Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-01 / 13. szám
100 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — A legtöbben, szólott kipirult arczczal, emelkedett lélekkel a tisztelendő atya. A rózsafalusi legényeknek igen jó hírük van a katonaságnál. Rendesen előlépnek, büntetést csak ritkán kapnak. Az iszákosság nem szokásuk és a mi a legtisztább örömöm, rendszerint megőrzik hűségüket az iránt, kit szeretve és szerettetve hagytak itt. Mert a mi fiaink sűrűén leveleznek^ az itthon valókkal. A leányok is írnak nekik. És ugyancsak emlékeztetik ám őket fogadásaikra. Megkérdik, járnak e az Isten házába, kerülik e a korcsmát, megőrizték a hűségüket? Mily öröm van aztán a községben, ha a »mi fiaink« haza kerülnek. Délczegen, viruló arczczal, romlatlan szívvel. Itt a tisztelendő atya homloka hirtelen elborult. — A múlt esztendőben — folytatta szavait — egv igen derék fiunk letévedt az egyenes ösvényről. Nem jött haza, beállott egy nagy városba szolgának. A falu időről-időre visszaemlékszik reája. Most gyűjtenek a számára, hogy hazajöhessen Bár csak jönne! E pillanatban lépett be egy tisztes, napbarnított arczu földmivelő. Mint a gyermek, úgy mutatta a tisztelendő atyának a »fiu« levelét. . . — Haza jön, mondotta. — Hát bizony, nekünk szükségünk van a »mi fiaink«-ra válaszolt a tisztelendő atya. Mert a magyar községeknek nem pusztulniok, de erősöd- niök kell! Mikor jő el az az idő, hogy minden községnek ilyen ünnepe, ilyen fiai lesznek ? Egy néhány szó a táplálkozásról. Az ember, kedves magyar népem, nem azért él, hogy egyék, igyék; hanem azért eszik, iszik, hogy éljen. Minél nehezebb munkát végezünk, annál inkább megéhezünk. Lám csak, este is, mikor a mezőről haza jövünk, mily jól esik a vacsora; pedig hát jól laktunk mi reggel is, délben is, sőt még ozsonna- kor is. Éjjel pedig, mikor 8 — 9 órán át nem eszünk és reggel még sem vagyunk olyan éhesek, mint este. Hát látjátok, atyámfiai, ez azért van, mivel éjjel pihenünk, nem dolgozunk. Azért eszünk, iszunk, hog3r a dolog és a mozgás következtében elhasznált anyagokat helyre pótoljuk. De vizsgáljuk csak közelebbről, kedves atyámfia, hogy hát csakugyan igaz-e az, hogy a test, a mozgás és a dolog által, igen sok anyagot vészit? Igaz biz az. Csak gondoljuk meg, hogy izza- dás által mennyi anyag takarodik ki testünkből. Ezt az anyagot a test már elélte és azért ki kell a testből takarodnia. De akkor is folytonosan takarodnak ki testünkből elélt anyagok, ha nem izzadunk. Kitakarodnak azok a bőr likacsain pára alakjában; továbbá a tüdőből az orron, szájon át lehelet alakjában, meg aztán az ürülék. Ezen elvesztett anyagokat táplálkozás által kell kipótolni. De nem mindegy ám, atyámfiai, akár mit eszünk és iszunk. Az ételekben, italokban oly anyagoknak kell lenni, melyekből a csont, a bus, a kövérség szóval testünk részei a munka által elhasznált anyagokat pótolhatják. Gyomrunk tele lehet és mégis éhesek lehetünk. A szőlőből például ehetünk akármennyit és mégis éhesek vagyunk; ellenben a húsból már sokkal kevesebbet eszünk és mégis jól vagyunk lakva. Hát ennek az az oka, hogy a húsban igen sok oly alkotrészek vannak, a milyenekre a testnek szüksége van. A tudósok, kedves atyámfiai, hosszas vizsgálódások után rájöttek, hogy a tejben, tojásban, kenyérben; még pedig a jó barna kenyérben, húsban legjobban