Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

MAGYAR FÖLDMŰVELŐ A gazdasági munkások segélypénztára. Mire megvénülüuk! Nem is oly régen volt még. Alig pár eszten­deje. Nagy János uram is részt vett amolyan gyű­lésen, a hol bizony hogy nem éppen ahhoz értő emberek arról traktálóztak: — Mit kívánjon a föld népe ? Haza jővén Nagy János uram a megnevezett gyűlésről, értelmes, négy nagyobb eskolát is vég­zett biró uram. tisztes neve szerint Kurucz Péter megkérdezte Nagy János uramat, hogy hát Voltaképpen, mi maradt meg a hegyében azon sok mindenfajtáju beszédből ? De el ne feledjék! Nagy János uram nagyot sóhajtott, aztán me­rőn a biró uramra nézett és imigyen szólott meg- katóképen:- Hát bizony az, hogy mi leszen a szegény gazdasági munkásból, földmivelőből, cselédből mire mégvénül? Mikor munkabíró már nem leszen. Akkoron a szegény emberrel is úgy tesznek majd, mint a hámból kivénült igás jószággal. Kiszupe- rálják. . . — Bizony. Nagy János gazd’uran. ezen a fő­benjáró kérdésen nem egyszer magam is elgon­dolkoztam- Miért nem jött el akkor kegyelmed a gyű­lésre'.' Ott hallotta volna a szinigazságot! , Mert az igazságok nem azoktól az embe­rektől akaróm taniilni. Hállani, — De hát nincs igazságuk, hogy mikoron a miniszterek elvénülnek vagy kibuknak hivatásuk­ból: nyugdijat, penziót kapnak. Vagy igazság az. hogy a hivatalnok, ha tiszta-becsületesen bétölti idejét, akkorra félrevonul ps öregségére megkapja szolgálatának a porczióját? Még az utolsó hivatal­nokszolga is igv vagyon? '%r . — Nagyon igazságos dolog ez. Nagy János uram ! — Envje biró-uram. be meglátszik, hogy esko- lázott ember, már hogy pártolja így az urakat. Hi­szen inkább szidni való dolog ez ! — Nem jó gondolkozik Nagy János. En nem azért haragszom, hogy azok az említett hivatalno­kok nyugdijat kapnak. Hisjzen éppen kigyelmed jaj­gat. hogy milyen az öregség , e remény nélkül. Hát miért haragudnám azért, hogy az állam olyan okos volt; lehúzta annak idejében az ő forintjukat és megteremtette nekik az ő nyugdijukat. Emberba­ráti érzésem azt mondja : helyes cselekedett! Élvez­zék, a mit az ő közreműködésükkel nekik öregsé­gükre szereztek ! Másért haragszom én! — Mi vón’ az gazd’uram! — Azért, hogy a haza többi p o 1 g á- raival is nem ig}' történik! — No ugy-e, biró uram! — Csak lassabban a testtel Nagy János uram, jB*jd megválik a dolog. ^ Szeretem látni-hallani! — Valamint ott a hivatalnokoknál nem egye­dül az államon, hanem magukon a hivatalnokokon is állott, hogy úgy vagyon ahogy vagyon: akkép mi velünk szemben sem történhetik másképen. — De hát a szegény földmives ember mit te­hessen ? — Sokat, nagyon sokat tehet. Csak gondol­koznia kell, értelmes eszét neki szegezni a dolog­nak és meglássa, hogy még a fából is leszen — vas­karika. — Kötve tüskein, biró dram! — No hát én meg nagyon hiszem. Hiszem, hogy eljő az idő és talán nem sokára, mikor felül­kerekedik még az a kérdés: mi leszen belőlünk vénségünkre? Vagy ha elnyomorodunk ? Vagy ha héhunyjuk a szemünket, aztán özvegy és árvák I! 1$ sirdogálnak tehetetlenül utánunk ? És él bennem a hit, hogy megsegíti a magyarnépet a Gondviselő jó Isten! Adja az ég, de már én nem érem azt el. * * * Mondok, hogy szentül igy történt ez néhány esztendőkkel ezelőtt. És uramfia, ki hitte volna! Egyszer csak szállong a hir, hogy hát a miket Ku­rucz Péter biró uram olyan kurucz módra kitálalt,, a miben olyan nagyon hízott, annak fele se tréfa. A többit már ebből az újságból tudjuk la. K r i s z k i n d 1 i r e, uj. éviajándékul meg­kapta a magyar nép a maga igazságos jussát: életbe lépett az úgynevezett »segély-pénztár.« A föld népe tehát, a ki napról-napra való keresményéből vagyont nem gyűjthet, ö r e g s ég e idejére bizto­sítja arról, hogy nem kell irgalom kenyeren ten­gődnie. De nem csak öregségért, hanem ha bal­eset éri vagy elhal; családja se fog majd a nagy világban elveszni. * * * ' Persze, hogy Kurucz Péter biró uram volt az: első, a ki odaszólott Nagy János uramnak — Hát még most is kötve tartja hitét? Hallom-hallom. mondja Nagy János és mondják többen, csakhogy — már megbocsásson biró uram, hogy mégis jobban szeretnénk mi ki­tanulni ezt az uj törvényt vagy minek hívják ... Mert hót igy, meg úgy! — Jól vagyon, mondotta biró uram! De ha én kenteknek napnál világosabban megbizonyitom, fel­tárom, hogy éhben az uj törvényben a mi népünk nagy üdve fekszik: megígérnek kentek egyet ? — De meg ám biró uram. — Parolát reá! — Magyar parolát ám! ‘ — Hát akkoron egyetlen egy lakosa, mun­kása. cselédje nem leszen ennek a községnek, mely abba a ségély-pértztárba hé nem’Tép. — Cgv leszen! r * * >,• .v .. -> • * ... Es'eljöttek a csendes ünnep napok. Biró uram a község tanácstermében rendre-szedegette ezt az uj törvényt. Hány sóvárgó, siró, majd megnyugvó arczot lehetett látni. Előre tudhadta mindenki, hogy értelmes biró uram beszédjének foganatja lesz. Es úgy történt! Ma már tagja ott, abban a községben minden emberfia a segély-pénztárnak. A tagsági dijak ké­szen valának, azok befizetődtek. Mi meg hetenkint, r ó s t o n k i n t hozni fogjuk ám, hogy hát mit beszélt olyan értel­mes e n, igazán, magyar észhez, szívhez való módon az a derék biró uram. Hátha másutt is — a hol még mindig késnek belépéssel — úgy fog történni, mint a hogy ez a história tör­tént — Okosfalván. .xtx__x.Jx._xtx _xtx._xtx._xYx. xtx, .xtx. xYx..xtx._xtx. xtx. _x.tx._xtx _xtx.xtx._xtx. xtx .xfx, xtx Egy jó leány kérése — Édes apám, az idei farsangban nem megyek bálba. Ruha se kell! — Hát bizony édes jányom, legalább meg­takarítunk egy pár garast. De hát miért lennél te alább levő a többi falusi leánynál? Mert kérni akarok valamit édes apámtól.. — Tudom, hogy ezért simogatsz. — Azért, hogy lépjen be édes apám a segély­pénztárba. Abból a báli pénzből kitelik a tagsági dij az idénre, jövőre meg csak megsegiti édest a jó Isten. Hát olyan nagyon akarod? — Olyan boldog lesz édes anyánk, ha tud­hatja. hogy szerencsétlenség, öregség, halál esetére segítségünkre lesz az uj törvény. — Már ilyen jánvért meg is teszem anyjok!

Next

/
Thumbnails
Contents