Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-01 / 13. szám
98 MAGYAR FÖLDMIVELŐ boldogulását előmozdítja. Ezen hasznos beszélgetések vezetője felváltva 7, ahhoz értő férfi volt. Hogy e téli tanfolyam iránt a hely- és vidékbeli gazdák minő érdeklődéssel viseltettek, mutatja a 3000 látogató, kik esténkint be-betértek a szent csarnokba az oktatást meghallgatni.-Ezenkívül állandóan foglalkozott házi iparral reggel 7 órától d. u. 4-ig 24 - 27 gazdafiu, kik Ha- das tanár ur buzgó és kiváló szakszerű vezetése mellett a gyékény, de különösen a kosárfonás terén oly díszes tárgyakat állítottak elő, hogy bármely bolti kirakat díszéül szolgálhatnának és a zár- ünnepélyen megjelent vendégek csudálkozásukat fejezték ki, hogy ilyen rövid idő alatt a magyar nép ez egyszerű fiai ennyire tudtak haladni. A miniszteri kiküldött el is határozta, hogy minden tárgyból egy-egy példány a minisztériumba küldessék fel bemutatás végett. A miniszteri kiküldött méltóságos Tormay Béla osztálytanácsos ur meg akarván győződni, hogy a hallott tanítások úgy a rendes, mint a bebejáró hallgatókra minő benyomást tettek, kérdéseket intézett a rendes hallgatókhoz, de meg az egy begy ült gazdákhoz is azon dolgokról, melyek meg lettek beszélve a téli estéken átal és az adott feleletek, az elért siker, a mi a népszerető grófunk óhaja (az Isten áldja meg jó szivéért) arra a kijelentésre késztették a miniszteri kiküldöttet, hogy a földmivelési minisztériumnál ugv a téli tanfolyam, mint a házi-ipar állandósítását fogja melegen ajánlani és kieszközölni annál is inkább, mert személyesen meggyőződött arról, a mi szivének véghetet- lenül jól esett, hogy itt az elvetett mag termékeny talajra hull és lelkes és lelkes gondozót, ápolót lát, a gróf személyében, tehát ha Istennek úgy tetszik, itt a Bodrogközön az együttes válvetett munka, összetartás, lángbuzgalom, a kormány támogatásával csodaszép gyümölcsöket fog teremni. Mint a fent Írtakból kiolvasható nagy, nemes- lelkű urak, sőt maga a minisztérium is melegen érdeklődik a mi ügyünk, a mi sorsunk iránt. A minisztérium. egy magas rangú hivatalnoka, egy méltóságos ur eljön személyesen mi közénk, eldiskurál szemtől szembe mi' velünk. Okos, bölcs tanácsokkal szolgál mindnyájunknak, meghallgatja szavunkat, helyes útmutatást jelöl az élet göröngyös pályáján. Mi magunk ez atyai szavakat szivünkbe fogadjuk, apró pénzre felváltva, az életben hasznosítani fogjuk. A fiaink, leányaink kézi ügyességre tesznek szert, a ház népe téli keresethez és ezáltal számottevő jövedelemhez jut, mert hiszen egy 18—20 éves ifjú naponta kézi munkával 1—2—3 koronát is szerezhet. Hátha még számításba vesszük az erkölcsi hasznát e nemes foglalkozásoknak, mert hiszen minden bűnnek szülőanya a tétlenség, akkor igazán kell, hogy mély hálaérzettel gondoljunk a mi jótevőinkre, jóakaróinkra! íme az uj ezredév beköszöntével uj élet, uj remény, uj és boldogabb jövő kezd derengeni a magyar népre, a mi hogy úgy legyen, adja a magyarok Istene! Ide igtatom még kiváló szorgalmukért és ügyességükért a megjutalmozottak névsorát: Bottyán községből Szabó Mihály 28 éves kapott 6 koronát. Perbenyik » Vajó József 27 » » 6 » » » Máté Ferencz 17 » » 3 » » » Berta Ferencz 17 » » 1 » » » Csatlós Ferenc 14 » » 1 » Lelesz-Pólya » Béres János 19 » . » 5 » » » Simon István 16 » » 2 » » » Deák István 17 » » 2 » » » ifj. Tar József 16 » » 3 » Lácza » B. Sóhajda Pál 15 » » 1 » » Sóhajda Béla 15 » » 1 » » » Kecsis Ferencz 16 » » 1 » Móric T. Ferenc 16 » » 1 » Mar yen Endre. községi tanító. CSALÁDI-KÖR. Pörlekedő asszonyok. Vannak asszonyok, kik különben nagyon jó háziasszonyok, dolgosak, jó szivüek, de rettenetes pörlekedő természetűek. Erről különben legjobban tudott volna beszélni Bokros András uram, a kinek minden jó módja mellett is egy öreg baja volt, hogy az asszony szörnyen mérges természetű, pörlekedő volt. Egyszer különösen elkeseredett jó Bokros gazda. Ezen elszontyorodásában eszébe jutott neki. hogy van a szomszéd faluban egy bölcs ember, a ki mindig tanul, ir, búvárkodik és a ki sok nehéz és összebonyolódott kérdésben adott már világosságot. Ment, mendegélt hát jó Bokros gazda a szomszéd faluba, a hol az a hires bölcs lakott. És kitárta csordulásig telt szivét emigyen : — Jó nag3r uram, a gondviselő Isten minden jóval elhalmozott, ügy élhetnénk a tűzhelyünkön, mint hal a vízben. De az asszony pörlekedik, haragszik, és ha van, ha nincs ok reá tör, bont ilyenkor. Ugyan az ég szerelmére kérem nagy jó uramat, mit kelljen tennem? A bölcs ember türelemmel hallgatta jó Bokros gazdát, aztán igy szólott nekie : — Jó gazd’uram. Lássa azt mondják, hogy az elefánt is tör, ront, sőt öl is, ha egyszer megharagszik. De ha ilyenkor bárányt vetnek eléje, tüstént megszelídül. Próbálja csak meg haragos életepárjá- val is. Szelídsége legyen az a bárány, a mit eléje vessen. Meglátja csak többre megy, mintha a tüzet tűzzel akarja eloltani. Jó Bokros gazda megnyugodtan tért haza. Mikor aztán az első vihar kitört, szelíd volt, mint a bárány és hallgatag, mint a — sir. De az asszony most már azért volt mérges, hogy jó Bokros gazda szóra sem méltatja. Hát elment ujfent Bokros gazda a szomszéd faluba a bölcshöz és elmondotta neki, hogy bizony * az ő feleségének nincsen olyan természete," mint az elefántnak. Most már azért pöröl, hogv egv szót sem szólok. — Hiba, mondja a bölcs. Szólani kell, de úgy. hogy abban a beszédben ne légyen fulánk. — Hogy értsem én ezt nagy jó uram? — Megmagyarázom gazd’uramnak példákban. Élt hajdanában egy Szokrátész nevű hires bölcselő, tudós. Ennek a felesége is olyan lehetett, mint a kigyelmedé. De tán még különb. Szokrátész is szó nélkül tűrte egy alkalommal az asszony pattogását. Kifordult a házból és leült az ablak alá. Az asszonyt meg ez is boszantá. Kapta magát és egy tál vizet lódított le az ablakból férjére. Szókratész erre is csak mosolygott és igy szólott a szomszédnak, a ki mindezeket látta... — Hát hiszen úgy kell nekem. Tudhattam volna előre, hogy mennydörgés után eső következik. Más alkalommal pedig azt kérdezték tőle, hogy tűrheti minden harag nélkül feleségének pörlekedő természetét. A bölcs igy felelt. — Mert mostan már olybá veszem nőm pörlekedő szavait, mint az utczán tova haladó szekér zörgését. Valamint ez, úgy az sem háborít fel. Nos jó gazd’uram, tegyen úgy, mint Szokrátész tett és akkor nem fogja többé olyan nagyon szivére venni felesége zörgéseit és nem csinál önönmagának tépő boldogtalanságot... Jó Bokros gazda megfogadta a tanácsot és azóta nyugodtan él. |f|»—
