Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-11 / 6. szám
42 MAGYAR FÖLDMIYELŐ SZÖVETKEZZÜNK ! A kraszna-bélteki hitelszövetkezet. Di\ Bohus János r. k. lelkész fáradságos buzgalma eredményéül alakult meg 88 taggal, 207 üzletrészszel á 50 korona, mely összeg öt év alatt 20 filléres heti részletekben fizetendő. Az igazgatóság 7 tagból áll és pedig 1, az orsz. közp. hitelszövetkezet által kinevezett és 6 választott tagból; a kinevezett tag és egyúttal az igazgatóság elnöke dr. Bohus János r. k. lelkész; a választott igazg. tagok: Forstenheizler Simon, Fugel István,-Yelti Márton, Czerlan Ferencz, Reizer Mátyás és Hermann Lajos. A felügyelő bizottság 4 tagból ál:u. m. Sarkadi Lajos helybeli jegyző a központ által kinevezve — egyúttal a bizottság elnöke is: Schmid Mihály tanító, Gruberman József és Egli Konrád, választott tagok. Könyvelő Winkler István, pénztárnok Reizer János. Utlevélgyártás! Jó ideje annak, hogy Zemplén vármegye egyik gyűlésén figyelmeztették az illetékes tényezőket, hogy e vármegyében az útlevelek gyárilag készülnek. Mi is gyakran felemeltük szavunkat és lelkére beszéltünk a föld népének... Mit ér mindez, ha az útleveleket még folyton folyvást gyártják és így a népet úgyszólván belekergetik a kivándorlás csapdájába. Egy fővárosi újság ezeket Írja: A belügyminiszter figyelmébe! Mint s.-A.-Ujhelyből írja tudósítónk, Zemplénmegyében, Tóke-Terebesen lakik egy Fajt nevű úri ember, aki 28 koronáért útleveleket szerez az Amerikába vándorló paraszt embereknek úgy, hogy a környék lakói valósággal búcsút járnak hozzá. Az illetőnek — ugylátszik — jó ismerősei lehetnek a belügyminisztériumban. Nem csoda tehát ha ezrekre megy a felső vidéki kivándorlók száma. Szülők vigyázzatok ! A mi újságunk sokszor figyelmeztette már a föld népét, mily oktalanság a czigányokkal kártyát vetetni s egyáltalán velük közlekedni is. íme az alábbi szomorú eset azt is bebizonyítja, hogy nem csak oktalanság, de veszélyes is ez a komédia. Olvassátok csak! — Gyermekrabló czigányok. Szántó bácsmegyei község végén a múlt héten tanyát ütött egy czigánybanda, mely naponta bejárta a falut; az asszonyok kártyát vetve, a férfiak szögek eladása czimén csalogatva ki a hiszékeny emberektől egy kis pénzt. Sátruk előtt nagy lármával maguk verték a szegeket, mit nagy érdeklődéssel nézett mindig a falu ifjúsága és csak késő este vetődtek haza. De tegnap előtt este Cserepes Imréné és Halasi Pálné hiába várták haza kis fiaikat, kiket a szomszédoknál is hiába kerestek. Egy kis pajtásuk végre megvallotta, hogy ott maradtak a czigányoknál, de a kétségbeesett szülök ezeknek csak hült helyüket találták. Följelentésükre a csendőrök üldözőbe vették a karavánt és másnap délben utói is érték. A kis Cserepes Imre és Kalászi József megkötözve Feküdtek egy kocsi alján, keserves sirás közt elmondva, hogyan csalogatta be őket a czigánvasszony fényes rézszögekkel a sátorba. Megmotozáskor nagyon sok ékszert és selyemruhákat találtak náluk. Az egész bandát letartóztatták. Hát csak amondók vagyunk szülők, hogy vigyázzatok ám! Perbenyik, 1890. jan. 31. F. év január hó 28-án a perbenyiki kath. Olvasókör megtartotta fényesen sikerült tánczmulatsá- gát, melynek jó hirneve nemcsak a környékből, de még a szomszéd Szabolesvármegyéből is hozott ide vendégeket. A mulatság erkölcsi értékét nagyban emelte a nt. Tomcsányi Kálmán segéd-lelkész ur vezetése alatt álló dalárdánák vegyes kara által előadott hazafias és vallásos énekek és szavalatok helyes előadása, melyeknek szereplői egytől-egyig a perhe- nyiki gazdák fiai és leányai voltak. A talp alá valót Jancsi Kir. Helmeczi prímás jó hírnevű bandája szolgáltatta. A jókedv eltartott kivilágos virradtig. Az összes bevétel 234 korona, kiadás 114 korona. Maradt tiszta jövedelem 120 korona, mely összeg a Perbenviken épült uj gk. templom javára lett fordítva.*) Felülfizettek: gr. Mailáth Józsefné 20 kor., Hutvágnér L. 2 kor., Sztankaninecz Endre 2 kor., Czető Mari 60 fill., Farkas J., Hell J. S.-A.-Ujhelyből 2. kor., Hell János 2 kor.. Mincsik Irma 3 korona. Egy jelenvolt. *) Felette dicséretes a jótékony czél, melyre a nemes Olvasó-egylet áldozza a jövedelmét. De talán mégis meg kellene osztani, vagyis magának az Olvasó-körnek is lehetne már egy kis alapgyüjtésre gondolni. Szerk. Szabad-Báránd, 1900. febr. hó. Megható ünnepély volt a múlt héten a sop- ronmegyei Szabad-Báránd községben. Ugyanis egy odavaló szegény munkást, névleg Linzer Tamást, ki már 60 éven át csak keze nehéz, de mindenkor becsületes napszámmunkájával tartja fenn magát és családját 100 korona munkajutalomdijjal és egy gyönyörűen kiállított és szorgalmas munkást feltüntető, elismerő díszoklevéllel tüntetettek ki. A múlt vasárnap hozta neki e szép ajándékokat a járási főszolgabíró Bründl Róbert ; teljes diszma- gyarban jelent meg ez alkalommal a főbíró és a községi biró lakásán összegyűlt nagyszámú lakosság előtt, rövid, de annál megkapóbb vonásokban vázolta az öreg kitüntetett napszámosnak szorgalma és becsületes napszámmunkájával szerzett érdemeit, melyek őt igazi minatképévé teszik az összes napszámosoknak ; a mikor a beszédjét a helybeli plé- bánds Csenár Ferencz horvát nyelven is tolmácsolta a jelenvoltaknak, s harsogó éljenzés között nyújtotta oda a könnyekig meghatott öreg munkásnak a borítékban levő 100 korona jutalmat és szép rámával körülvett díszoklevelet, mit a kitüntetet egyszerű, de szívből jövő szavakkal köszönt meg. »Szobám legszebb helyén akasztom fel e képet — úgy mond az öreg — hogy mindenkor lássák gyermekeim és mindenki, ki hozzám jön, hogy a jó Isten mindig megáldja a szorgalmas és becsületes munkát!« A jó öreg most 73 éves, de azért még most is nemcsak Szabad-Bárándon, hanem az összes szomszéd községekben keresve-keresett napszámos; éppen azért általános az öröm és mindenki meg van győződve, hogy méltóbbat a jutalomra és kitüntetésre nem is találhattak volna. Isten éltesse és tartsa erőben továbbra is a jó öreg Tamás bácsit! Sokra vitte. Egy falusi szolgaember szól a jegyzőnek: — Tudja-e, tekintetes ur, hogy az én fiam mezítláb ment Pestre és most kocsin jár!« — »Milyen állásban van?« — »Hát — kocsis!« LEVELEZÉS.
