Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-07 / 14. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 109 ISMERETEK TÁRA. A villanyos vasút vagy mi a mennykő ? Most azt kell előre bocsátanom, hogy az a vil­lany kétféle. Vannak olyan villanyok, melyek egy­máshoz vonzódnak mint a jó czimborák és vannak olyanok, melyek egymást taszigálják, mint a halálos ellenségek. Ha külön természete van két villanynak, akkor egymáshoz vonzódnak, ha pedig egyféle ter­mészete van a két villanynak, akkor kergetik egy­mást. Beláthatják kendtek, hogy csak azok a villanyok munkálkodhatnak, amelyek egy akaraton vannak egy­mással, vagyis a melyek vonzódnak egymáshoz. Vagy pediglen, hogy még világosabban kibontsam a gyere­ket a pójából, azt mondom: olyan forma az a két­féle természetű villany, mint a meleg és a hideg, húznak egymáshoz. Ha kinyitjuk a fűtött szoba ab­lakát, rögvest tapasztaljuk, hogy a meleg kitódul a szobából a hideghez, a hideg pedig betódul a szobába a meleghez. Igen ám, de hat honnan tudjuk azt, hogy csakugyan igy van ? Onnan tudjuk, mert ha a szobá­ban állunk, mikor nyitva van ajtó és ablak, akkor testünk felső része meleg szelet érez, testünk alsó része pedig hideg szelet érez. Hogyan? hát levegő vóna az a meleg és hideg? Dehogy az a levegő csak szerszáma a melegnek és a hidegnek, olyan lú, amelylyel együtt nyargal a meleg és a hideg. Már most, ha ez a kétféle villany is úgy egymáshoz sza­lad a levegőben, mint a meleg és hideg, akkor ut- jokban megiüzesitik a levegőt és mi ezt látjuk. így van ez, teszem azt nagyban, mikor a mennykü egyik felhőből a másikba csap, vagy pedig a felhőből a földre csap. — Ugyan Ferencz, megtudná-e nekem mondani most már, miért csap le a mennykő a földbe ? — Bizonyosan azir, mert egyik természetű vil­lany fent van a felhőbe, a másik természetű villany lent van a földön és ez a kettő húz egymáshoz. — Nagyon is fején találta a szeget Ferencz, mert csakugyan úgy van. Hát villámlás micsoda Ferencz ? — A villámlás az én eszem szerint nem lehet más, mint az azjut, ahun a kétféle villany egymáshoz nyargal és ahun a levegő megtüzesedik. — Biz igaz a Ferencz, egészen úgy van, ahogy kend mondja. Most már azt is megmondom, miért tüzesedik meg az utón a levegő. Azért tüzesedik meg, mert a levegőben rossz útja van a mennykűnek, erősen verekedik a levegővel, a mikor aztán a levegő a kínlódástól neki tüzesedik. Nagyon jól rendelte azt igy a jó Isten, mert ha a levegő nem állana olyan erősen útját a mennykűnek, akkor nyáron úgy hul­lana a földre, mint a zápor eső, mert a felhőbéli mennykű mindig húzódik ahoz, amelyik a földben van. — Bizony csak nagy az Isten hatalma és az is nagyon szép, mikor a földi ember igy belelát az Isten szándékába, az még jobban tud imádkozni is, mint más ember, mer tisztábban lát mindent, miér van. — Most már azt szeretnénk tudni tanító ur, hogy hunét veszik az emberek azt a sok vellanyt, mer úgy iátom, hogy sok kell abbul. Szatmáron villanyt igetnek az utczákon, meg hallom sok héjén a házakba is, no meg épen ezen újságot a „Magyar Földmivelő“-t is villanyos hajtóerejü gép nyomtatja sok ezer példányban, osztég ott van a villanyos vasút is. Ezis sokat prédái. Vájjon ezt is, mind a levegőből szedik, meg a föJdbül? — Oh nem Ferencz I Van az bőven mindenütt. Meg van az a kétféle villany minden testben, csak­hogy mikor egymás mellett vannak, akkor nem dol­goznak. Okkal móddal el kell őket egymástól válasz­tani s akkor mikor megint egymáshoz szaladnak, akkor már aztán dolgoznak, világítanak, kocsikat haj­tanak és igy tovább. Legnehezebb volt a tudósoknak, azt kitalálni, hogy