Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-06 / 1. szám
3 MAGYAR FÖLDM1VELÖ TÁRCZA. Tartsunk Abos Andrással. Az Abos András sorából sem kéne sok atyámba. Ne essék panaszképpen, az Isten megrakta szegénységgel ugyancsak a háza tájékát. De az egy- egy lelki megnyugvására szolgál bizonynyal kinek- kinek, hogy Abos Andrásnak béketürő lelket adott az Isten. E nélkül össze omlik a gazdag ember boldogsága is, de a szegény ember falatjára az Istenben és a sorsban való megnyugvás, mosolygó, megelégedett arczot fest. Van ám abban sok igazság, hogy a csillogó rézkrajczároknál, többet ér a boldog lelkek szózata. A melyiket nem lepi meg a keserűség rozsdája, a nyomorból is kivilágit az elégedett lélek, mint a felhők alatt bujkáló aranyos napsugár. Hát az Abos András lelke szinte csak ilyen volt. Más ember lerogvott volna annyi szenvedés alatt, de Abos Andrást felemelte valami a hit lajtorjáján. Más ember Isten verését látta volna abban, ha az Ég annyi gyermekkel áldja meg. mint őt. Ha sorba állította őket, no ugyancsak ellehetett mondani, hogy olyanok voltak, mint az orgona sip. Az egyik nagyobb, a másik kisebb, ki mindegyik csak a készre, csak a falatra vár, a maguk emberségéből nem tudnak még harapni valót keresni. Marczi, Gyuri, Pista, András, Ter- ka, Rozi, Marosa, Zsuzsi, még kimondani is sok Mikor őket a kész asztalhoz szólította. A kész asztalhoz? Istenem, lehet-e azt kész asztalnak nevezni, a melyen egyéb sincs, mint kukoricza görhe, rántott leves, vagy korpa czibere? Lehet bizony. A ki jó Ízűt tud belőle enni, annak többet ér a fejedelmi ebédnél is. Ritkán láttam oly megelégedett családot. A forró levest olv megelégedetten fújták a rajkók, olyan jó étvágygyal kanalazta a gazda, mintha csak abban volna szivbéli gyönyörűsége, ha gyermeke mentői többet esznek. Pedig nem volt miből dus- íakodni. A kamarában fogytán van a gabona. Hiába, a tél csak a készre jön, a tavasz meg nehezen jár a szekerén. De Abos Andrásnak mindig volt hite, mindig azt mondta: — Jó az Isten, majd csak kirendeli. Ha az ég madarainak kirendeli, mi se halunk meg éhen. Nem így vélte egy pár »jó« szomszédasszony, bizony csak igyen zaklatták Abosékat. Nyomorúság a sok gyerek, nem áldás. Okos asszony szeme is róla, csak kendtek olyan nagy gyerekimádók, mintha bizony dúskálnának a vagyonba. , — Én szomszédasszony — mondta Abos András — nem nézem azt a nyomorúságot, hanem azt már igenis nézem, hogy a tiszta lélek legnagyobb vagyon a világon. Ha az Isten adja, legyen meg szent akarata. De sem én, sem feleségem egy széles világért nem öli meg gyermekünket. — Ki is mondja azt? De addig lehet arrél tenni, mig a gyermek nem él. — Gonosz beszéd az szomszéd asszony. A ki ugv tesz, mint a hogy maga mondja : gyilkol. És sokszor nemcsak a gyermeket, de sokszor az anyát is. Mit tennék én akkor? Elhalna a neveletlen gyermekeim anyja, azok árvák maradnának, engem meg mindig kisértene a vád szó: »feleségének gyilkosa.« Azt tartom, hogy az Isten senkit se hagy el. mindenkinek kirendeli a kenyeret. De azt is kell ám tekinteni, hogy a hazának hazafiakra van szüksége, már pedig ha az ember az embert pusztítja, az oly sötét bűn, mely minden nemesebb érzést megfojt a szívben. Még az állat is elszomorodik a fiai vesztén, hát csak az ember volna az állatnál is állatiasabb ? De meg azzal is számot kell vetni, hogy a földi bíróság is a »gyilkos* elnevezéssel bélyegzi az ilyen megtévedett anyát, őt szigorúan bünteti, a börtön dohos levegőjébe veti, be az élők temetőjébe, melyből soha sincs feltámadás. Ne zavarja az én fejemetszooi- széd asszony ilyen eszeveszett beszéddel. Se a feleségemet nem akarom emberi romnak látni, még kevésbé kívánom gyermekeim és a nőm halálát. Adjon csak az Isten annyi gyereket, "a mennyit akar, én szegényen, de tisztességesen fel nevelem és öreg napjaimban ők lesznek oszlopaim a kik majd adnak egy párnát a fejem alá, a kenyérből se fognak egv-két harapást sajnálni. A szomszédasszony szégyenkezve sonfordáft el Abos uraméktól. Szivét érintette a beszéd, maga is belátta, hogy rútabb, égbekiáltóbb bűn nincs az aa- gyal csinálásnál. Mi is csak azt mondjuk. Mennyire boldog az a nemzet, az a család, a ki Abos uram eszével gondolkozik, mig ellenkezőjével áldatlanság, békétlenség és szerencsétlenség fakad fel az Isten verésével. V. J. .ftCl (■!jP-őXQgv,f>. Tücsökviadal. A kinai köznép egyik kedves mulatsága a tüesökvi*- dal. A tücsköket előbb kis kalitkában meghizlalják, azután egy nagyobb czirkuszhoz hasonló kalitkába eresztik össze valamennyit, hogy marják egymást, ahogy tudják. A tücskök győzelmére éppen úgy fogadnak a khinaiak, mint nálunk a lovakéra s nem egy cöpí’os kinai ment »»ár tönkre a tücsökviadalok miatt, győztes tücskökért ezreket űzetnek a szenvedélyes khinai »sportférfiak.« Pretoria Transval fővárosa.
