Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-28 / 17. szám
130 MAGYAR FÖLDMIVELŐ vének melegét. Állíttassanak fel ott intézmények, hogy a magyar kivándorlók legyőzhetlen akadály nélkül juthassanak védelemhez, tanácshoz, jogorvosláshoz ... Aztán a mi nagy és kis újságjaink is foglalkozzanak ám a kivándorlók sorsával, ügyes-bajos dolgukkal, életükkel, keresményükkel, örömük és bánatukkal többet. Igazán, ez a megjegyzés nagyon fején találta a szeget. A mi újságjaink foglalkoznak lepedő számra a külfölddel és elmondják talán még azt is, hogy ebben vagy abban az országban hány kutya, macska van. De alig közölnek valamit Amerikában vagy egyáltalán külföldön élő honfitársainkról. Legfeljebb, ha valami nagyobb csapás vagy esemény hire járja be a világot, akkor jajgatnak fel. Hiszen minket oly közelről érdekel a magyarok sorsa, hogy a nagyobb lapok akár állandó rovatot tarthatnának amerikai honfitársaink életéről. Hát a politika? Most már majd mindenki bizonyosra veszi, hogy az uj képviselő választások szeptemberben lesznek. Maga a főminiszter is úgy nyilatkozott. Tavasz- szal úgymond nem lehetett, mert még sok feldolgozni való volt hátra. Nyáron meg nem akarom, mert nem szeretném megakadályozni a gazdasági munkálatokat. így hát az. első őszi hónapon leszen, mikor a választópolgárok fenakadás nélkül gyakorolhatják legfontosabb jogukat. * Mindennek daczára a választási mozgalmak széles e hazában megindultak Ütik a dobot mindenütt és minden párt szemes, hogy a maguk érdekeiket előkészítsék. Az agrárok sem maradtak veszteg. Ok is gyü- léseztek. De kimnondották. hogv hát külön agrar, földpártot nem fognak csinálni. Csak arra törekszenek, hogy jól kipróbált erők jussanak be a képviselőházba, olyanok, kik az agrár zászlóknak hívei. Hát azt hiszem e'z ellen senki emberfia nem tehet kifogást. Most olvassuk ugyanis, hogy a kereskedelmi kamarák is hasonlóan felhívják a kereskedőket, mely szerint az ő érdekeiknek megfelelő jelöltek mellett tömöritsék híveiket. A kisiparosok mozgalmáról meg már országszerte beszélnek. Hát csak éppen az agrárok maradnának tétlen? És csak nekik rónák fel hibául, ha mozognak? * A képviselőház a húsvéti szünet után megvest hozzálátott a dolouhoz. Mert van ám még elintézni való szeptemberig. Csak aztán békesség honolna a honatyák közt, hogy üdvösséges módon végeznék munkájukat. ★ Nagy vajúdások közt készült el az úgynevezett összeférhetetlenségi törvényjavaslat. (Hogy mi az az összeférhetetlenség, azt csattanós példákkal magyaráztuk meg a minap. Szerk.) Hát kétségtelen szükség van erre. de van ennek a javaslatnak egy csúnya szeplője. Ezt törölni kell, különben nagy leszen szomorúságunk. A javaslatban ugyanis összeférhet 1 e n n e k van fölv-éve a képviselő állással a szövetkezetek vezetői állása. Ez megdöbbentő! Tehát annyira lennénk már, hogy a szövetkezetek és azok nemes czélját egy.kalap alá húznák a tisztán nye- rességre alapított bankokkal ? A szövetkezetek czélja a nép legszentebb érdeke. A szövetkezetek vezetői nagy áldozatokkal, sokszor valóságos martyrsággal dolgoznak, hogy ezt a szegény, leigázott magyar népet a jobb lét vagy legalább a megélhetés útjára vezessék. Es jutalmul azt adá nekik az ország, hogy megfosztja a képviselői hivatástól? Ókét, kik legjobban ismerik mi fáj, mi a baj, mi kell. tehát legeslegelső sorban éppen ők valók az ország