Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-25 / 8. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ (52 szag, hogy messze idegenből is eljönnek megbámulni arany kalászszal ékes rónaságainkat és gyönyörű hegyvidékeinket. Megvan, megterem ne- nekünk itt e szép hazában minden, a mi a megélhetéshez, de még a boldog megelégedéshez is szükséges. És okosabb életmód és értelmesebb gazdálkodás mellett nyújthat e haza földje ezután még többet is. Annyink van és lesz, hogy idegeneknek is juttathatunk a miénkből. Aminthogy már eddig is messze országokban ismerik az izmos, gyors és kitartó magyar lovat, derék szarvasmarháinkat és mangaliczánkat, mely a világ legjobb hízó sertése. Ismerik a mi Ízletes gyümölcseinket és más, keresett termesztményeinkel; sokféle nyers anyagainkat, és kész gyártmányainkat. A magyar búza a legkitűnőbb faj, és nagy bevételeink reménységét kötjük hozzá, mert Éjszak-Amerika után a legtöbb búzát mink, magyarok termesztjük. A jó tüzes magyar bor pedig megint leghíresebb az egész világon. A Földnek leggazdagabb sóbányái is itt vannak nálunk. Valamint leggazdagabb aranytermő ország is a mi drága hazánk. És másféle érczek- ben és ásványokban is bővelkednek hegyvidékeink. Gazdagon van megáldva a mi hazánk kitűnő savanyú vizforrásokkal és gyógyító fürdőkkel is, melyek közül nem egy világhírűvé lett mir. Van itt nálunk tehát minden, a mi mellett egy józan, szorgalmas nemzet megelégedett, boldog és a világ előtt tisztelt és nagy lehet. * * * Kedves atyámfiai! A tanult ember, a ki mindezeket megírja, egymaga jobban ismeri a világ sorát és hazájának állapotát, mint ti mindnyájan. Azért hát csak olvassátok el még egyszer figyelemmel azt, a mit Könyves bácsi nektek legjobb tudomásaiból elmondott az egész Földnek és a, magyar hazának természetadta tulajdonságairól. Es akkor majd szivetek meg fog felelni arra a kérdésre, hogy ennek a kerek Földnek melyik részében a legkívánatosabb élni és lakni ? . . . Remélem is, hogy ti, atyámfiai, ennekutána szívesebben fogjátok olvasgatni azokat az írásokat, melyek a magyar hazának szépségeiről és áldott földjéről olyan lelkesen szólnak, mint a következő vers is: Sziklabérczek sok aranynyal égbe nyúlva diszlenek, Lombos erdők árnyas alján himes rózsaszőnyegek. Tarka rétek, rónaföldek bő gyümölcsöt termelők, Dús kalász ad jó kényért, s a szőlők tüzbort érlelők. Vaserő a férfikézben, dolgos itt a női nem, P.ózsaszin agyermekarczon : — szép hazánk a földi menny... Ne vegyük rossz néven a magyar költőnek, hanem inkább érezzünk együtt vele, mikor igy dalol: Bárha kicsiny, — hej ! de azért kimondom : Édes hazám! legszebb vagv e világon. I\ L. MAGYAR GAZDA. Vegyük próba alá! A múltkor azt Ígértem atyámfia, hogy majd adok én tanácsot arra, nehogy az elvetett mag után a vetés kelleténél vagy nagyon sűrű vagy éppen ritka legyen. — Várom is a tanácsot, mert a múlt esztendőben bizony igen sürü vetésem volt, azért nehezen is fejlődőt, mert egyik a másikát elnyomta. — Som János kománk meg azon panaszkodott, hogy igen ritka vetése volt, pedig ugyancsak nem sajnálta a vetőmagot. — Mondotta nekem is' — Hát lássák kigyelmetek, ebből az a tanulság, hogy még a saját termesztette vetőmagról is szükséges meggyőződni, hogy milyen a csiraképessége ? Ha pedig nem a magunk termesztette magot akarjuk