Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-07 / 14. szám
106 MAGYAR FÖLDMIVELŐ egyszerre elvágni, tehát rajta teljesen segíteni — csak az indító okok elhárításával lehetne. Még akkor sem teljesen. Tehát a gyógyítást kell teljes erővel megkezdeni, hogy a baj nagyobb pusztítást ne okozzon. Gyógyítani valónk pedig van ám itthon is, körülöttünk, mögöttünk minden téren, minden irányban. Bele is mélyeszti tapogató kését a gróf a seb mélyébe, mérgébe, mint a ki jól tudja, hogy a haj nem csak a népben, nem csak az idegen befolyásokban keresendő. Feltárja régi mulasztásainkat. A kormányok csak a politikával foglalkoztak. Elbódultunk a haladás mámorában, államháztartásunkat rohamos sietséggel rendeztük be. Örültünk a virágnak, de nem gondoltunk arra, hogy a gyökér senyved; szijjuk nedvét, de táplálékát nem pótoljuk, sőt lassan-lassan kimerítjük. A nép támasz nélkül maradt. A hivatalnokok, a tisztviselők csak a rideg papirossal, számokkal dolgoznak, de érzéketlenek maradnak a nép ügyesbajos dolgai iránt. Innen az elkeseredés. A jogvédelem hiánya és ebből fakadó uzsora, lelketienség, a kis emberek elnyomatása, a méltánytalan adórendszer... mind-mind okai annak, hogy a nép elégedetlen és hogy oly könnyen veszi kezébe a vándorbotot. Persze, az aztán más kérdés, hogy ez a vándorbot segit-e a népen. íme, nincs itt semmi eltakarva, elkendőzve. A sebek ki lettek nyitva, mindenki láthatja, hol vérzik, hol a fekély. Tehát gyógyítani kell! Ez az első kötelesség, sürgős munka. Akkor segítve is leszen! Első sorban arra kell legfőbb gondunkat fordítani, hogy a népet egész éven át munkával lássuk el. A hivatalnokok, tisztviselők egyszóval a közigazgatás ne csak olyan intézmény legyen, mely mint a gép érzéketlenül végzi forgását. Legyen a közigazgatásban lélek,-mely áthassa a népet, magához bilincselje és bizalrhat keltsen. Védjük a kis birtokokat, törvény oltalmazza meg a falusi gazdát a végpusztulástól; oszszuk be az adórendszert igazságosabban, hogy a kis emberek ne görnyedjenek alatta, mig a nagy tőkepénzesek úgyszólván meg sem érzik azt. Az iskolákban neveljék a gyermekeket a föld iránt való szeretetre, a mezei foglalkozás becsülésére, akkor jobban fogja érezni magát a nép falujában, mint a nagy városok veszélyes szolgálatában. Nekünk magyaroknak meg kell változtatni életszokásainkat. Többet kell dolgoznunk és kevesebbet költenünk. íme az okok egész sorozata, melyek a bajt előidézik. Senki emberfia sem mondhatja tehát, hogy mi csak a népben keressük mindig a hibát, a szeplőt. Megmomdjuk ám az igazat bár kinek, azért hiszszük. hogy a magyar nép bizodalommal lesz irántunk. Azért soroljuk el rendre a perbenyiki grófnak a kivándorlásról szóló hatalmas szentencziáit, hogy lássa a magyar nép: vannak még nekünk független, a népet szerető főuraink, a kiket senki emberfia le nem kenyerezhet sem képviselőséggel, sem méltóságokkal. A kik mérvmondók, kimondják az igazságot. Az ilyen főurakra nagy szükség vagyon mai napság hazánkban. Azért a nép hálája és áldása fogja kisérni az ő munkásságukat. x+x. x|x xV, xfx. xjx. .xtx. xtx. xtx. xtx. xV, xtA, xtx ,xtx, xjx. ,xfx ,xtx ,X+X. ,xfx XV, Számtani tréfák eskolás fiuk részére. Az egvszeri asszony lő tojást vitt a piaczra; volt közte lud-, tyuk- és kacsatojás. Égy-egy lúd tojás ára 3 fillér, egy