Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-25 / 8. szám
60 MAGYAR FÖLDMIVELŐ kebeléből a kis zacskót, kinyitotta .... és tallérokat olvasott ki belőle . . . egv, kettő, három, négy, öt, azt hiszem, ennyi elég lesz a szellemeknek ? — A mint akarod. — Hat, hét, nyolcz, — olvassa tovább. A jósnő kezében megindult a kártya. Vetette jó kedvvel igy is, amúgy is. — A legény most is azon gondolkozik, — magyarázza az első figurát, — nem volna-e jobb, ha Rózsa Erzsivel szakitana! — Hajlandósága van háztüz-nézőbe menni, no de ehhez már a leányzóra is szükség van. A leányt behívják. — Mutasd angyalom a tenyeredet! így ni. Jól van. Rendben van minden. — Szoktál-e kis gyöngyöm bőjtölni? — Nem én, csak pénteken, a mint hitem tartja. — No hát ne pénteken bőjtölj ezután, hanem hétfőn és csütörtökön; csak vizet igyál e napokon, s mikor lenyeled, rögtön vágj le a hajadból egy kis csomót és lökd a tüzbe. Ha lánggal ég ... jó jel, ha másképen ég, az sem baj. Aztán a szekrényhez ment. Egy kis füvet is adok neked. Vízben felforralod. mikor a legény házatokba belép, a levéből majd étkébe csempészel egy kanálnyit. — És a hatása? — kérdé remegve a boldog anya. — Attól függ — válaszolt a jósnő, — hogy mitől függ!! — Az anya ismét kebelébe nyúlt, kivette a kis zacskót és olvasta: — Kilencz tiz . . . — Értem. Mikor a legelő a tallóra megy és ujhold lesz, biztosan megmondom. A szellemek akkor jókedvüek. — Csak az Istenre kérlek, hogy engem el ne feledj. Aztán szemlesütve jönnek ki az utczaajtón és sok szép reményű vei indulnak hazafelé. * * * Napszálltakor jött egy másik asszony. Arcza olyan volt mint egy eleven sárkányé, nyelve mint egy kelepelő . . . Éz az Erzsi mostohája. — Álár csak benézek hozzád Marcsa, aztán kapóra veszek valamit. — Mi lesz az komámasszony ? .... — Hallod, a leány, az én mostohám, nem tudom mi az Isten csudája, de egyáltalában nem akar hozzád eljönni. Azt mondja, inkább örökös pártában marad, vagy eltűri a falu nyelvét, de ő nem képes szemedbe nézni. Hej pedig be szeretném már a háztól elemészteni. — Ahá. — Fél tőled, rettenetesen fél! — Ahá, de nem fél az uramtól. — Mit, az uradtól ? — Igen ám az uramtól. — Hát csak nem igaz tán, a mit beszélnek ? . . — Te tudod legjobban. — Hiszen annyit tudok, mint te, hogy hát kis- biró uram nem nagyon hozakodott a leánytól. — No hát, ha ennyit tudsz, ne is tudj többet. — Réczéné, meg Csalváriné locsognak ugyan valamit, de már mégis sok volna, hogy kisbiró uram még baló sírja porában sem nyughatik attól az árva leánytól. — Hát van két szemed ? — Van. — No hát akkor ne beszélj. De mond meg annak a leánynak, hogy kezemben van menyasszonyi koszorúja; ha akarom fején lesz, ha akarom a másé lesz, érted. Mond meg neki! Isten áldjon meg! Az Hrzsók mostohája fává lesz e beszédre, szótlanul indul hazafelé, azt se tudja, mit tegyen, leányával mit kezdjen. — El fogsz menni Rogár Marosához, te kisértetek czimborája, — rivalt reá, a mint haza érkezve a pitvarban találta Erzsit. — Anyám! ha megöl sem megyek. — Félsz tőle ugy-e ? — Nem én, anyám, csak nem szenvedhetem. — De szenvedni fogod ! — Nem én, ha mindjárt meg kell halnom. — Hát halj meg, — s oda rohant a leányhoz, hele ragadt szép