Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-30 / 52. szám
416 MAGYAR FÖLDMIVELÜ ___ TÁRGZA. Ki ncs, mely többet ér egy zsák aranynál! | lenne, mit karácsony éjjelén láttam, gazd’uram se nevezne sehonnainak. — Láttál te ördögöt, nem aranyat, mormolta most már egész csendesen a gazda. Aztán becsapta az ablakot, de belülről kihallott a mérges beszéd, a mivel Erzsókot korholá. * Az esti harangszó rég elhangzott. Minden tűzhelyen kialudt már a világosság. Csak a szelíd hold halvány sugarai rezegtek a néma utczákon. Ebben a nagy némaságban odahuzódik Sárkány Éliás gazd’uramnak egyik ablaka alá Árva Pista, a falu legderekabb, de szegény legénye. Egyszerre csak megszólal Pista ajakán a furulya és lágy hangjai oly busán viszhangozzák a fin érzelmeit, mintha csak szive beszélt volna a szobában nyugvó Sárkány Erzsikének. A fuvola hangjaira felébredt Erzsiké. Csendesen kinyitotta az ablakot, ne hogy apja-urát felébreszsze. Pista furulyájából a hang egyszerre kihalt. De csak azért, hogy szive annál jobban beszélhessen. — Lelkem, Erzsikéin — szólott szelíden Pista, tudod-e, micsoda nap lesz holnap? Hogy ne tudnám, hisz ui esztendő lesz. felelt a leány. — Én rám nézve hús esztendő lesz ! — Hát el akar kend a falunkból menni? — Nem akarok, de ha pénzt, vagyont annnyira kedvelő édes apád átokkal fenyeget... mit keressek én tovább a faluban. — Hát talán el is szegődött kend? Ugy-e az a baj, hogy nem szereti a mi falunkat, városba kívánkozik. — Bizony írem kívánkozom én, de a kinek tisztességes ruházatán kívül semmi vagyona nincs... az nem való ebbe a büszke faluba. — Kend csak mindig azt hajtogatja, hogy semmije sincs. Hát ha lenne, mit csinálna akkor ? — Mit csinálnék? Hm, majd tudnám én. Megházasodnék, de mert semmim sincs, azt sem lehetem. Hiszen édes apád-urad azt vágta a szemembe, hogy egy kis vaczkom sincs, a hova feleségemet vihetnem, miért öltözködöm akkor olyan urasan! Nem az itt a baj. Kend mást szeret; hiszen édes apám-uramat csak megtörnék valahogyan. — Töritek bizony a mennydörgés mennvküt — hallatszott ebben a pillanatban a gazda kemény beszéde. Még ez a úri gavallér törne meg engem, ez a kit a község nevelt fel árvaságából. Nem ilyen mihaszna embernek neveltem én a jánvomat. — Gazduram! szólt Pista kiegyenesedve és kalapját mélyen a fejére nyomta. Ne mondjon nekem ilyet, mert megtalálná bánni. — Nem addig hé! pattogot a gazda is. Hanem, hogy mered szeretni az én jánvomat? — Hát ki mondotta kigyelmednek, hogy szeretem ; én még nem mondtam. — Hiszen hát csak nem tagadod el, a mit füleimmel az imént hallottam. Hát te — fordul most a jánvához apa, — te mit pityeregsz ! kotródj nyugodni, mert mindjárt elverlek a házamtól. — De már akkor én fogadnám magamhoz, mondotta Pista nagy büszkeséggel. — Te, már mint te fogadod magadhoz, hisz téged is más fogad be házához. — Az nem a kigyelmed gondja. Azért, hogy most szegény vagyok ? De ha az a sok arany enyém Gazd’uram meg egész éjszakán nem aludt. Szörnyen szerette a kincset, a pénzt, az aranyat. Az volt Istene, lelke, gondolata, üdvössége. A harangok elbucsuztatták már éjfélen az ó-esztendőt és kezdődött az újnak virradása. De Sárkány András uramnak szeme le nem záródott. Lelke, szive dobogása csak mindig az aranyok után vergődött. — Nem tréfa ez. így szőtte a kincses Sárkány András gondolatait. Még gyermekkorában hallotta ő, hogy az elásott pénz felveti magát Karácsony éjjelén. Szinte látta már, hogy Pista mint ássa kifelé a földbe elrejtett fazekat! Bizony igaza lehet ennek a sehonnainak. Azért olyan büszke. Azért beszél olyan könnyedén. Alig várta aztán, hogy találkozhassék avval a sehonnai fiúval. Es találkozott is. — Pista, szólott hozzá, az este nem szép dolgot cselekedtél. — Miért gazd’uram! — Hát illik az, egy leányzónak az ablaka alatt leskelődni. — Nem olyan nagy bűn az gazd’uram. Hiszen ebben a korban kigyelmed is megcselekedte azt. — De lásd, hát miért nem montad ezt meg nekem, hogy szereted Erzsókot? — Tudhatta azt kigyelmed ! — Hanem hát csak nem haragszol. — Nem haragszom, csak mégis fáj, hogy úgy lehordott kigyelmed. — Hál hiszeu, mikor nem bírok avval a jánynyal. Azért, ha éppen olyan nagyon akarod, én már nem bánom — szólott csudálatos szelídséggel a gazda. — De hiszen tudja kigyelmed. hogy nekem semmim sincs. — Hát majd lesz! Ugy-e Pista lesz. De akkor, akkor!! Érted Pista? — Értem, nagyon értem. Pistát oly öröm fogta el e pillanatban, hogy a szive csak úgy ugrándozott. Örömében még azt is megígérte volna most, hogy az esthajnal csillagot is lehozza a magas égről, csakhogy Erzsiké az övé lesz. De örült ám Sárkány Éliás uram is ugv magában. No most aztán már csak bételik vágyódása. 0 lesz a leggazdagabb ember a faluban, akár az uraság. Ugv érezte, hogy már kezében is van a files-fazék. Csak Erzsiké volt szomorú. Vidám arcza elborult, szelíd szép homlokára mély bánat ült. Hát miért szomorkodol most galambom, mikor már czélunkat elértük, szólott Pista a leánynak. — Én tudom azt Pista. Mondd meg csak igazán kincset láttál te ? Mert ha csak tréfáltál, háborúság leszen a mi életünk. — Oh te bohó, jó lélek. Bizdd csak reám az egész dolgot, én be fogom bizonyítani a te apád-uradnak, hogy nagy kincset láttam és találtam. Tudod-e, micsoda nap lesz holnap ?