kell őket egymástól elválasztani, még pedig olcsó szerrel. Végre az angliusok csak­ugyan kifundáltak egy masinát, melyet vizi erővel vagy gőzgéppel csak forgatni kell és akkor annyi villanyt lehet elő állítani, amennyire szükség van. A masinából két drótba megy az elválasztott kétféle villany, vagy pedig az egyik drótba megy, a másik meg a földbe megy. Hogy a drótból haszontalanul, munka nélkül ne szaladhasson a másik villanyhoz, hát porczellán harangokra kötik a drótot, amelyek oszlopok tetején vannak. A porczellán nem engedi, hogy a villany a drótból lefusson a földbe, vagy pe­dig a másik villanyhoz. Sőt mint már mondtam, a masinából kikerült villanyok nem olyan erőszakosak, mint a felhőkben lévők, nem tudnak a levegőn ke­resztül egymáshoz szaladni. Elég közibök tenni egy fadarabot, porczellánt vagy vékony gummi pántlikát és már ezeken keresztül nem tud egymáshoz szaladni a kétféle villany. — Értjük most mán, hogy miér van az a sok porczellán harang a drótok alatt mindenfelé. Azir van hát, hogy csak akkor szaladjon a villany a má­sikhoz, amikor ippen dógoztatni akarnak vele. Persze, hogy úgy van, nem lehet másképen. Csak még azt szeretnők tudni, hogy miféle szerszámmal dolgozik hát az a villany, talán most mán ki fogjuk tudni azt is sillabizálni ? — Remélem most már én is Ferencz, hogy rö­videsen végére érünk a dolognak. Mielőtt azonban erre a kérdésre válaszolnék, nekem is kell még egy pár kérdést intézni kendtekhez. Mondja csak Ferencz, fürészelt-e kend már fát ? — Persze, hogy fűrészeltem nagyon is sokszor, hájszen ilyen magamfajta ember anélkül el se tudna ilni. —- Nagyon jól van, akkor hát azt is tapasztalta, hogy az a fűrész csakhamar megmelegedett, későb­ben pedig egészen forró lett? — Biz úgy van a. — Hát aztán el is fáradt a fürészelésban ? — Hogyne, lehet azt gondolni, nagy munka a. — Mikor elfáradt kend Ferencz, akkor bizo­nyosan kevesebb ereje volt, mint előbb? — Meghiszem azt, hogy kevesebb. — De vájjon hová lett az az erő, amit kend a munkában elvesztett ? — Biz én nem tudom hová lett. — No lássa Ferencz, az az erő, amit kend el­veszített a munkában, ott volt egy természeti erő alakjában, tudniillik mint meleg a fűrészen. Ha azt a meleget betudnók tenni egy gőzmasinába, akkor ez a meleg éppen olyan munkát tudna végezni, mint aminő munkából keletkezett. Ebből az a tanúság, hogy minden munkából lesz valami természeti erő, meleg vagy villanyosság és az igy keletkezett termé­szeti erő éppen olyan munkát képes végezni, mint aminő munkából született. Már most nézzük csak miből lesz. a villany? Azt mondtam, hogy a masinát forgatni kell és kétféle villany jön ki belőle. A ma­sina forgatása nagy munkába kerül, ebből a nagy munkából mind villany lesz. Ha most ezt a kétféle villanyt belevezetjük egy álló villany masinába, ak­kor az álló masina forogni kezd és forgathatja e"V kocsinak a kerekeit is. — Jaj de szép ez tanító ur, most már talán megam is el tudnám a többit mondani. De azir csak hallgatok nehogy véletlenül elszóljam magamat. — Úgy van Ferencz, a Szamosparton forog egy villany masina, ebből az egyik villany belemegy a villany vasút felett kifeszitett drótba, a másik villany belemegy a sínekbe. A kocsi kerekei között el van rejtve egy álló villanymasina. Egy rézcsiga ér a drót­kötélhez, ebből a csigából “a csapófán keresztül dró­tok mennek a kocsishoz. A kocsis akkor ereszti a felső villanyt az álló masinába, amikor akarja, csak egy rudat kell neki jobbra balra mozgatni. Mikor bevezet! a villanyt az álló masinába, akkor a masina el kezd forogni s vele együtt a kocsi kereke is. Ha

Next

/
Thumbnails
Contents