Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-14 / 2. szám
III. évfolyam. Szatmár, 1S00. január 14. ? Megjelenik minden vasárnap SzerkesztSség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: Előfizetési árak: Egész évre . . . 4 korona (2 frt) Fél évre . . . . 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 (50 kr) Egy nagy tanulság. Megdöbbentő az a kapzsiság atvámfiai, a mivel Magyarországon a gombamódra szaporodó takarékpénztárak, kereskedelmi, ipar, termény, gazdásági, önsegélyző és a jó ég tudja milyen czimi'i részvénytársaságok jó ideje űzik a pénzgyüjtés, vagyonszerzés mesterségét. Alig akad valamire való kis mezővároska, a hol ilyen bank ne alakult légyen: nagyobb városokban pedig négyével-hatá- val csinálják a sikeres operácziókat... Hja, mert hiába a mi édes hazánk gazdasági viszonyai közt ezek a bankok produkálták a legsikeresebb aratást! Egy egy tőkepénzes ember unatkozott, meg még többre vágyódott. Hát vagy a famíliából vagy a pajtásokból magához vett néhány embert... és alakított — bankot. A kezdeményező „igazgatóivá lett, a társak meg felügyelő-igazgatósági tagokká. Persze az alkalom szüli a tolvajt... meg az adósokat is. A bank alapítás szörnyen kifizette magát. Az 50 forintos részvény csakhamar 200—300 forint értéket képvisel, az operáczio meg egy-egy „családi“ bank felügyelő, igazgatósági tagnak szép évi jövedelmet, a részvényeseknek meg „pompás“ osztalékot juttat. A bankok aztán építettek hatalmas palotákat, a bankok emberei „tekintély“-re tettek szert... Az adósok könyveiben meg ott csillognak a tönkrement, koldusbotra jutott polgároknak keserves könyei! Hej, mert azokból a kis hosszú papirkákból, melyeket váltónak neveznek, meg lehetne Írni sok embernek, sok családnak szomorú történetét. Azok a paloták minden egyes tégladarabját a szerencsétlenek könyei áztatták. nedvesítették meg! No de atvámfiai, az Isten nem ver bottal! I Hirdeti szomorúan Mármaros-Sziget, Kis-Czell, Érsekújvár! És hirdeti most legesleg-újabban — S z a t m á r. A dúsgazdag, büszke és szintén majdnem családias bank... Kereskedelmi és Iparbank a neve... most vizsgálja könyveit, mikor a család egyik tagja... a könyvelő ur megszökött, Amerikába hajózott; mondják hogy úgy körülbelül hatvan ezer forintot sikkasztott. Hát atvámfiai, mi kárörvendők nem vagyunk. A nagy lábon élő sikkasztót teljesen elitéljük. De lehetetlenség reá nem mutatnunk arra, hogy íme a kapzsiság, a lázas pénzgyüjtés — mindig megboszulja magát. Az a könyvelő évek hosszú során át látta, tapasztalta, hogy ni ily k ö n n y e n, mily csudás módon gyűl a bank vagyona. Nem értékelte tehát a pénzt! 0 is könnyen, könyelmüen nyúlt a nagy összegekhez, mint az a vásott gyermek, a kJ jól tudja, hogy a családban nem verejtékkel, nem is nagy munkával jönnek a jövedelmek. Mi ebből a tanúság atvámfiai!? Hogy teljes erőnkből szabaduljunk az ily bankok kötelékeiből. Hogy szövetkezzünk mi m ag u n k és állítsunk oly hitelszövetkezeteket, hol édes mindnyájunk őrködő szeme viraszt a közvagyonon. Nem pedig egyes privilégizált tőkepénzesek s könyvelők! Szövetkezeti mozgalom Ar&dmegyében. Az aradi gazdasági egyesület kezdeményezésére Szent-Leánvfalváii fogyasztási szövetkezet alakult meg »Szentleányfalv a-F akert községi fogyasztási szövetkezet« czimmel 100 üzletrészszel 2120 korona értékben. As alakuló közgyűlésen a »Hangya« központot Laehne Hugó gazdasági egyesületi titkár képviselte. — Legújabban ismét két helyen vannak hasonló szövetkezetek alakulóban és pedig Is. i s-P e regen és Székit d v a r o n. Mindkét helyen azonban a közös értékesítést is felakarják karolni, miért is értékesítő és fogyasztási szövetkezetek fognak ott létesülni.
