Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-04 / 9. szám
III. évfolyam. Szatmár, 1900. márczius 4. 9. szám. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent ístván-tér 9. szára. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓIUL,UIIO\OS: Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Falusi kártyabarlangok. A minap egy törvényszéki tárgyaláson voltam. Falusi embereknek gyűlt meg a bajuk a törvénynyel, hát elmentem az „Igazság-ügyi“ nagy házba, hogy lássam, tanulmányozzam és figyeljem, mik a falusi emberek szerencsétlenségeinek okozói ? Atyámfia, szomorú, sőt megrendítő, de nagyon tanulságos tárgyalás volt ez. Az a szerencsétlen ember, a ki- ott ült összetörve, komoran, lelkiismeretétől jól meggyötörve, bevallotta, hogy bűnét azért követte el . . . mert nagy volt a kártya szenvedélye. Hogy a kapott pénzzel tüstént sietett a „Ne busulj“-ba. Itt és még négy más helyen szoktak összejönni a falubéliek a téli estéken. Tehát a magyar földmivesek, a kiknek téli keresményük úgy sincs ... a kártyabarlangokba gyűlnek és bele kerülnek e vak szenvedelembe, nem azért, hogy szórakozzanak, hanem, hogy a meglevő kis nyomorúságukat is koczkára tegyék a nyereség reményében. És ha vesztesség következik be, képesek bűnt követni, csakhogy e szenvedélynek áldozhassanak. Mondom, ezt a tanulságot merítettem én ezen a tárgyaláson. A napokban meg azt olvasom egyik derék ujságlapból. hogy Szabad Szenttornyán egy egyszerű falusi asszony levelet fogalmazott a főispánhoz a maga egyszerű esze után, melyből szintén kitűnik, hogy bizony a falusi kártyabarlangok ugyancsak rombolnak. Szól pedig ez a levél emigyen: »Kelt Szabad szenttornya január 8. Tekintetes Főis- pány ur, engedclmet kérek hogy a kellő tiszteletet adom, de jobban nem tudora, mert én csak egy szegény paraszt nő vagyok, de azért bátorkodom a Tekintetes Főispánv úrhoz fojamodni, mivel hogy Sz. tornyán Pórer Józsefnél annyira megy a kártya dáridó, hogy napokat és éjelekct ottöltik az emberek, hát nagyon szépen megköszönöm sok szegény nő társa m ni a 1 a szivességet a Tekintetes főispány urnák, hogyha közbe lépne ennek a sok dáridó- nak. Maradok tisztelettel M. M.« No lássátok atyámfiai, hát sok szegény nő és természetesen család köríveinek forrása van e levélben megjelölve. Sok tönkre jutott falusi tűzhely beszélhetne némán, hogy miért pusztulnak a magyar falvak? Én nem akarok itt prédikacziót tartani Csak azt kérdezem tőletek atyámfiai, vájjon még ezek után is akad józan magyar ember, a ki be nem látja: miért kell a magyar népet téli munkára (iparra és más hasznos foglalkozásra) tanítani ? Miért kell rajta lennie minden községnek, hogy gazdasági téli tanfolyam tartassák ott? Az idegen nemzetbéliek csudálkozva csapják össze kezeiket, hogy a magyar föld- mives emberek hogyan töltik munka nélkül a hosszú telet? De talán ők csak éppen arra gondolnak, hogy a drága időt pazaroljuk, tehát a nemzeti munkaerőt, ezt a nagy hatalmas tőkét tékozoljuk. íme, e melleti a téli munkátlanság bűnre is vezeti a mi népünket. Oda viszi a kártyabarlangokba, a kocsmákba; belefojtja a népet a gonosz italba, bűnre és végre a börtönbe juttatja. Akkor is, de most még jobban mérlegeljük, értjük a perbenyiki nemes grófnak, Mailáth Józsefnek hatalmas szózatát, melyet a falusi jólét emelése érdekében az ország figyelme közt mondott. Hogy t. i. ha a kormányzat szükségesnek tartja a rabok foglalkoztatásáról gondoskodni (mert jól tudja, hogy a tétlenség neveli a bűnt) akkor ugyan e szempontból sokszorosan, sürgősebben kell a falusi népet munkára tanítani, foglalkozással ellátni. Es azóta — hála Istennek — meg is indult a mozgalom. De atyámfiai, kettőn áll a — vásár. Hiába minden, ha a nép a régi BODNÁR OÁSPÁ«