megvannak azok az alkotrészek, melyekre a testnek szüksége van. Úgy is kell lennie; mert számos szegény munkás ember él napokon, hete- hen át barna kenyeren és vizen, és mégis bírja az erős munkák végzését. A tej legtáplálóbb úgy melegen, a mint kifejik; de igen jó csupán forralva inni; mert az állat beteg lehet és betegségének csiráját a nyers tejben magunkba vehetjük. A tojás legtöbbet ér nyersen, vagy csak kissé megfőzve, úgy, hogy a fehére össze ne álljon. Ha a tojást keményre főzzük vagy sütjük, félannyira sem tápláló, mint hig állapotban. Igen tápláló eledelek készülnek a hüvelyes veteményekbó'l (lencse, bab és borsóból). Több táplálék van egy tányér lencsében vagy babban, mint egy tál zöldségfélében. A krumpli, répa és a káposztaféléknek jóformán csak a rántás ad táperőt. Ha húst is főznek velük, akkor nem csak izük, hanem táperejük is növekedik. Hanem azért a zöldségféléket sem kell ám megvetni. Mert ha mindig jól tápláló eledelekkel élünk, akkor vérünk megsürösödik és igy többféle betegségbe esünk. Azért szokás a pecsenyéhez salátát vagy krumplit ennünk. Az igen zsíros, olajos vagy vajas eledelek nehezen emészthetők, s azért nem is vállakk egészségünkre. A czukros, mézes eledelek igen egészségesek, különösen a gyermekeknek. Sokat azonban egyikből sem szabad enni. Az ételek készítésénél elkerülhetetlenül szükséges a só. Só nélkül a test éppen azokat az anyagokat nem tudná magába venni, melyekre legnagyobb szüksége van. A paprika, bors és egyébb fűszerek izletesebbekké teszik ez eledeleket, de ha az ételbe igen sokat teszünk belőlök; károsak mert gyöngítik a gyomrot. • A tiszta viz a legegészségesebb ital. Különösen a fiataloknak vizen kívül mást nem kellene inniok. Fiatal korában, kedves atyámfiai, az emberi szervek működése különben is élénk; káros tehát azokat szeszes italokkal, különösen pálinkával, még inkább izgatni, mert az izgatás gyöngíti a testet. Az ételt, italt forrón, vagy igen hidegen élvezni igen káros. Az meg éppen úgy megrontja n fogat, mint a gyomrot, ha melegre hideget, vagy ha hidegre meleget eszünk, vagy iszunk. Evésben, ivásban mértékleteseknek kell lennünk. A sok étel ital inkább árt, mint használ. Különösen, kedves atyámfiai, a pálinka az, mely a testet nap- ról-napra gyöngíti. Ha az ember a pálinka ivást egyszer megszokta, arról ugyan nagyon nehezen tud leszokni. Ez a mérges ital annyira elrontja a gj'omrot, hogy az nem "képes az ételt megemészteni és igy a pálinka-ivó korán sírba dől. Ezeket akartam nektek, kedves atyámfiai. elmondani, hogy ezt megtartva, az édes magyar hazának derék polgárai legyetek és egészséges magyar gyermekeket neveljetek. Félreértés. Biró: Figyelmeztetem, hogy meg fog esküdni vallomására, csak azt mondja el, a mit közvetlenül tud, nem, csak a mások mondása szerint. Tanú: Igenis kérem. Biró: Neve *? Tanú: Csiriz Pál. Biró: Mikor született ' Tanú: Kérem azt csak másoktól tudom. A világ legszárazabb földje. A világ legszárazabb földterülete Peruban Payta vidékén van. Átlag minden hét évben egyszer esik, ez az esőzés azután néha két-három napig eltart. 1899-ben 56 órán át esett szünet nélkül, csakhogy azelőtt 1890-ben esett utoljára. Annál gyakoriabbak a ködök. E szerint fejlődik a növényzete is, leggyakoribb növénye a perui lógyapot, a melynek gyökerei a legszárazabb talajban is megélnek. 1SM1EETEE TÁEA.
