Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-11 / 6. szám
44 MAGYAR FÖLÖMIVELŐ A bíró nagyon bus volt. Úgy dűlt a kanapéra, a hogyan fel volt öltözve. Felesége meg ott ült a szoba egyik szegletében és bontogatta emlékeinek szálait. Mit is álmodott ő egyszer? — Látta az urát, a mint eihajjitotta magától a gubát. Aztán úri embernek öltözött és igy tovább. . Bekövetkezett! íme itt az eredménye! luldig sejtette, most már nem csak hiszi, látja is. Éliás aztán felébredt. Szörnyen megijjedt magától: — Asszony gyere ide! — Szegény ember mit tettél ? — Bolondot, nagy bolondot! — Hol van a gubád ? — A guba . . csak guba! Azt kérdezd jó asz- szony, hol van a pénzem? — Szent Isten? — Az adópénz? — I-i-gen. E pillanatban lépett be András bácsi, a koma. Intett az asszonynak, hogy csendesen legyen. Aztán oda ment a bíróhoz. — Mindent tudok, szólott komoran, levertem Hoztam pénzt, holnap vidd be az adót. És csak majd azután beszélek — a fejeddel. Az eset úgy történt, hogy biró uramat afféle kártya spillerek, játékosok vették körül a Nagy Vendéglőben. Délután engedték hogy nyerjen. Aztán belevitték a czifra szűr, meg a pörge kalap vételébe. Este pedig elszedtek tőle egy pár száz forint — adópénzt. Az öreg koma résen volt. Helyreigazított tüstént mindent. Aztán rákiáltott Figurás Éliás uramra amúgy keményen. — Éliás, vissza — a gubába! — Bizony koma, vissza is megyek én azonnal. * * ♦ Éliás most már ujfent gubában jár megvest s miután kettőztetett szorgalommal, takarékossággal visz- szaforditotta a szerencsétlenség sorát, gubában is boldog és olyan lelkiismeretes biró, a milyen párját ritkítja! Aztán ha hallanátok, milyen jóízűen mondja el mostan már, hogyan került ő vissza . . . a gubába! B. G. Munkabér a század elején. Egy régi számadás érdekesen mutatja, hogy milyenek voltak a munkabérviszonyok a század elején. Egy csizmadia mester számadási könyvéből valók ez adatok, melyek közül legérdekesebbek a következők: A cselédleány bérért vonatkozó tétel a következő : »Én megegyeztem Kuhár Ilonával 12 frt, egy kordováncsizma, egy fejelés.« Egy másik: »Én megegyeztem katával a szolgálóval 16 írtba egy ing, két pár csizma, egy surcz.« Egy harmadik: »Én meg egyeztem a szolgálóval 18 frt 2 pár csizma egy ing.« A tanulóra vonatkozó tétel a következő : »Én meg egyeztem Revaj Mihály uramat a fia Jánossal Fr. 1. vállaltam három esztendőre 35 frt fog fizetni 10 frt egy esztendőre.« Egy segédre vonatkozó tétel a következő: »Én meg egyeztem Király Pállal Szent János naptól számozván 4 garas heti bérr, egy pár kordován csizmát kilencz párt fog várni Tódozni Mikor Szombaton árulni fogok fél szombat szabad.« Más tételek: »Én egyeztem Csapó Jánosa 12 garasban 5 frt csizmára 6 párt fog várni fel is sánfázni Tódozni. Januártól számozva Karácsonig.« »Én meg egyeztem Szendrej Andrással 10 garas heti bért 9 pár csizmát fog várni szakmámba csizmára 5 frt 10 garas 31 Januártól számozván.« »Én meg egy eztem Rodák Jánosai 30 garasban hét párt öltésestöl fog várni 15 Júliustól számozván.