Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-25 / 8. szám
Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ES KIADÓTULAJDONOS: Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Szólj igazat... és a többi! Ha van ujságlap ebben a hazában atyám- fiai, amelyik mindig jól megfontolja a betűket, melyeket papirosra ir, úgy önérzettel, bátran moherjük, hogy mi azok közé tartozunk. Nem bántottunk és nem is bántunk senkit; felebarátunknak tekintünk mindenkit. Tiszteletet adunk, a ki tiszteletet érdemel és csak a bűnt. a jogtalanságot, az igaztalanságot ostorozzuk. De ekkor is nem a gyűlölet, nem a szenvedély vezet, hanem az a szándék, hogy gyógyítsuk a bajt és oldala mellé álljunk annak segedelmére, a ki gyengébb, de jogosabb téren áll. Mi kezdettől fogva láttuk, ismertük a bajt, a mi a szegény magyar népet oly siralmas helyzetbe döntötte. Gyermekségünket, ifjúságunkat Bereg vármegyében, tehát ott töltöttük, hol az a szegény, de hü ruthén (orosz nép) él, mely népnek megmentéséért a jelenlegi földmi velésügyi miniszter oly reményteljes mozgalmat indított! Tehát közvetlen tapasztalatunkból mondhatjuk, mert látó két szemünkkel láttuk, hogy ezt a szegény ruthén népet a Galicziából beözönlő idegen népek a szó teljes értelmében — tönkreteszik, vagy kiszorítják. Ez tény, ez igazság, ezt minden emberfiának be kell vallania ! Az a kérdés már mostan atyámfia, vájjon van e joga annak a népnek védekezni, ne hogy itt, hazájában földönfutóvá legyen más idegen beköltözők miatt? Ugyan a jó Isten szerelméért, már hogyne volna ! Hiszen egy egy községnek is meg van az a joga, hogy vigyázzon, ne hogy a törvénytelen beköltözések, letelepülések által a saját biztonsága, kenyérkeresete, joga veszélynek legyen ki téve. Biró uram ha észreveszi, hogy jő egy idegen, legyen az keresztény vagy nem kérészig tény... rögvest utána néz: vájjon meg vannak e azon törvényes feltételek, mikkel ebben a községben állandó tűzhelyet lehet a települőnek — adni. És ha nincs — tolonezozzák tovább 1 Mert tágasabb ám odakint 1 Tehát kétség nem fér ahhoz, hogy annak a szegény ruthén népnek is van az önvédelemhez joga. De fájdalom, nincs többé hozzá ereje ! — Le van sújtva! Össze van kötözve uzsorával, adóssággal, jogtalansággal és furfangos adás- vevésekkel Másik kérdés tehát, hogy ily szomorú esetben kötelessége-e a magyar kormányzatnak segítségére sietni ennek a szerencsétlen népnek ? Atyámfia, magad is azt mondod: Bűnt követne el, ha nem sietne segítségére! És a kormányzat, ha késett is de elérkezettnek látta az időt, hogy ott — a szegény népen segíteni kell! Kormánybiztost küldött ki. Ez a derék ur aztán önfeláldozással kereste a baj forrását. Nappal és éjjel azon törte a fejét, hogy és mi módon segítsen ? Fáradozását szép siker koronázta... De ime, a napokban egy országos, nagy gyűlés előtt kendőzetlenül megmondotta az igazat, feltárta a sötét képet... És lön egy varázsütésre nagy, óriási lárma... Csudálkozva kérdezed atyámfia ugy-e. hogy miért? Mert hamis okoskodással azt kiabálta egy nehány ujságlap, meg honatya, hogy itt bizonyos személyeket, bizonyos osztályt sértenek vagy talán üldöznek. Pedig atyámfia, ettől olyan távol vagyunk, mint legalább is Makó Jeruzsálemtől. Az igaz, valódi testvériesség ebben jogos, sőt égető szükségül önvédelmet lát. És semmi egyebet! Uramfia, hát miféle szabadelvüség, testvériesség az, mely hosszú évtizedeken nem tudott BODNÁR GÁSPÁR.
