Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-07 / 14. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 107 TÁRCZA. A szegény asszony pászkája. Nagy sürgés-forgás van a városban. A boltok tömve, a kereskedőkről csak úgy szakad az izadt- ság. A piaczon sokadalom hullámzik. Az asszonyok kosarakkal karjaikon járnak-kelnek, trécselnek ... Hja, itt a husvét, hát hiszen melyik család volna az, a hol a p á s z k a-s ü t é s r e nem készülnének. Szegény Sára nénit is a piaczon lehetett látni ilyenkor más esztendőben. Neki is ott volt karján a mindenes kosár, melybe oly rendithetlen kitartással tudta belealkudni, beleostromolni a szükséges apróságokat, mint valami szigorú generalis. Most otthon van. Nincs már »apjok« a ki keressen, a ki ilyenkor lisztre, mézre, húsra, tojásra, tejre, élesztőre, fahéjra adjon. Ott fekszik a kenyeret kereső apa künn a csöndes temetőben ... eltemetve. de el nem feledve. Sára néni is ágyban fekvő beteg. (3 sem használhatja munkára máskor erős karjait. Pedig öt gyermek kér naponkint kenyeret. Eddig csak éldegéltek, mert ki-kikereste a kenyérre valót a dolgos Sára néni. Most, hogjr mi lesz ? — azt csak a jó Isten tudja. ★ — Tavaly ilyenkor, hogy törtük a diótT — Én meg kentem a kalácsot. — Apuka báránykát is hozott haza. Szegényt úgy megölte. — Mennyi kolbász volt még a kamarában ! — Mama szép kosárba rakta a pászkát meg a piros tojásokat. — Aztán, hogy vártuk a husvét reggelét! Mikor aztán haza hozták a szenteltet, úgy körülállottuk. — Apuka szelte meg. — Nem. Mamuka. — De apuka. Még keresztet is csinált reá. Most már nem fogja megszelni senki — szólott a legnagyobb leány, a 14 éves Szalézka, a ki „addig némán hallgatta testvéreinek párbeszédét. Csak ne beszéljetek erről olyan hangosan, mert felkeltitek a mamát és tudjátok mily rosszul esik neki, mennyire fáj. ha erről beszéltek" És Szalézka akaratlanul oda tekintett édes anyjára. — Szalézka, mondá reszketve, vidd el e keresztet és add el. Aztán vég}' lisztet és a mi kell. Csak okosan. Vigyázz meg ne csaljanak. — Oh anyám, válaszolt elérzékenyülve Szaléz. Ne váljunk meg e kereszttől. Még van kenyerünk. Es lia az elfogy... ismét ad az Isten. E keresztet nagymama adta neked. Ugy-e milyen drága ereklye volt ez neked? Nem, édes anyám, nem fogom elvinni, hadd kapjak én is egy kis kei’esztet an) ámtól. A beteg ránézett az okos leányra. Már nem birt önmagával. Arczát kezei közzé rejté és keservesen zokogott. — Ne sírj édes anyám — vigasztald a leány. Nemde te mondtad, hogy egész életeden keresztül bíztál benne — és most félsz, hogy az a jó Isten elhagy bennünket? E pillanatban kopogtattak. Egy nő lépett be. — Nemde itt lakik özveg} belépő. X .. .né? kérdé a — Igen, jó asszonyom, én vagyok. — Öméltósága a grófné önnek egy kis pénzt küldött, és ezt én magam személyesen óhajtottam átadni. A szegény asszony alig birt szólani. — Köszönöm — re- begi köszönöm, áldja meg az Isten azt a kegyelmes asszonyt, a ki a szegényeket annyira szereti. ★ És a gazdagok pászkái közt ott volt a szegény asszon}' pászkája is. Istenem! hány véti pászkának van ilven története. husmég Jó mondások. Maga alatt vágja a fát. Ki nem becsüli meg magát. Porszemből lesz — a hegy, Sok kicsi sokra megy. •ló gyümölcsre száll a darázs, A jó embert gonosz gyaláz. A játszótársak A milyen a kérdés, olyan a felelet. — Édes apám, miért van a huszárbácsiknak olyan vékony lábszáruk? — Hogy könnyen felhúzhassák a szűk nadrágot. — Hogy jobb a kása, zsirtalan vagy zsír nélkül . — A hogy ván, instálom aláson — teleli nagyokat nyelve a more. — Az az anya pedig nem aludt. Hanem szenvedett. Két szemének fájó könye végig csurgott sápadt arczán, mikor e beszédet hallotta ...- Jó az Isten, gyermekeim — szólott halk hangon. Egész életemben mindig megsegített, most sem fog elhagyni. Es azzal kivesz kebléből egy szép kis aranyfeszületet. Még egyszer utoljára megcsókolta azt. Szomorú egy búcsucsók vala ez. Drága egv ereklye. Édes anyjától kapta, még mint gyermek; még abban a jó időben. Azóta féltékenyen őrzi. De most már kénytelen megválni tőle. Atyafi: Beszélhetek az orvos úrral ? Szobaleány: Most nem, mert tanul, -tojjon későbben. . Atyafi : Most tanul? Hm, hm. Akko inkább megyek olyan orvoshoz, a k i n e m most tanul. Fejtörő kérdések. Mi az, a mi mindig piros és mégis többnyire fehér ' •so.nde<j Miféle zár az, melynek nem ajtón a helye ? •JBZB’l Melvik az a vár, melyet legkönnyebb bevenni? . MBAí]arj Mikor van a nvulnak fogfájása? idisogara jb§b zb jojjipí
