Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-30 / 52. szám
MAGVAK FÖLDMIVELO 415 Hogy a nagyobb városok is csak a legalsó fokozat mellett foglalnak állást: ugyan mi fog történni a községekkel, az ezer és ezer terhek alatt nvögő és pusztuló falvakkal? Mit kérjen akkor az az orvos a szegény földmives embertől, a munkástól, ba a tehetősebbek is csak a legalsóbb fokozatot akarják elfogadni ? Arra kellene törekedni, hogy a magyar nép, különösen a falusi nép, ne idegenkedjék az orvosi segélytől, hogy mentői könnyebb eszközökkel rendelkezzék a gyógyítás igénybevételére. Ezt pedig csak úgy érhetjük el. ha a nép nem csak olcsó gyógyszerekhez, de olcsó orvoshoz is juthat. CSALÁDI-KÖR. A hős leány. Nagyapó a kandallónál, ősi karos székében ül. A tűz vígan pattog, az unokák szerteszét játszanak. A postás kopogtatt. Asztalra teszi az újságot. — Itt van a Magyar Földmivelő! — kiáltja a legnagyobbik fiú. A gyermekek mindnyájan a nagyapó köré telepednek. Az öreg felteszi pápaszemét, a szobában néma csend lesz ... Nagyapó olvas... — Akkor történt, mikor a mi édes hazánkat nagy veszedelem fenyegette. Puskát, kardot fogott minden ember, a ki csak tehette, mert veszedelemben volt a haza. Az ellenség bejárta katonáival a városokat és falvakat s ha észrevette, hogy valaki hazáját nagyon szereti, sőt azért kész meghalni is — azt az embert elhurczolta, börtönbe vetette és sokszor meg is ölte. Ilonkának az apja is harczolt a hazáért. Aztán visszajött övéi közzé, de sokáig bujdosnia kellett még saját házában is, mert nem tudhatták, mikor jön az ellenség érte. És csakugyan eljött. A házat katonák vették körül, aztán két fegyveres ember felszólította Ilonka apját, hogy szedje össze magát, mert viszik messzire — a börtönbe. Ilonka leborult a katonák előtt és sírva kérte őket. — Hadd menjen ő is az apjával, hiszen nem tud ő nélküle élni. A siró leányt azonban félre lökték a durva katonák és az apját irgalmatlanul vitték. Ilonka most egy pillanat alatt elhatározta, hogy követi apját. Titokban a kocsi után szaladt. Szaladt-szaladt, hogy a lelkét is majd kilehelte. Mikor éjjelre egy faluba értek, nemsokára Ilonka is ott termett. Titkon belopódzott apjához, kendőjét szépen apja feje alá tette, csókolta és igy altatta el. Mikor virradni kezdett és sejtette, hogy a katonák is felébrednek, eltávozott és elbújt. Kora reggel megint megindult a kocsi, Ilonka ismét szaladt... szaladt egész a börtönig. Itt nem eresztették többé be. A leány nem esett kétségbe. Járt nagy urakhoz, kért, könyörgött. Egyszer, mikor egy nagy úrhoz ment, nem talált otthon senkit, csak annak a nagy urnák a leányát, a ki éppen olyan idős volt. mint Ilonka. Átölelte, kezeit csókolta és úgy kérte: esedezzék a papánál, hogy ő a börtönbe bejuthasson. Éppen e pillanatban lépett be a nagy ur. Hallgatta a két leány beszédét és látta, bog}' mind a két gyermek zokogásban tör ki. Apám, szólott a nagy ur leánya — mikor apját mcgpillantá, engedd meg, hogy én ezt a leánykát a börtönbe elvezessem. Az apa szive megesett... Szótlanul állott a gyermek előtt. —- Látod apukám, mondotta a nagy ur leánya, téged is elfoghatnak egyszer. Es én is ugv szaladnék ám utánad, mint Ilonka. Es milyen jól esnék nekem, ha volna valaki a nagy urak közt, a ki meg- könyörülne rajtam. A nagy ur megvendégelte Ilonkát és mikor a leány már remegve várta, hogy mikor léphet apja börtönébe, ime belép a fogoly apa. Ilonka nagyot kiáltott örömében, aztán odaborul édes apja keblére. — Apám, monda, édes apám, te ártatlan vagy, téged a jó Isten meg fog segíteni. Es meg is segítette. A hadi törvényszék csakhamar felmentette, a börtönből kiszabadult és haza ment... Néma csend követte a nagyapó felolvasót... A Pista fiú csak nézett, nézett a nagyapóra, de a leánykának szemei megteltek könvel. Aztán igv szólott: — En is úgy tennék, mint Ilonka tett. Veterán. JÓ EGÉSZSÉG. A pipafüst hatása a gyermekekre. A nyakunkban újból a tél, a hideg idő és ilyenkor mi jó falusiak bezárunk ajtót, ablakot; a hol valami kis résen a friss, tiszta de hideg levegő beférkőzhetnék, azt jól betömöszöljük, nehogy valamikép az a drága (! meleg kikivánkozzék a szobánkból, mert mi tűrés-tagadás, sokba kerül a fűtés, pénzmag pedig soha sincs elég. Gazd’uramnak most már nem sok dolga akad kifele, inkább csak a ház körül és úgy ötórától este nyugodtan beveheti magát az ágyas szobába és elpipázgathat szépen csendesen. Áz anyjuk kint a konyhában készíti az estebédet, a gyerekek pedig ott apjuk körül visítanak, hemperegnek. A vacsora után a pipa tovább járja és mire a dunyha alá kerül mindenik. olyan szép füst van a szobában, hogy vágni lehetne, Hogy ez nem lehet valami nagyon egészséges dolog, az világos, de hogy a gyermekeknek, az ő apró tüdejükre veszélyes is. azt ha gondolkozol egy kissé, könnyen beláthatod. Ismertem valakit, a ki abban találta a gyönyörűségét, ha asszony, a kis fiacskája mindig körülötte, a jól tömött pipa pedig a szájában volt. A kis fin csak nem akart sehogysem neki indulni, nem evett, éjjel nyughatatlan arczocs- kája halavánv volt és szinte zörgött szegénykének a csontja, olyan sovány volt. A szülők nagy aggodalomban voltak, nem tudták a dolog nyitját megtalálni, mindent megkísértettek de hiába. Végre valaki figyelmeztette őket, hogy talán a pipafüst árt a gyermeknek. De hát persze az apjuk szinte mérgesen utasította vissa e véleményt. De az asz- szonv másképpen gondolkozott, ügy rendezte ügyesen a dolgot, hogy a gyermek sohasem volt bent a szobában, a mikor az apja pipált; mielőtt afgvere- ket a szobába bevitte volna, vagy pedig lefekvés előtt mindig szorgosan szellőztetett, úgy hogy a gyerek most már mindig tiszta, pipa — füstmentes levegőben volt. Meg is volt ennek hamarosan a látszatja. A gyerek étvágya megjött, arezocskája ne- kigömbölyödött, nyugodtan aludt és lassan-iassan olyan egészséges viruló kis dundi gyerek lett belőle, hogy szüleinek repdesett a szive az örömtől, a mikor reá néztek. Ha már a te befüstölt tüdődet nem sajnálod, legalább légy tekintettel az apró gyermekeidre, szellőztesd a szobát és pipálni menj ki inkább a pitvarba.