hosszú hajába s földre terűé az árvát. — Majd adok én neked kisértetet, adok én neked szellemeket! Erzsók e pillanattól kezdett gondolkozni. Most tudja már, miért lett ő olyan emberek szájára való leány. Most érzi át ama tekintetek értelmét, mivel a falu népe őt naponta illeti. Most hallja csak ama suttogásokat, mik utána utcza-hosszat szállottak. Agyában rémes gondolatok czikáztak. Mit tett ő ? Mivel gyanúsítják őt az emberek ! — Azt mondotta a mostohám, — igy szólott magában, — hogy nekem a boldogult kisbiró tette a szépet. Istenem"! Hát hiszen ő „védelmezett mostohám kegyetlen ütései ellenében! 0 volt az egyedüli a világon, ki olykor-olykor megkérdezett engem, a szegény árva leányt, mi bajom? Hiszen ő láthatta folyni könnyeimet, ő hallhatta jajaimat, mikor mostohám még éjjel is üldözött. Apámnak, szegény jó apámnak komája volt! Ugv mondotta mostohám, hogy kisbiró uram szelleme ma sem hagy nyugodni. A falu nem beszél egyébről, mint a kisértet- járásról. Még legkedvesebb barátném, Juliska is azt mondja, hogv kisbiró uram szelleme ablakom alatt „jár. Én nem láttam solia. Ablakom zörgetik ugyan, meg-megreszkedek, fel-felriadok, de hiszen imádságom végzése után szivem zakatolása elcsendesül. Nincs mitől félnem, árva vagyok ugyan, de lelki- ismeretem tiszta. Nem, én nem hiszek a kísértetekben. Senkisem volt a szobában, mikor Erzsók e panaszhangokat elrebegte. De mégis, mintha gondolta volna, hogy a falak is hallgatják panaszát, még egyszer körülnézett. Aztán térdeire omlott. — Istenem, Atyám! árvák jó Istene! — igy imádkozott, — te ismersz, te látod legjobban az én szivemet! Oh könyörülj rajtam, ne hadd el te is azt, kit mindenki elhagyott a világon . . . Mondá, de többet nem tudott szólani. Könyei megeredtek, végig csurogtak sápadt orczáján . Az árvák Istene meglátta ezt a magasból s angyalával feljegyeztette az élet nagy könyvébe! Szerelmi bájital. Battonyán veszedelmes szélhámosnőt tartóztatott le a járásbíróság Kovács Vera czigányasszony személyében. A furfangos asszony ugyanis megtudta, hogy Tóth Mátyás földmives elhanyagolja a feleségét és hogy a szegény asszony folytonosan sir ura hűtlensége miatt. Bekopogtatott a szo- morkodó menyecskéhez és olyan szerelmi bájitalt ígért neki, természetesen jó pénzért, a mitől az ura egyszeriben visszatér hozzá. A szerelmes asszony adott pénzt, a mennyit csak a czigányasszony kért. Ezért hordott neki az ördöngős kuruzslónő mindenféle csodaszert. Kenőcsöt, folyadékot, szárított hüllőket s egyéb!) csuszó-mászó állatokat? A csodaszereket átadta a menyecskének és megmagyarázta, hogy mit tegyen azokkal. Az asszony egyre itatta az urát a sok bájitaílal, várt-várt türelemmel és minden kívánságát teljesítette a czigányaszszonynak. Attól tartott, ha megtagadja annak a kérelmét, magára haragítja a kuruzslónőt és vége szakadt egyszerre a varázsnak. Ez alatt a czigányasszony a babonás lelkű szerelmes asszonytól kicsalt 326 frt készpénzt, 280 frt értékű élelmiszert, 1 pár arany fülbevalót, 50 forint értékű ágypelvhet és 10 rőf vásznat. A bájital hatása pedig csak nem akart mutatkozni. A becsapott menyecske végre észretért és följelentette a I kuruzsló czigányasszonyt, a kit letartóztattak
