Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-11 / 10. szám
MAGVAK FÖLDMIVEI/) TÁR CZ A. A hol a földmives házak műhelyekké lettek! A beteg, hajnalnak hasadását, a szántó vető ember meg a rftgyfakasztó napsugárt várja kimond- hatlan epedéssel . . . Mikor a tél anyóka először gondol a költözködésre : akkor mosolyra nyílik a természet arcza. A csalfa napsugár kicsalja a gazdát a kertbe, mezőre, szántóföldekre . . . Kurucz Gergely uram is vette a kapáját, hogy ereszgesse a vizeket földjeiről. Hanem egyszer csak elborul ismét az ég, havazni kezd; im hát tél anyóka még mindig maradni akar. Kurucz Gergely bus gonddal telve ballag haza ... Mikoron pedig haza érkezett.. egyenesen az élésgessem) Kurucz Gergely leányai éppeg ebbe a munkaházba indultak, mikor édes apjuk-urok sötét gondoktól gyötörve a tűzhelyre érkezett. Meglátván a két leányt epésen odaszólott: — Már megint járjátok a bolondját! Mióta járjátok, még egy garast se láttunk ! A két leány félénken húzódott édes asszonyanyjukhoz, a ki nem szokott ám megijjedni a maga árnyékától. — Ugyan kigyelmed, ne zsörtölődjék mindig ezekre a szegény pujákra. Hát kigyelmed hányszor járja a fordulót, bár hányszor hasogatja a barázdát, mig kalászt lát. Hát még aztán, mig garast csinál ? Gazd’ uram nagyot nézeti az asszonyra és érezte, hogy szólani akar, de torkán akad a beszéd. — Csak menjetek gyermekeim, biztatá az asz- szony a leányokat, a kik szép csendesen osontak ki a szobából. A legkisebbik gyermek ott maradt a vaczok- ban, csendes boldogsággal nézegette a tűz lobogákamarába fordul. Elborult az arcza gazd’ uramnak. Komoran szótlanul lépett a szobába, hol két nagyobbik leánya éppen készülőben volt... a munkaiskolába. Mert, bog}’ valahogyan el ne feledjem, itt tálalom mindjárt ki, hogy Bökényfalván az uraság kezdeményezése és áldozatkészsége az úgynevezett téli munkaházat létesítette. Ebben a munkaházban a falusi leányok, legények, de meg az öregebbek is megtanulták a kosár fonást, szatyor készítést, kefék kötését, üvegbefonást és a többi hasznos mesterségeket. Kurucz Gergely gazda nem sokat törődött ezzel a munkaházzal! Amolyan gyermekjátéknak tartotta, a mivel csak az időt ütik agyon. Babos Józsi, meg Somos koma verték a fejébe, hogy hát ezek is csak az urak találmánya, hogy bolonditsák a népet! Elég az hozzá, (hogy a szót tovább ne vesztesát. A szobában néma csend volt. Egyszer csak megszólal — a gazda. — Látod no Trézsi a szuszékotV — Láttam ! — Hiszen nekttuk nem lesz tavaszig kenyerünk! — Jó az Isten, szólott szelíden az asszony. Majd csak megsegít. Aztán egy kis vártáivá megvest megszólalt a gazda — Majd ki segítenek a jányaid! Hiszen azért járják a bolondját! — Ne gúnyolódjál ember, és oda ült az asz- szony férje mellé. Megsimogatta elborult homlokát és olv szívből édesen beszélt férje-urának, hogy ez perczről-perczre vidámabb lett. — Csak ez a munkátlan élet ne gyötörné a szántó-vető embert, a kinek két karját munkára teremtette a jó Isten. Iszonyatos az, mikor az ember dolgozni szeretne és nincs mit dolgozni! A kis halász.
