Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-18 / 11. szám

III. évfolyam. Szatmár, 1900. márczius 18. 11. szám. Megjelenik minden yasárnap. Szerkesztíség és kiadóhivatal: SZATMÁR. Szent István-tér 9. szám. Kinek volt igaza? Ivét esztendővel ezelőtt, mikor a mi újságunk megindult, a magyar földmives nép, mint a kíméletlen kezektől megszurkált hangyaboly — fel vala zavarodva. Ellenséges emberek férkőztek a magyar nép közé, a kik a kétségtelenül nehéz idő­ket, mostoha körülményeket— a maguk hasz­nára, vagy nevezzük saját nevén a gyermeket, a maguk zsebére zsákmányoltak ki. Akkor bizony a mi népünk nehezen értette, szívlelte meg az emberséges szót. Mert avval bolondították a különben jó embere­ket, hogy érettük, az ő javukra egyáltalán semmi sem történik. Az urak mindent csak a maguk hasznáért cselekesznek, a föld népét meg rabszolgáknak tekintik. És meg­történt az a csúfság is, hogy a józan eszü magyar népet azzal állították falnak, hogy földosztás leszen. de addig mig ez megtörtén­nék, áldozni kell ám az „elvéri“. Fájdalom a szegény ember verejtékes garasaiból bizony sok-sok piezula gurult — a piszkos sárba. Pedig ebben az időben már folyt az üdvös mozgalom a föld népének igaz érde­keiért. Megalkották a munkás-törvényt, szabá­lyozták a gazda és munkás közötti viszonyt — és a többi. Édes jó Istenem, azok az ellenséges emberek, mi mindent elkövettek, hogy ez üdvös intézkedések ellen izgassák a mi jó népünket. ^Atyámfiái, ti tudjátok ezt legjob­ban. El akarták hitetni, hogy ez az áldásos­nak bizonyult törvény: rabszolga törvény. Elvonták a becsületes népet az aratási mun­káktól. Földönfutókká tettek családokat, szegény, ártatlan gyermekeket. Yidékről-vi- dékre űzték a munkásokat, kik annak előtte otthon keresték meg a mindennapi kenyeret. Megcsutolták és megrágalmazták a jótékony emberek, egyesületek karácsonyi, téli segedel­meit. Hut hálátlanságra csábították a magyar szivét. Ez a szív pedig a hálátlanságot so­hasem ösmérte. Mi bánatos szívvel, de őszinte igazán hajoltunk szivetekhez jó magyar népem! Mondottuk, hogy a ti sorsotoknak jobbra fordulását ne ezen veszélyes utón keressé­tek! Reá mutattunk, hogy kik a ti igaz ba­rátaitok ! Megmagyaráztuk az intézkedések miben lélét és jósoltuk, hogy meglátjátok, kiábrándultok ti még azon képtelenségek­ből. melyekbe az ellenséges emberek beleker­gettek benneteket. Megfogjátok ti ismerni, kik azon emberek, a kikben bizhattok, a kik önzetlenül dolgoznak, munkálkodnak javatokért. Ivs azt mondottuk, hogy majd kikérdezzük tőletek: no hát kinek volt igaza? Eljött az idő atyámfiai, hogy megkér­dezzük! Azt hiszszük, a felelet nem kerül nagy nehézségbe. Ezen két esztendő alatt nagyot fordult a világ kereke. Az ellenséges emberek ma már nem halászhatnak olyan kényelmesen. A munkások érdekében hozott intézkedése­ket megértette a nép és ő maga van rajta, hogy ezek a törvények megtartassanak ám. A szövetkezeteket felkarolják, az embersé­ges szót megértik, az írást megolvassák. Sőt hálával telt leveleket írnak a földművelés­ügyi miniszter úrhoz, tehát belátták, hogy hol kell kopogtatnia a magyar embernek, ha bolgogulni akar. Mi több község nyilatkozatának bir­tokában vagyunk, mely szerirt szégyen­ük. hogv a földosztással elcsavarták - a O^/ magyar ember eszét. Hál niéltán kérdezhetjük: kinek volt igaza'! De ne feszegessük tovább ezt a dolgot, hanem rajta legyünk, hogy az üdvös és áldásos munka tovább folyjék! Úgy legyen! FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR.

Next

/
Thumbnails
Contents