Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-11 / 10. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ ISMERETEK TÁRA. 77 Egy fából rengeteg erdő. Könyves András bácsi oktatása. Az életadó Föld. Régi sziklasirokban találtak a tudósok búzaszemeket, melyeket az akkori idők szokása szerint a halott mellé tettek. Próbaképen elvetették e búzaszemeket, és a természet rendje szerint való időben ki is keltek azok. Négyezer esztendős buzaszemek voltak, melyek oly hosszú időn keresztül nem romlottak meg, nem változtak el, de ki sem csíráztak. Mikor azonban annak rendje és módja szerint elvetették a jó magvakat, az anyaföldnek csodaereje életre keltette őket, kicsiráztatta, felnövesztette. A szent Biblia szerint (Mózes I. 1.) kezdetben mondá az Isten: »Teremjen a föld zöldellő és maghozó füvet és gyümölcsöző fát, mely gyümölcsöt hozzon neme szerint. És úgy lön. Fs terme a föld zöldellő és maghozó füvet neme szerint, és gyümölcsöző fát, mindeniknek magva lévén faja szerint. És látá Isten, hogy jó.« Atyámfiái, gondolkozzunk ez alkalommal kissé ennek a Földnek, a mi tápláló közös anyánknak bámulatos termékenységéről, hogy lássuk jobban a felséges Úristennek áldásait! A növények szaporasága. A temérdek csodálni való között, a miket ez a világmindenség nekünk felmutat, nem idolsó a Földnek termékenysége. A gondolkodó ember valóban nem tud eléggé álmélkodni, mikor látja a növények ezer meg ezer fajtáját és kimondhatatlan sokaságát, ahogy az életadó természet a Földet év- ről-évre oly szépen felöltözteti. Azon a kis darab helyen, a melyet a szem egyszerre áttekinthet, minő sokfélesége van jelen a formáknak, minő pompája a színeknek; a termő erőnek és a kikutathatlan bölcseségnek mily gazdagsága tárul fel előttünk a nagy természet műhelyében! Nem kevésbbé kell csodálkoznunk azon is, hogv a mennyi szabad hely csak van puszta területeken, felhagyott utakon, kopár sziklákon, kőfalakon és házfedeleken, ahová csak egy maroknyi jó föld kerül, a természet magvakkal veti be azt és ott rövid idő alatt füvet, gyomot, cserjét, harasztot, sőt még fát is növeszt. Atyámfiái, ezt mink sokszor láttuk már. De nem tűnik fel a dolog előliünk azért, mert gyermekkorunk óta szokva vagyunk hozzá. A legnagyobb bölcseség a dolgoknak egyszerű és természetes elrendezésében nyilvánul. De az ember nem veszi észre azt a bölcseséget, éppen azért mert a teremtett világon minden oly egyszerű és természetes. A legtöbb növénynek bámulatos szaporasága van, — amiképen ezt minden gazdaember nagyon jól tudja. Ha azt mondjuk, hogy egyetlen növény, amig él, ezer magot terem, — evvel már sokat mondottunk, mert nem mindegyik ád annyit. De az az ezer mag még távolról sem a legtöbb, a mit nagyon sok növény megterem. Számláltak már egyetlen dohányszálon 10 ezer magot is, melyeket az egy esztendő alatt érlelt meg. Tegyük fel, atyámfiai, hogy egy tölgyfa ötszáz esztendeig él. Tegyük fel továbbá, hogy az ily hosszú időn keresztül csak ötvenszer terem és minden alkalommal csak ötszáz makkot ád. Az az egy tölgyfa eszerint mégis 25 ezer makkot szolgáltat, a melyek mind jók arra, hogy fa nőjjön belőlük. Feltéve, hogy ez valóban meg is történik, és ugyanilyen arányban szaporítana ez a másik nemzedék is : akkor abból az egvetlen tölgyfából a második generációban (leszármazásban), már oly nagy erdő lenne, a mely hatszázhuszonöt millió szál fát foglalna magában. Atyámfiai, megint itt a millió! Sokan azt hiszik, hogy tudják mennyi az ? Persze, tanulták ők, hogy ezerszer ezer, vagy tízszer százezer az egv millió. De voltaképen nem mindenki tudja elgondolni, hogy valójában mily nagy summa az a millió; hogy mily megdöbbentő sokaságot jelent az ? Könyves bácsi egy alkalommal már szemetek elé állította nektek atyámfiai, azt a rengeteg summát, úgy részekre tagolva. Képzeljük el most a milliónak roppant tömegét egy más felszámítás módján is. Ha ti az egész esztendőn keresztül, január 1-jétől deczember 31-ig minden nap ezer húzást csináltok veres krétával egy nagy falon, az esztendő végén még nem volna eg}- millió krétahuzás, hanem csak 3G5 ezer, és a második esztendő végén is még mindig csak 730 ezer volna. Hasonló munkával a harmadik esztendőben, szeptember 26-án volna készen a millió vonás. Ámde a mi tölgyerdőnk 625 olyan rengeteg milliót számlál. Tehát most elképzelhetjük, hogy abból az egyetlen tölgyfából mennyi lett, és hogy mekkora nagy erdővé szaporodtak fel az ő unokái"? Ha mindegyik tölgyfa alá, hogy jól kifejlődhessenek, 10 kvádrát méternyi területet gondolunk, akkor az a 625 millió tölgyfa csak egyik-másik nagyobb megyénkben férne el, — értvén a dolgot úgy, hogy aztán nyílt és tisztás területek nem jutnának sem helységeknek, sem azok határainak. És itt mondom, csak egyetlen szál termőképes fáról, a növényeknek csak egyetlen fajtájáról volt szó. Más növények aránylag még rövidebb idő alatt szaporodnak fel ugv, — nem is számítván ide a dugás, ültetés, gyökérhajtás és más módon való nagy szaporodást. * Atyámfiai, valóban nem győzünk eléggé álmélkodni az életadó természetnek ily bámulatos erején. De ha ezen elgondolkodunk, egészen érthető dolognak tűnik fel előttünk az is, hogy a növényeknek ezer és ezer fajtája oly gazdagon, oly kimondhatatlan nagy bőségben borítja el ezt a Földet. És ámbátor emberek és állatok minden esztendőben millió és millió magvat fogyasztanak el ; millió és millió fojtódik el a földben, vagv pedig kicsirázván, kedvezőtlen időjárás miatt és más véletlen körülmények következtében vész el temérdek mag: mindamellett, amint örömmel tapasztaljuk is, évről-évre elpusztíthatatlan felesleg, soha ki nem apadó készlet marad fenn belőlük. Széles e Földön sehol sincs hiány a magvakban, csak a hely kicsiny mindenütt, vagy pedig az időjárás és a talajviszonyok nem kedvezők. Hebel illán 1\ L. Találós kérdések. 1. Hogyan jár a farkas legtöbbet? "8 O J B A I ) 2. Miért keresi az ember, azt amit elvesztett? ; uba joq Bfpnj mau piajy 3. Három lába, egy farka, Tudom vót a markodba? soqírj 4. Kézbe se foghatod, tűzre se rakhatod, pedig fa a neve édes a gyümölcse ? ■Bja.ij, 5. Mikor legjobb a bor? ; >i|ZB|n eqSKZsjo q oio] .ioqij\r 6. Melyik hónapban veszekednek legkevesebbet az asszonyok? ; qqapiAQ.iuO[ e ze piaui ‘uBq.ien.iqaq
