Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-18 / 7. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 53 ISMEILÜTEK TÁRA. Könyves András bácsi oktatása. Jégvidék és örök nyár. Éjszák csillaga félé. A merre a Gönczöl szekere jár az égen, ott van éjszak csillaga; a nagy Gönczöl hátulsó kerekeivel egy húzásban, valami ötszörte oly távolságra, mint ez a két kerék. Az égnek többi csillaga a körül az egy körül látszik fordulni; csak az az egy csillag áll mozdulatlan: az égnek sarka, éjszaknak csillaga. Az arra felé való irányt már a régiek éjszaknak nevezték el. Mert bizony innen tőlünk ama csillag iránt nézvén, a nagy világürességben arra felé sötét éjszaka van; onnan hozzánk napfény nem ered. Ha már most mink, atyámfiai, éjszak felé tartunk, hegyen-völgyön keresztül menvén, végre eljutunk Német-, vagy Oroszországba. Nagy síkságokat találunk itt, kitéve a zordon éj szaki szeleknek. Szőlő már nem terem ezeken a vidékeken, mert a nagyon rézsut eső napsugár már nem képes kifejleszteni a megkivántató meleget. A búza is egyre gyérebb lesz; gyümölcs és más termesztmények sem oly kiadók, mint nálunk. Németországon túl, éjszak felé belső tengeren átkelvén, Skandináviába (Svéd- és Norvégországba) jutunk. Itt a délibb és lapályosabb részeken kitűnő gazdálkodás módjával még kielégítően megteremnek a gabonafélék és a takarmánynövények. De hegyes vidéken lakó sok szegény embernek már jól megyen dolga, ha zabkenyeret ehetik. Mert tovább haladván éjszak felé, a szegény lappok (egy népfaj) vidékeire, — már a zab sem termeszthető, és a mi zöldségeinket, főzelékeinket és gazdasági növényeinket ott nem is ösmerik. — Hát mivel élnek az istenadták? Bizony, atyámfiai, én nem tudom megmondani, miképen imádkozhatják ők: mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma ! Mert nagy részük azoknak a szegénv embereknek még zabkenyérhez sem jut életében. Hanem nő ott valami gyep-, vagy mohaféle, a mivel az ő egyetlen marháj ok: az iramszarvas táplálkozik, de főzve az ember is megeheti. Aztán terem azokon a mohás mezőkön nagy mennyiségben valami eperfajta, mely elég jó eledel az embernek is, meg télére is eltehető. Eszik azonkívül az ő szarvasuknak busát, meg tejét és az ebből készíthető vajat, meg túrót. Aztán vadászgatnak is, a hol lehet. Á folyómentiek és tengerpartiak halásznak, még némi keresetük is van ebből a foglalkozásból. De bezzeg, nem tudják ők, mi az a jó lán- gos, meg juhtúrós csusza és a töltött káposzta, meg a magyar gulyásleves? Hát az a kitűnő izes tepertős pogácsa, meg az a jó füstölt oldalas! És a fokhagymás kolbász, melyről azt tartja a magyar ember, hogy nem baj, ha hosszú is, csak vastag legyen!... Ha aztán még hozzáveszszük, hogy azoknak a szegény embereknek ott ama zordon éghajlat alatt nyáron nincsen éjszakájok, télen meg nincs nappaluk, mert nyáron hónapokig le sem megy a Nap, télen meg hónapokon keresztül fel sem kél; — ha mindezt elgondoljuk: akkor már sejthetjük, atyámfiái, hogy Földünknek tágas kerekén mégis hol kívánatosabb, hol jobb és kellemesebb élni?.... De nézzünk szét a Földnek más vidékein is! Napsugaras délszak iránt, A régiek »világosság tájékának« nevezték. Mostanság egyszerűen Délnek hívjuk azt az égtájékot, és abban" az irányban kell azt keresnünk, a hol a Nap déli 12 órakor szokott állani, — vagyis az éjszaki sarkcsillagnak éppen átellenében. Mennyi sok jót hallunk mi a déli országok gazdag