Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-25 / 8. szám

58 MAGYAR FÖLDMIVELŐ könyörülni azon a szegény népen!:' De íme az első nyilvános, igaz szóért követ akar ragadni, hogy bételjesedjék a régi közmondás: „Szólj igazat és a többi !*‘ Annak a szép mozgalomnak megakadni nem szabad! Ez a kis zivatar egy fontos do­logra taníthat azonban édes mindnyájunkat... Hogy t. i. mindig igazat mondjunk, de nem szükséges minden igazat piaczra terítenünk. Megismervén az igazságot... haladjunk, dol­gozzunk, gyógyítsunk az igazság utján... Akkor a karaván halad és eléri czélját! SZÖVETKEZZÜNK ! Köpösd, 1900. február 12. Kis községünkben méltóságos báró Scbmertzing ur önzetlen tevékenysége folytán — két évvel ez- eló'tt — létesült hitelszövetkezet igen szép ered­ménynyel működik. Számos tagot, kik az uzsorások nyomásai alatt pusztulásnak néztek eléje, annyira fölkarolt, hogy felébredvén a lakosság, a méltósá­gos báró ur buzdítására s az ő buzgó vezetése alatt néhány hónappal azelőtt a fogyasztási szövetkezet is létesült nálunk. Mily, szépen bevált a szövetkezeti eszme, ki- tünhetik abból, hogy fogyasztási szövetkezetünk alig 6 havi működése alatt, ahol 181 üzletrész után csak 1166 korona folyt be, mégis az üzletben elért ha­szon felér 1600 koronával. Ha azt vesszük, hogy ezen 1600 koronányi hasznot az üzletrészszel biró tagok élvezik, holott a szövetkezet fenállása előtt azon, mintegy a szegény nép vérét szopó uzsorás kereskedő szatócsok élős- ködtek, nem kell-e hálával tartoznunk azon nemes- szivü uraknak, kik alkalmat nyújtanak nekünk arra, hogy segítsünk magunkon, ha azt akarjuk, hogy az Isten is segítsen rajtunk. De addig, még a nép teljesen megnem barát­kozik eme eszmével, addig még az uzsorás keres­kedők nem szűnnek áskálódni a szövetkezetek pár­tolói és vezetői ellen, kitartással küzdjünk minden akadály ellen, amikor is Istentől munkánknak édes gyümölcsét jogunk leend élvezni. Tudósitó. _A_ dn/ü-tlen. Várva-várja szeretőjét, Balog Julcsa a kedvesét Öt-hat éve, esztendeje, Minden reggel, miden este. Sirva várja ... de hiába! Nem jön vissza! Ne is várja! A városban uriszolga, Nincs kelmedre semmi gondja! Eladta az apja földjét,' Elhagyta a szülőföldjét; A városban inkább szolga, Mint faluban földes gazda. * * * Kedves, drága, magyar népem! Megértesz-e kérlek engem ? Tndod-e, hogy mit gondolok, Hogy hát hová czélozgalok ? Dorogi. Egy gazdánál ötven évig — juhász. A becsületes, szorgalmas munkásság bármely téren rászolgál az elismerésre, mert kis körben, szerény állásban éppen úgy lehet hasznos tagja a társadalomnak, mint a magasabb állásban levő. Egy ilyen egyszerű, derék ember megérdemelt kitünte­téséről értesülünk Vida József juhász a gróf Zichy tetétleni birtokán ez évben töltötte be 50 éves szol­gálatát mint juhász. Jelenleg 79 éves. Tiz éves ko­rában ment az uradalomba, hol most már a harma­dik gazdáját szolgálja: a nagyapát, apát és fiút gróf Zichy Gézát. Tizenhétéves korában már nyájat ka­pott. vagyis juhász lett. 20 éves korában megnő­sült. Húsz évig volt beteg, de azért mindig őrizte a juhokat betegsége alatt is. Bérét pontosan kapta s ő is hűségesen szolgált. Hosszú szolgálata után a múlt szombaton tűzte fel