Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-28 / 17. szám
ílegjoiftiiik iiiiíiih'ii vasárun Szerkesztősig és kiadóhivatal: SZATMAR. Szent Isiván-iér ü. szám. 11 l.ia.OS SZEKKESZTO l'.S klAll« i’l I. U .'!» %l> :I93V$K1GC3I Előfizetési árak : | Egész, évre ... 4 korona (2 frt) j Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) tetűLsass Mastw iNe csüggedjünk! Itt van ti szép május, a virágok kedves hónapja 1 A lavaszi napsugár aiig hogy szétömlőit a földön: már is pompába vonta a mezőt, a iákat, a természetet. Virágos széj) napján májusnak, édes mindnyáján reménységgel vagyunk éltéivé! Édes jó Istenem, vájjon leszen-e a virág- 1 >ói gyüníöles. ^ v.sjjcpj . ntuuj> áük nyomában- fakan-e oróm.^amas eredhiénv? Vak vagv hálátlan az az ember, a ki nem akarja látni, elismerni azt, hogy a magyar-nép jobb jövendője is lakadásban van! Annyi nemes fáradozás, önzetlen munka, áldozatképesség íogózkodolí össze a magyarnép talpraáliitására, hogy méltán remélhetjük, mely szerint: ..Fölvinni még nekünk!“ Igaz. hogy legtöbb ember olyan tormán gondolkozik, min a példaszó tartja: „Adj uram. Isten, de mindjárt!“ Ám de ne feledjük azt. hogy Adám ette meg az almát és a mi fogaink vasiénak tőle. Hiba történt a múltban, öreg hiba, ezt tagadni nem lehet! De hiszen a botlás állandó itt a földön, mint a halál. Azok. a kik komoly munka helyeit még ma is inkább keseríteni szeretik a népet:, mind egy csonton rágódnak mostanság is... Hogy hát az intézmények, melyeket a jó hazafiak és maga a kormányzat létesítőit: egyszerre meg nem szüntették sem a szegénységet, sem az adósságot, sein az uzsorát, sem a kivándorlási és Így tovább... Xo aiyámíiai, ehhez emberi erő nem elégséges, lázi csak Isten mindenhatósága tehetné; Istené, ki a világot hat nap alatt teremtette. Isten pedig azt mondja az embernek: „Segíts magadon, akkor én is segítlek!" De a magyar sokáig nem segített magán! Szét hullott, mint az oldott kéve! Aludt, mint a mámoros ember! Hagyta magát fosztog tini, mintha hülye volt volna! L'gv ugv ai vám;iái! ; légi. öreg bajok, de meg ujjaöbak is n "gy, kelevén vés sebeket fakasztottak a mi életünk testén: azokat egyszerre begvógvilani — lehetetlen. A'Amdo felemelt fővel mondjuk, hogy a sebek heggrdnek. gyógyulnak i T e h a t n e c s ü g g e d j ii n k! Azt szokták rfenffaj^’n^fyg nr f^yTíreddDertlilhalfa'f- lan, mint az őszi idő! Xo aiyámíiai. a magyar embernek ezt a közszólást meg keli ám csúfolni! Mert éppen állhatatosságra, kitartásra vagyon ma szükségünk! A csüggedés, a bizalmatlanság félúton DO O verne vissza minket czélunk elérésében. Az állhatatosság, bizalom meg gyors kereken visz a sikerhez. T e h á t ne c s ü g g e d j ü n k! iáiiiiliiiiíiiiiíi i A kivándorlásról. Idegenben. Tegyük fe!. hogy u kivándorló < olt a tengeren túl — munkát kapnak; élelmüket ugv a hogy, nehéz, súlyos munka közt megkeresik. Azt hisz,szűk, hogy otthonosan érzik magukat ? Ne higyjük! Kivándorlóktól hallottam, hogy á magyarság nagy része szörnyeit' el van hagyatva. Idegenbe n- nincs pártfogójuk, oltalmazój'uk. Bajukban, szerencsétlenségükben nem tudnak hova fordulni. Sok helyen vészéiyeztetvé van vadasuk, magyarságuk is, mert nincs templomuk, papjuk, iskolájuk. Egyszóval valóban idegenben vaunak ok. Úgy érezhetik magukat, mint a számüzötmk. Azért igen nagy figyelemre méltó a perbenviki grófnak az. a kívánsága, hogy gondoskodnunk keli ott az idegenben honfitársaink védelméről és gvámotitás.i- ról. Hogy legyenek ők ott künn, önkénytes száműzetésükben is lelkes magyarok, vallásos, buzgó keresztények. Hogy bajukban, btibánatukbnn érezzék innen hazulról ennek az anyának, a magyar főid szí-
