Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-18 / 7. szám

Megjelenik műiden vasárnap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

SZATMÁR, Szent István-tér 9. szára.

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS EIADÓTDLAJDOXOS :

BODNÁR (MSI'Álí.

Előfizetési

árak:

Egész évre ... 4

korona (2 frt)

Fél évre .... 2

» 0 » )

Negyed évre . . 1

» (50 kr)

Szalmatüz.

Viktoria angolkiralynö.

bájukat. Láttam megcsillanni a szemekben a könyeket, a múltak mulasztásának keserű könyeit és hallottam a jelen tétlenség fölött érzett megbánás sóhajait. És reszkető örömmel vizsgáltam a lelkesedést, mely ott ült az eddig komor, kétségbeesett arezokon, mely abban a pillanatban kész volt m i n d e n s z é p r e, j óra és h a s z n o s r a !

Igen, én legjobban tudom, hogy a magyar nép szivét fel lehet ám gerjeszteni a gondolkodásra, a szánom-bánomra, a javulás Ígéretére, mert itt őrzöm az egyszerű földmives nép igénytelen, de tanulságos leveleit, melyeket hozzám küldöttek, midőn egy-egy czikk, elbeszélés, megjegyzés, figyelmeztetés a szive közepébe nyilallott az olvasónak . . .

De magyar népem! Aggódó, bus sejtelemmel kérdezem, lel- keteknek fellángolása, szivetek gerjedd me ezután is szalui a 1 á n g 1 e s z e n ? Elfeledtek mindent? Az ölő közönybe vész el ujfent könyetek, jószán- déku feltevéstek ? Veszteg maradtok megint? Bűnös tétlenség fogja le karjaitokat ?

Akkor a ti sorsotok kereke újra és újra a régi nyikorgó tengely körül fog forogni. Nem haladtok egy lépést sem Marad minden, a miként eddig volt.

Fájdalmas ennek még a gondolata is.

Azért el is vetem magamtól ezt a sötét gondolatot, hanem esengve fordulok ujfent hozzátok.

Ne ácsorogjatok tovább! Ne hasonlítsatok azokhoz, akik egész napokat a piaczon töltve arról gondolkoznak: vájjon munkához lássanak-e vagy újra lefeküdjenek.

Használjátok fel az elhintett szép, derék dolgokat! Zörgessetek földesuraitok, papjaiA szalma hamar tüzet fog, rögtön lángra kap, de csakhamar elég és a nélkül, hogy melegítő parázsat hagyna maga után ... Az ilyen tűznek kevés a látszata, gyenge a ma- radandósága.

Akkurátusán ilyen természete vagyon a magyar embernek is. Szivét hamar fel lehet valami jóra, igazra, szépre gerjeszteni. Lelke egy pillanatban magasra lobog, ajka csak úgy pattogja az „igaz“ „úgy van!“ „igy kellene lenni“ „megteszszűk“ felkiáltásokat. De már a másik pillanatban kihűl a szive, elhamvad a lelkesedése. A szép, jó, nemes iránt nem állandó a melegsége, nincs végrehajtó akarata a cselekvésre.

Azért mondják atyámfia, hogy a magyar ember tüze, lelkesedése szalmatüz, szalmaláng !

E s ez az öreg h ib áj a a m a g y a r n é p n e k.

Mondjuk pedig ezeket az igaz szavakat szemetekbe atyámfiái azon alkalmatossággal, hogy most a már múlni kezdő téli időszakban, a gazdasági téli előadásokon sok derék, okos dolgokat hallottatok a magatok sorsáról, jövőjéről. A hosszú, csendes téli estéken módotokban volt olvasni szintén derék dolgokat, mik lehetetlenség, hogy sziveteket fel ne gerjesztették légyen acsc- 1 e k v é s r e, az okos a b b élet m ó d r a, a t a k a r é k o s s á g r a !

Én tudom, hogy felgerjesztették! Jó magam is tartottam számos előadást a magyar földmives népnek múltról, jelenről és jövendőről. Kendőzetlenül kitártam sorsuk miben létét, dicsértem erényüket és ostoroztam hi-