növényzetéről! ahonnan azok a drága déli gyümölcsök kerülnek. Micsoda áldott paradicsomi kertekről tudnak beszélni azok, a kik olyan vidékeken megfordultak már! Láttak narancs- és fügefaerdőket ; láttak télen virágmezőket és el nem hervadt ligeteket. Hát ez igaz, atyámfiai. Délvidékeken, a hol van jó föld és elég nedvesség jut neki, a magasan járó Nap verőfénye csodaszép növényzetet fejleszt és gazdag gyümölcsöket érlel. Sok helyütt, amint már mondottam, kétszer is megterem a búza az esztendőben. Igaz, hogy a szegény ember ott legalább nem fázik; mert arra felé nincsen dermesztő tél. A fűtőkályhát ott nem is ösmerik, mert a tél annyiból áll, hogy akkor legfeljebb esőzések vannak, hogyha vannak. Hej! de azért arra felé sem mind arany, a mi fénylik. Ott is akad nyomorúság elég. Esőben és folyóvizekben szegény vidékeken ott még kevesebb terem, mint nálunk. Es azért a forró Nap sütötte világrészeken végtelen nagy sivatagok is előfordulnak. Éjszak hidegétől csontkemény lesz a dermedt föld. De a déli éghajlat perzselő hevétől is olyanná válik a kiszáradt talaj, mint a szikla, melyet nem szántóvassal, hanem talán csak robbantó szerekkel lehetne széthasogatni és vetés alá megmunkálni. Nem kell ott kályha télen. De az esztendő nagyobb részében, sőt sok helyütt mindig is oly rekkenő hőség uralkodik, a melyet kiállani alig lehet; a melytől elrejtőzni nincs mód. Éjszakon a nagy hideg miatt nem lehet dolgozni; az örökös nyár hazájában pedig az aszaló melegség teszi az embert bágyadtá, bódulttá, lustává. Igaz, hogy a fagy ott nem öl virágokat. De nincs is mi pusztítsa azt a temérdek alkalmatlan bogarat, melyek mérges csípésükkel embernek, állatnak veszedelmesek. Igen, a rózsa nyílik ott vég- hetetlen, és a jeget, hópelyhet híréből sem ismerik az emberek. De te atyámfia, itt a marhádnak sem adnád azt a vizet, melyet ott az emberek maguknak eltesznek. Az esős időszakokban száraz kutakba és vermekbe gyűjtik az esővizet és nem pazarolják, hogy majd legyen mit inniok a következő félesztendőben, a mikor biztosra vehetik, hogy egy szem esőt sem kapnak, mert szüntelen derült égbolt tekint le rajok. Az esőden hónapokban aztán megiszszák azt az állott vizet. De elébb megszűrik a sok undok féregtől, melyek benne élősködtek. Vannak meleg vidékek, hol drága pénzért sem lehetne kapni azt a kristálytiszta friss vizet, a melyet mink oly bőven pocsékolunk. Nem kell a fűszerek hazájában markába fújni a szegény embernek. De meg is poshad ott minden enni- és innivaló. Es a tél hidege nem is tisztítja meg ott a levegőt úgy, mint nálunk. Van is ott aztán a levegőben fertőző gomba és más bacillus elég, a melyekből a ragadós betegségek származnak. Még mink is kapunk onnan egyszer-inásszor kolerát, meg egyéb veszedelmes nyavalyát. Napszúrások, lázas betegségek, hasmenés, pestis és más kórságok, melyeket az égető hőség, a tisztátalan levegő, az egészségtelen viz és a silány táplálkozás okoznak, temérdek embert pusztítanak el azokon a vidékeken. * + ■# Atyámfia, te már kezded sejteni, hogy hol jobb hát élni? És Könyves bácsi hiszi, hogy a te gyümölcsös kertedet már nem cserélnéd fel a délvidék narancserdejével. Hanem örülsz és hálát adsz az Istennek, hogy itt egészséges levegőt szívhatsz, friss eledelekkel táplálkozható!, kristálytiszta vízzel olthatod el szomjúságodat és nem kell szüntelen attól félned, hogy mérges bogarak halálra csípnek téged és alvó gyermekeidet. JP» /»•