tyúktojás 1VS, egy kacsatojás 1 „ filléren kelt, persze a régi jó időkben ! Mikor a pénzt megolvasta, kisült, hogy éppen annyi fillére volt, a inennyi a tojás volt. Kérdés, minden fajból hány tojása volt '-1?I1U 21 21 U3S3ZSSQ 'J3IPJ s ,r sRfonisomi (•> :.I?IPJ 5\L sidoppi.v) o : .iapij g sefo)pn[ \ Katonáink és — az aratók. Ugyan szabad-e okos, józan értelmű embernek azt állítania, hogy az országnak katonaságra nincs szüksége? De még mennyire van! Hiszen külellenségeinknek most is villog a szeme, körülöttünk, mögöttünk millió és millió katona fegyvere villog, temérdek ágyú torka áhítozik felénk. Nem mernek ám azért moczczanni. Mert nem ijjednénk meg egykönnyen a magunk árnyékától. Ha arra kerülne a sor, a mi birodalmunk kiruk- koltatna vagy más fél millió katonát. Ezek a derék, jó fiuk vérüket adnák értünk hazánkért és szabadságunkért. Értse meg tehát minden emberfia, bogy a katona éppen olyan szükséges és hasznos tagja nemzetének, mint a mezei gazda, vagy miniszter, hivatalnok, csizmadiák, ács vagy ügyvéd. Sőt ő nélkülük még ezek sem élhetnének békességben. Szó sincs tehát arról, hogy mi azokkal tartanánk, kik zúgolódnak a katonaság miatt vagy azt a hitet akarnók felébreszteni, mintha bizony igaz- talanság lenne, bogy a szegény, de a gazdag fiát is — besorozzák és annak rendje és módja szerint reguláris életre szoktatják. Hanem ingenis. helyeseljük azt a mozgalmat, mely oly irányban indult meg, hogy ha okosan, bölcs beosztással, véderőnk meggyengítése nélkül lehetséges volna a tényleges és tartalékos katonaságnak aratás idejére való szabadságolása, törvény utján megtörténjék. És hogy lehetséges, azt éppen most mutatta meg Francziaország, hol éppen ilyen indokokból a szüretelés idejére akarják ezt a szabadságolást ki- fundálni. Figyelemre méltó okokra támaszkodik nálunk tehát az Erdélyi Gazdasági Egyesület, midőn nyomós, írásos kérelmet intézett a képviselőházhoz, hogy aratas idejére a tényleges és tartalékos katonák közül azokat, kik mezei gazdasággal foglalkoznak — bocsássák haza. Hát bizony ennek fele sem tréfa! Hány öreg apa gondja csökkenne, ha a fia erre a nagy munka időre haza jönne? Hány tartalékos katona nyugalma, munkája, keresete nem zavartatnék meg, ha az aratásnak idején be nem hivatnék? És a mi fő, mezei munkásaink, gazdáink fiai a katonaság alatt bele-belekóstolhatának a mezei munkába, a falusi életbe, melytől éppen a katonaság alatt elszoknak, sokszor úgy, hogy a falut végkép el is hagyják, ott maradnak a városokban, kitéve az el- züllésnek és tönkrejutásnak. Igaz, hogy már az 1895. év jul. 22-én kiadott 1643. sz. hadügyminiszteri rendelet szerint a tartalékos katonák »szabadságolhatok.« Csakhogy ez a kifejezés olyan, mint a gumi- elásztikom. Húzható igv is, meg úgy is. Azért kéri a nevezett egyesület a képviselőházat, hogy a rendelet igv szóljon: »Szabadságolandók!« Ez már aztán világos, egyenes, magyar beszéd lenne. ' Nem tudjuk, mi sikere leszen ezen Írásos kérelemnek. De anvi bizonyos, hogy jelen gazdasági körülményeink közt nagyon kívánatos és szükséges, hogy teljesedésbe menjen ez a jogos kivánalom. Adja Isten! Az európai nyelvek elterjedése. A földkerekségén jelenleg 115 millió ember beszél angolul, ezzel szemben oroszul 80, németül 70, spanyolul 50, francziául 15, olaszul pedig 30 millió ember beszél.
