Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-14 / 2. szám
10 MAGYAR Föl.DMIVELŐ A váltó-ügynökök. Hát ez már miféle fajtája mesterség, vagy mi — fogod kédezni atyámfia? Pedig csakugyan mesterség, még pedig liuncz- vut egy mesterség. Nagy jövedelmet hoz, sok szegény ember vérét szipolyozza ki, hogy az a jámbor halandó aztán tántorogva imbolyog az élet utain. Szavahihető emberek beszélik, hogy Bereg, Mármaros vármegyékben, de tudtunkkal más vidékeken is vannak olyan emberek, kik a szegény föld népének váltó-kölcsön szerzéséből, rendezéséből nemcsak gond nélkül élnek, de nagy- vagyonra is tesznek szert. Hogyan, mi módon ? Egy-egy ilyen váltó-ügynöknek kezébe ugyanis egész vidék váltói öszpontosulnak. Az ügynök szerez a szegény embereknek, persze betáblázásra a városi takarékpénztárakból például 100—100 lo- rintot. Ebből természetesen előre levonják a negyedévi kamatot, az ügynök pedig levonja a közvetítésért a maga 5 forintját. Így kapja aztán a szegény ember kezéhez jól megdézsmálva a vett köl- csön-összeget. De még csak most jön a java! Az ügynökök viszik aztán természetesen tovább a törlesztési műveleteket. Az ügynök lakása egész iroda képét viseli. Eg}r-eg}r fertály esztendőben megfordul ebben az irodában 100—400 kicserélendő, törlesztendő váltó. Minden egyes ilyen szolgálatért az ügynöknek 3 - t— 5 forint jár, már a milyen a váltó összeg. És az a szomorú, hogy vannak bankok, takarékpénztárak, melyek az ily ügynökök szereplését, közvetítését nagyon k é n y elmesnek t a r t j á k. Legalább nem kell a szegény emberekkel vesződni, időt rabolni, néni kell a buta parasztot tanítani. Mert hiszen ma már a pénzüzletekben — fájdalom ilyenekké lettek a takarékpénztárak — az mellékes, hogy a kölcsönt vevő boldoguljon. Ott első érdek : a nyereség; második érdek : t i s z t a nyereség és harmadik érdek: a sok n y e- r e s é g! Megtörtént hogy a szegény ember megsokal- lotta a forintokat fizetni az ügynöknek és a negyed év végével begyalogolt a városba, hogy személyesen rendezze a váltót. És mikor egyben-más- ban felvilágosítást kért, visszakergették a parasztot. — Menjen a Lébihez; eddig nagyon jól rendezte, rendeztesse vele'ezután is. Szégyene ez annak a kornak, mely a testvériséget olyan nagy hangon hirdeti. Hát bizony idáig jutottunk atyámfia, de megérdemeltük. Mi vagyunk okai, hogy előbb nem ébredtünk, nem szövetkeztünk. Mert azt hiszem e nyílt, őszinte beszédből is belátod, atyámfia, hogy a hitelszövetkezetre ma már olyan szükség van, akár a mindennapi kenyérre! •• ' Hányat lőtt az óra? Ha Halmos polgármester a tervét megvalósítja, akkor a főváros polgárai ezután úgy kérdezik majd az időt egymástól. Megunván ugyanis a polgármester a budapesti toronyórák mutatóinak kalamájkáját elhatározta, hogy mindennap délben egy ágyúval lövet egyet a Gellért-hegyi czi- tadelláról. A hadtest-parancsnokság készségesen hajlandó egy régi Uháczius ágyút átengedni s a szükséges puskaport is olcsó árban kiszolgáltatni. A hadtestparancsnokság megengedi azt is, hogy az ágyú mellé rendelt polgári őrt egy tüzér altiszt kellőleg betanitsa az ágyú helyes kezelésére. Ha mindaz teljesedésbe megy, akkor a Gellért-hegyről eldördülő ágyulövés hangja az egész fővárosban meg fog hallatszani s igy ezentúl pontos időjelzésben nem lesz hiány. A becsületes munka jutalma. Ő