Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-28 / 17. szám
132 MAGYAR FÖEDMIYEEŐ TÄRCZA. Az első pálinkakészitő. — Tolsztoj Leó után. — Egy szegény szántóvető ember kiment egyszer korán a mezőre. Nem evett semmit, csak egy darab kenyeret vitt magával. A mezőre érvén, egy bokor árnyékában levetette felső ruháját, kenyerét pedig ruhája alá rejtette. Már jó sokáig szántott, a ló kifáradt, ő maga is érezni kezdte éhségét. Kifogta tehát lovát, hogy hadd legeljen, ő pedig odament a ruhájához, hogy elköltse falat kenyerét. Amint felemeli ruháját, látja, hogy a kenyér nincs ott. Keresi, keresi, forgatja ruháját, rázza, de a kenyér csak nincs. Nagyon elcsodálkozott: — Különös dolog. Senkit se láttam erre járni, mégis ellopta valaki a kenveremet. Volt pedig ott egy.,gonosz szellem, aki. inig a gazda szántott, eldugta a kenyeret > a bokor mögé rejtőzve előre azon örült, hogy a gazda éktelenül káromkodni fog Bár a szegény embernek igen rosszul esett, hogy ebédjét ellopták, de azért megvigasztalódott : — Nos, then csak meg nem halok. Aki elvitte kenyeremet, bizonyára nagyon nagy szüksége volt rá. Váljék egészségére! Avval odament a kúthoz, jót ivott a friss vizbő, befogta ismét a lovat s elkezdett tovább szántani. Az ördög bosszús volt, hogy nem érttel azt amit akart, hogy t. i. a gazdát vétekbe sodorja, leszáll tehát a pokolba az ördögök fejedelméhez és elbeszélte nei;i. mint iop-a el a gazdától a kenyeret s ez ahelyett, hogy káromkodott volna, ezt mondta : „Egészségére !“ Az ördögök fejedelme éktelen haragra lobbant. — Hogv a p n ászt túl tett rajtad — kiáltott haragjában — te vagy az oka. Rosszul végezted a dolgot. Még csak az lenne szép, ha a parasztok. meg asszonyaik ilyen szokást vennének fel! Ezt tgv nem hagyhatom. Menj és érdemeld m-g a paraszt kenyerét! Ha három év alatt tűi nem jársz a paraszt eszén, megfürösz.telek a szent vízben. A gonosz szellem félt a szent víztől; Amily gyorsan csak tudott, a földre sietett s azon törte a fejér, hogy tehetné jóvá hibáját? Gondolkozott, gondolkozott, utoljára is rájött a nyitjára. A jámbor ember álarczát vette magára és munkásnál; szegődött a paraszt gazdához. Megtanította a gazdát, hogv száraz nyáron a vizenyős helyekre vesse búzáját. Míg a szomszédok vetéseit kiégette a nap, a szegény embernek bő termése, dús kalászai voltak. A gazda élt terméséből újig, még maradt vető magva is, A következő' nyáron arra bírta rá gazdáját, hogy búzáját a hegyen vesse el. A nyár esős volt. Mások szántóföldjei viz alatt állottak, a kalászok nem értek meg, az övé azonban a hegyen bő kalászokat adóit s annyi termése volt megint, hogy nem tudott vele mit csinálni. Most végre megtaníotta gazdáját arra is, mint keli a gabonából pálinkát csinálni. A paraszt megcsinálta a pálinkát ivott, és másokat is itatott. A gonosz széliem elment aztán a fejedelméhez és jelentette neki, hogy a paraszt kenyerét már megszolgálta. Az ördögök fejedelme útjaidon szemével akart erről meggyőződni. Elment tehát a paraszthoz., ki épen vendégséget csapott, a módosabbakat meghívta magához és pálinkával kínálta meg- A felesége hordta körűi a pálinkát ,a vendégeknek. Mig körülhordta, véletlenül az asztalba ütöite az üveget. Az üveg eltört, a pálinka kifolyt a főidre. A fetje-ura dühös lett, szidta a feleségét: — Ordögadta lőcslábuja — ordított rá — hát moslék ez a jó ital, hogv a földre öntöd?! A gonosz szellem oldalba lökte könyökével a főnökét: — Hallod? most már nem mondja: „Egészségére I“ A paraszt tovább szitkozódott, most maga kínálta vendégéit. Eközben egy szegény paraszt ember lépett be fáradtan a napi munkától. Ez nem volt meghiva. Köszöni, leült, aztán nézte, hogy isszák mindnyájan a pálinkát.- A nyála is kicsordult, annyira megkívánta a/t az édes mérget. A vendéglátó gazda, ahelyett, hogy egy pohárral megkínálta volna ezt a szegény munkást, igv mormogom magában: —- Mindenkit csaknem itathatok pálinkával! Ez is tetszett az ördögök fejedelmének. A kis ördög ujjongott: — Várj csak, még csinosabb dolog is lesz. itt. A vendégek ittak, ivott a gazda is. Hízelegtek egymásnak, dicsérték egymást kölcsönösen, a beszédjük lágy volt és sima. mint a vaj. Az ördögök fejedelme ügyelt, aztán Így szólt a másikhoz: — Az. ital rókalelküekké tette őket. D csérik egymást szemtől szembe, nemsokára mind a kezünkbe lesz. — Várj csak, — feleit a kisebbik — hadd igyák meg a második . üveggel is. Most még. mint a rókák, csak farkukat csóválják, de nemsokára dühös farkosok lesznek. Amint a második üveg elfogyott, beszédjük hangosabb és durvább lett. A sima, nyájas beszéd helyett szitkok, durva káromkodások, átkozódá- sok hallatszottak. Ez még jobban tetszett az ördögök fejedelmének: — Jól van, nagyon jól -van, mormogta megelégedéssel. — Várj csak egy kicsit, — szólt kisérő társa — még különb dolog is fog itt történni, hadd igyák meg a harmadik üveg pálinkát is. Ha must oivaiink, mint a farkasok, majd akkor olyanok lesznek, mint a disznók. És megituík a harmadik üveget is. Egyszerre tehetetlenek lettel; magukkal. Csak kurjongattál;. nem is ügyeltek arra, amit a másik mondott. Végre távoztak. Egyenlőm, egyik a másik után. Az utczán mind eiesett. A gazda kikUérte őket, az utczán ő is elesett, arczczal bele egy pocsolyába. Tetőtől talpig csupa sár volt, ott feküdt, mint egy disznó és röfögött. Ez. már nagyon tetszett az ördögök fejedelmének. — No csakugyan jó italt gondoltál ki, most már megérdemled azt a darab kenyeret. Mondd csak, hogy csináltad a pálinkát? Vettél először is ró ka vért. Ettől ravasz lett a mi parasztunk, mint a róka. Aztán farkasvert kevertél hozzá, amitől olyan dühös lett, mint a farkas. Utoljára még egy kis disznóvért is öntöttél hozzá, mert legvégül disznóvá lett. — Nem, volt a válasz, nem igv csináltam. Semmi egyebet nem tettem, csak bőven elláttam őt Ezt a kerek krdőt járom én . ..