házába Tromf akar-e lenni vagy bosszú ? Nem hihetjük, hogy ez a csúnya szeplő abban a javaslatban benne maradhasson! Derék magyar gazdák. Abban az időben, mikor Pesten a nemzeti színházat kezdenek építeni, a/.t a Csarnokot, melyre a a szegény elnyomott magyar nyelvnek, érzésnek oly nagy szüksége volt: akadt egy napszámos pár. a ki egy hétig „ingyen“, hazafias áldozatkészségből hordta a téglát a nemzeti intézményhez. Nagy költőnknek, Vörösmart}' Mihálynak ez a cselekedete annyira megtetszett, hogy az első előadásban, az első színjátékban, melyet ő irt és melyet hires művészek adtak elő — felemlítette, beleszötte ezt a nemes cselekedetet. Azóta Vörösmarty, a nagy költő meghalt. A magyar nép elérte too-ik születésének évfordulóját is, mikor egyszerre megmozdult a nemzet, hogy szobrot emeljen a nagy költő emlékének. És e szoborra küldik százaikat a nagy urak, de örömkönyek szöknek szemünbe, mikor olvassuk, hogv az egyszerű földes gazdák is mily felemelő módon veszik ki részüket az áldozatkészségből. Egy kis örökség szállott Sztarkovics Pál, Tan- kovics Rein, Molnár Sándor és Molnár Peter gazdákra. Egy kis örökség óoo korona. Nem nagy kincs, de azért pénz az a mai szült világban. Sokat kell annyi pénzért a szegény embernek dolgozni. A hat gazdára is ráfért volna a véletlen örökség, mert nem voltak módos emberek. Hanem ők sok szépet hallottak ám a nagy ébresztő költőről, a ki úgy szerette a magyar népet. Azért ezek a csatári gazdák gondoltak nemeset és elhatározták, hogy a 600 koronát a „Szózat“ költőjének, Vörösmarty Mihály szobrára adják. A mint gondolkoztak, úgy is tettek. Hej, nagy költőnk Vörösmarty! Ládd-e a magyar nép lelkét, szívét! Te, a kinek szivét hangosabb dobogásra késztette a szegény napszámos munkája : ládd-e a magyar gazdát! Ismét egy pénzintézet bukása. Veszprém városában — miüt azt már rövidesen jeletrük —- nagy az izgalom, szomorúság. Megbukott a veszprémi „Betét és kö'csönköz- vetitő“ pénzintézet. Az esetet még szomorúbbá teszi az a körülmény, hogy a legszegényebb néposztály, az iparosok, kisgazdák, cselédek összekuporgatott fillérei tűntek eh És főleg, hogy 18 év óra folytonosan hamis mérleggel és hamis számokkal dolgoztak és hogy a bajt elpalástolhassák a nagy vesztesége1.; daczára is a részvények után derék konczot osztogattak. A szegény népnek, közel ezer szegény embernek mintegy 2 száz ezer koronányi betétje veszett el. És ez összeget, a földhöz ragadt munkás nép heti 50 krajczáronkint fizette be. Hát atyámfiai ez a szomorú, megrázó esemény is az elmúlt könnyelmű nemzetgazdászatnak egyik következménye. Mik or t. i. boldog és boldogtalan alapíthatott bankokat, takarékpénztárakat. Mert számítottak a magyar nép egyik hibájára és egyik erényére is. A magyar ember könnyelműen csinál adós- ságo1, veszi a kölcsönt és a magyar nép közt vannak takarékos, munkás emberek, kik a krajczárokat szeretik összegyűjteni és megbecsülni. Ezen alapon alakultak ezer és ezer számra a pénzintézetek. A kinek hivatala nem volt, bankot alapított. A kinek pénze volt igazgatósági tag lett, hogy még több pénze legyen és igy tovább. De azok is alakítottak bankokat, kik nem értenek hozzá, csak lépre mentek. És ment a dolog, mint a karikacsapás. Nagyon sok bank meggazdagodott, de sokat megfejtek éppen azok, akik vagy alapították vagy vezették. Hogy aztán a bank tekintélyét, erősségét még-