felsége, ami jó uralkodónk, ki őszintén szereti a magyar földmives népet, ez*st érdemkereszttel tüntetett ki két bérest. Szól pedig az a királvi kézirat következőképpen : Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán Vida József és Vagdald József gazdasági cselédeknek, ötven évet meghaladó hű és példás szolgálataik elismeréséül, az ezüst érdemkeresztet adományozom. Ferencz József, s. k. Széli Kálmán, s. k. Látod kedves, jó magyar népem, nemcsak az urak mellére tűznek ezüst, meg arany keresztet, hanem feltűzik azt a népfiának viseletes bekecsére is, csak érdemeket szerezzen reá. E kitüntetést Vida József és Vagtiald József azért kapták, mert becsületesen, hűségesen szolgáltak az Alföld aranykalászokat termő rónasá- gán. Vida hatvan esztendeje szolgálja már, mint béres hűségesen a tetétleni uradalmat; Vagdald pedig 1842. óta szolgál egyforma buzgósággal és becsülettel gróf Széchenyi uradalmában. Látod jó magyar népem még Ő felsége is tudja, kik őszültek meg becsületes munka közben. Megmondhatod ezt azoknak a hamis apostoloknak is, kik teletorokkal kiabálják, hogy a népet odafent csak akkor ismerik ha az adót fizeti. De tovább is van még. Karácsony alkalmából minden törvényhatóság területén megtartották a földmivelésügyi miniszter jutalomdijainak kiosztását. Szegeden is négy munkást tüntettek ki. A kitüntettek: Papp Ferencz alsótanyai do- maszéki lakos, aki hét év óta szolgál özv. Wieder- maun Antalné tanyáján Bor csők György alsótanyai domaszéki lakos, aki szintén hét év óta cselédje Ottóvá Károlynak, Tóth József felsőtanyai fehértói gazdasági munkás és Faragó Márk alsóvárosi gazdasági munkás. Ünnepélyesen történt meg a jutalom átadása. A városháza tanácstermében nagy gazdaközönség gyűlt össze s ott volt Kállay főispán és László helyettes polgármester is. Mikor a négy munkás a terembe lépett, megéljenezték őket. Kállay Albert főispán tartalmas, szép beszéd kíséretében adta át az 50 -50 frt készpénz ajándékot és a díszes rámába foglalt kitüntető okiratokat. Utána László polgármester és a gazdák nevében Polgár László beszélt, dicsérték a minisztert, aki a munkás erkölcsi és anyagi emelésére törekszik és buzdították a föld népét, hogy minél többen tegyék méltóvá magukat a kitüntetésre. Éljenek ezek a becsületes emberek még sokáig s ti fiatalok úgy éljetek, hogy életetek alko- nván ti is hasonló kitüntetésre tarthassatok számot! A perbenyíki téli gazdasági tanfolyam. Említettük, hogy Perbenyiken sok szép reménységgel gazdasági tanfolyam indult meg. És — a tanfolyam igazán beválik sikerültnek mondható. Most veszszük a következő hirt : tekinteltel arra, hogy a házi iparban az állandó 2f hallgató igen szép előmenetelt tett, különösen a f ű z f a és szál m afonás b a n, elhatározta a földm. minisztérium, hogy az eredetileg ké t hónapra tervezett tan- folyamot egy hónappal meghosszabbítja. Abonyi szaktanár pedig, tekintettel arra, hegy az állandó tanfolyamon a szomszéd községből is vannak hallgatók, azoknak az elméleti előadást d. u. 2—3-ig tartja. így a szomszéd községbeliek még haza mehetnek. De miután ezen előadásra a helybeit gazdák, kik a ház és marha körüli teendőket csak 4 órára végzik, pararel (még egy olyan) előadást fog tartani este 4—6 óráig. Különben a téli gazdasági tanfalyamok nagy fontosságára legközelebb visszatérünk!