az öreg juhász mellére a járási főszolgabíró a legfelsőbb kitüntetést: az ezüst érdemkeresztet, ünnepség mellett. A szép jelenetnél a községházára gyűlt a község lakosságának jó része. Az érdemkereszten kívül 0 Felsége arczké- pét és 100 korona jutalmat kapott az öreg Yida. Előzőleg már feltüzték az öreg juhász mellére a 40 évi luí szolgálati éremet. Egész életében biró előtt nem volt az öreg ember. A szeme világát már elvesztette az öregség folytán. Gróf Zichy Géza or­vosokat hivatott az öreg ember szemének meggvó- gvitásához, de ez már az agg kor miatt nem sike­rült. Az ünnepély alkalmából hozzáintézett üdvözlő beszédre adott válaszában azt kérte Yida József, hogy az adót vegyék le róla. Jó gazdája: Zichy gróf megígérte, hogy ezt az óhaját is teljesíti. A jó öregnek felesége és öt gyermeke él. Egyik leánya Molnár Sándor nagyváradi városligeti pályaőr fele­sége, aki férjével együtt résztvett az édesatyja ki­tüntetésének ünnepélyén. A burok és a szeszesitalok. Biróválasztás/) Most folynak javában ország szerte a közsé­gekben a biró választások. Ébren legyetek választók ezen polgári jogotok gyakorlásánál! Ne arra adjá­tok szavazatotokat, ki itat vagy megvendégel titeket, hanem kiről feltételezitek, hogy becsületes, józan életű, tiszta kezű, s az egész község érdekét szivén viselni s esküjét megtartani tudó egyén. Hiszen mi egy községi bírónak fizetése ? Némely községben 40—60 frt. Már most, ha őezt el eteti, el itatja csak­hogy megválasszák sőt még némelyik kész meg­vesztegetést is kisérleni a főszolgabírónál. Miért tenné ezeket a kiadásokat, ha nem azon remény­ben, hogy rajtatok kihúzza. Az nem becsületesség, az nem való bírónak. Ne adjátok el lelketeket és 3 évi nyugalmatokat egv pár pohár italért vagy egy tál lencséért mint Ezsau az örökségét Jákob­nak eladta, hanem válasszatok részrehajlatlanul, ér­dek nélkül, mert különben megisszátok annak a keserű levét. — *) E tárgyról mi már elébb irtunk. Lápunk egyik ba­rátjának eme rövid felszólalását azért szívesen közöljük, mert a dolgot újabb világításba mutatja be. Szerk. A magyar ember azt szokta mondani, hogy mikor gond, bú szántogatja lelkét vagy nehéz, emésztő munkában van — Ez a kis ital, mán mint a pálinka tartja ben­nem a lelket. Yagy: — Legalább elbódit ez a kutya ital és igy jobban türöm-viselem az élet harczát . . . Hát édes magyar népem, példát vehettek a most. élet-halára harezoló derék búr földmives néptől. Ott harezban van öreg, ifjú gyermek, férfi, Sőt már az asszonyok is nemsokára ott fognak küz­deni férjeik mellett. Mennyi ölő bánat gyötri ezt a szegény népet. A halál hány rendet vág soraikban. És ennek a népnek nincs szüksége bóditó italra. Joubert fővezérük már a háború elején megtiltotta, hogy a búr táborba bevinni vagy árusítani semmi féle szeszes italt nem szabad. No látod atyámfia, lehet nagy és dicső dolgo­kat művelni csupán lélekből is. Nem szükséges oda pálinka, hogy vakká tegye a hőst; hazaszeretet, kö- telességérzet, jó lélek ezek azon titkos szerek, mik­kel a magyar nép is keresztül vívhatja ezeknek a bus időknek, a gazdasági váltságnak idejét, bogy aztán józan megtisztult lélekkel ébredjünk a jobb i jövendőre!

Next

/
Thumbnails
Contents