használni, éppenséggel tegyük ám próbára. — Csak tudnám a módját! — Kitanitom én arra kigyelmedet. Hát az úgynevezett esiráztatási próbatét a következőképen történhetik, Abhól a magból, melyet el akar vetni csakúgy találomra — válogatás nélkül megszámlál száz szemet. Aztán vesz egy darabka posztót, ezt meleg vízbe mártja és egy tányérra teszi. A száz magot a posztó egyik felére kiteríti; a posztó másik felét meg a magokra borítja. És tányérral együtt folyton meleg helyen tartja. Legjobb közel a kályhához. A posztót pedig mindig nedvesen tartja, mig csak a magok ki nem csíráznak. — Envje, be egyszerű dolog! — Azokat a magokat, melyek kicsiráztak időn- kint kiszedi és megszámlálja. És pedig azért, mert ahhoz kell ám mérni a vetőmag mennyiségéta hány mag kicsirázott! így aztán azzal is tisztában leszünk, milyen mennyiségben vessünk, de még azzal is. hogy vájjon egyáltalán az a mag vetni való-e'? — Nálunk bizony ezt senki sem cselekszi. — Nagy hiba ! Mert a próbatét nélkül a gazda egészen a véletlennek van kiszolgálva. Sok csalódás érheti. Úgy járhatnak, mint járt kigyelmed meg Som János komája. — Hát próba alá veszszük ám ezután! — Próbatétnek van ám egy másik módja is. De csak elégedjünk meg most ezzel, Majd jövendőre a másik módját is előadom. — Köszönöm szívesen a kioktatást. A rátóti bika ára. Széli Kálmán miniszterelnök rátóti gazdasága és szimenthali tehenészete régen hires már. Újabban — a mi a fejlett állattenyészetet jellemzi — Wimppfen Simon gróf simontornvai nagybirtokos a rátóti gazdaságból két bikát vásárolt 1400—1400 korona áron. Éz összeggel a magyar szarvasmarhatenyészet elérte legnagyobb virágzását, a mi minden szónál jobban dicséri a rátóti bikák hírét. A magyar szamár. A magyar szamár hires szamár. Egy német- országi nagy újság Írja és ez az újság nem rejtett ezélzással, hanem egészen komolyan mondja, őszintén gondolja, hogy a magyar szamár hires szamár. Tudjuk mi is régen, de mi nem az igazi szürke csacsira értettük. Most egy német újságból kell megtudnunk, milyen kincsünk van a türelmes, igénytelen, kitartó, szelíd és hűséges szamárban. Németországban ugyanis az állatvédő-egyesületek mozgalmát indítottak, hogy a szamár mint teherhordó háziállat elnyerje az őt megillető helyet. A mozgalomnak nagyon hamar lett eredménye és most minden hónapban nagyobb szállítmány szamár érkezik Németországba. Mig eleinte angol szamarakat szállítottak Németországba, újabban csaknem kizárólag magyar szamarakat küldenek és ezekről a magyar j szamarakról a National Zeitung ezt Írja: »A magyar szamár jó testállásu, könnyű, fürge, hűséges és megvan az a jó tulajdonsága is, hogy jól tűri a hideget. Ott, a hol legelőre lehet hajtani, semmibe sem kerül az eltartása, de még az istállóban is kevéssel beéri. Az egykor kigunyolt és megvetett szürke ál- J lat nálunk csakhamar meghonosodott és már használja a kiskereskedő, a nagykereskedő, a verklis és a gyáros. Örvendetes, hogy az állatvédő egyesület j közvetítésével más városba, is minő Wiesbaden, Lipcse, Drezda stb. nagyobb szamárszállitmánv érkezett.« Örvendetes, hogy szamarainkat most egy- I szerre kiviszik a külföldre. íme, mi nem is tudjuk, mi mindenünk van. A külföld figyelmeztet gazdaságunkra. Ezentúl jól bánjunk a szamarakkal, becsül- ! jük meg őket, mert Németország nagyra van velük.