« A kalász eredete. A népköltés után. Kimondotta az Ur a nagy Ítéletet: — Véres verejtékkel fogod keresni kenyeredet, miglen vissza térsz a földbe, honnan vétettél. Ádám apánk aztán kiköltözködött a gyönyörűséges paradicsom kertből. Aztán kezdődött a ... munka L . . . Kezdetben az embernek csak egy barázdát kellett szántania; Az Istán nem parancsolt többet. Hanem ezt az egy barázdát úgy megáldotta, hogy a gabonnaszálak tetőtől-tövig fővel voltak megrakva. így hát az első embernek, mig egy barázdával megérte, bőségesen elég termett. A mennyi csak kellett! A gonosz (a paradicsombéli kígyó-ördög) mostan sem nyugodott. Valahogyan megint oda férkőzött az ember szivéhez. Tudtára adta Ádánmak: — Húzzál csak több barázdát, meglásd többet remélhetsz. És mikor az ember erre a szó-beszédre hallgatag maradt, megint szólott: — Kisértsd meg az Istent; huzz csak több barázdát, akkor tudod meg, mennyid lesz ? Ádám engedett akisértésnek. Meghúzta a második, sőt harmadik barázdát is. De az Isten keservesen megbüntette a telhetetlen embert. Aratás következett. Az ember elbizakodva nézte a töméntelen gabonát. Ámde jött az Isten. Megfogta az engedetlen ember gabonaszálait, tövöktől szinte tetejűkig megsimitotta, csak a tetejükön hagyott egy ujjnyi kis fejet. Aztán igy szólott — No te ember, mivel hogy te telhetetlen vagy, nem hajtottál a szavamra, megbüntetlek téged, Lássad tehát: ezután szánts, a mennyit neked tetszik, adok neked én is annyit, a mennyit nekem tetszik! Az Ur körében akkor sok angyal volt. Mikoron pedig az Isten visszatérni készül a földről egy angyal az Ur lábaihoz borult: — Nézd uram, az ember sir. Magára lesz hagyatva. Engedd meg, hogy itt maradjak a földön, hadd kisérjem, őt élete utain, a föld barázdáin . . — Maradj tehát vele, szólott az Ur. És ez az angyal az emberrel maradt mindvégig. Ma is kiséri. Ennek az angyalnak a neve: A Reménység angyala . . . .... Ezóta sokat dolgozik az ember, de azért az Isten mégis annyit ád, a mennyit akar! — De a barázdákon a Reménység angyala mindig vele van! Hogyan él a király ? A királyok háztartásáról mesébe illő dolgokat beszélnek a járatlan emberek. Hát igaz, hogy az uralkodók konyhája sok pénzt emészt föl, de távolról sem azért, mintha mindennap bibicz tojás, teknősbéka leves meg más efféle kerülne a fejedelmi asztalokra. íme példakép a mi királyunk igénytelen életmódja köztudomásossá kezd válni. A felséges ur ellensége a rakott asztalnak s csak az egyszerűséget szereti. Mikor nincs, vendége a királynak, úgy él, mint akámvlvik rendes módú polgár ember. Csak ha udvari ebédet ád,' akkor látszik meg, hogy kettős birodalom ura a házi gazda. Az udvari konyha berendezése bizony kevés szóra érdemes. A két fő főkukta váltig panaszkodik, hogy a pecsenye forgatók elcscnevészednek a sok pihenésben. A király ugv él, hogy hajnalban ő órakor kávézik, 12 órakor levest és egy fogás husi költ el s délután 6 órakor ebédel rendszerint a szolgálattevő kamarása társaságában. Az ebéd öt fogásból áll mindössze. A felséges ur szereti a levest és a marhahúst. A fogásokból két-háromhoz nem nyúl a király. Néha gombóczot és főtt tésztát rendel, a főzelékből pedig kétszer is vesz. Mikor még a királyné és Rudolf trónörökös gyakran ettek együtt a királylyal, sűrűn került almás rétes az asztalra. Hanem az régen volt. Azóta nyugdíjba küldték az udvari rétesnyujtót. A király kedvencz itala a bordói bor, melyet mindennap fel kell fenni az asztalra. így él a magyar király.
