez szörnyen kezdette lurni az oldalát Gábor gazdának. — Hm, apám uram, itt van aztán amúgy igazándiba leirva, hogyan kell gazdálkodni? — Tud is ahhoz az ujságcsináló! — Hát meg ha a viharágyukról olvasna ’des apám. — Mi a manóról te I — Jaj apó, hogy elmaradt a világtól. — Mi minden van ebben az újságban a gazdák bajairól, a váltókról! — Micsa’ de .. .adta fattya, már az aztán valami.. így ment ez hétről-hétre, mig egy vasárnap délután, mindjárt asztalbontás uán igy szólott a gazda fiának : — Ma délután nem megyek sehova. Itthon maradok, osztég olvasol nekem. * Az asztal körül ül az egész család. Eskolás Jancsi kipirult arczczal olvassa az ujságlapot. Éppen egy' gazdáról van szó, a ki a vasárnap délutánt rendszerint a kocsmában töltötte. E miatt volt aztán neki .legtöbb baja törvénynyel, komákkal és korcsmáros- sal. M ióta azonban a gazdakör megnyílt,, és oda járo- gat olvasni, hasznos dolgokról diskurálni, egészen más élete vagyon. Olyan nyugodt, boldog életet él a családja is.
