Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-23 / 51. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 406 A szegények és gazdagok Józuskáj a. A ... kastély magasan emelkedik ki a kopasz fák közül. Alkony lebeg a táj felett. Margitka, az urasági kastély kis úrnője sötétkék téli ruhájában, vállain könyü kendővel vígan szaladgál a park utain. Játszadozik a szállingó hó pelyhekkel. De egyszerre csak megáll. Egy öreg bérest pillantott meg: ez a béres tisztogatni kezdette az utakat a mindig szaporodó hótól. Margitka könyü léptekkel az öreg béres háta mögé suhant, kis kezeit annak nyaka közé fonta és olyan kedvesen kérdezte... — Édes. kedves bácsikám, hát neked vannák-e ilyen kis gyermekeid ? Az öreg majd hogy vissza nem hőkölt, annyira zavarba jött a kis úrnő kedvessége miatt és majdnem dadogva rebegé. — Nekem csak kis unokáim vannak; gyermekeim mind felnőttek. — És a bácsika az unokáival lakik egy házban? Igen, kis úrnőm, azokkal lakom. — Hát mondja meg csak bácsikám. a kis unokák várják-e a kis Jézuskát? Várni, várják kis úrnőm, de hát — tetszik tudni — a szegénynek csak szegény a Jézuskája is. — Oh, ne higyje bácsikám! A kis Jézuska nagyon gazdag, olyan gazdag, hogy ő minden jó gyermeknek juttat valami kis ajándékot. És a mit juttat, az nagyon drága ám! Mondotta a kis okos leány, aztán eltűnt, mint egy szálló angyalka. A jó öreg cseléd odaszegzett lábakkal állott egy helvbe... és nézte, nézte tűnését, mert ő is azt hitte-e perczben, hogy talán mégis csak angyal volt, a ki ő veié igv beszélt. * — Édes mamukám, szólott a kis Margitka akkor este mindjárt jó anyjának, ugyan mondd meg nekem, a szegényeknek szegény, a gazdagoknak gazdag Jézuskájuk van? Az anya alig tudott felelni a kis leány kérdésére s nagy erejébe került, mig szóhoz juthatott. — Oh leányom, csak egy Jézuska született és egy Jézuska van. Sőt talán a szegényeket sokkal jobban szereti a jó Jézuska, különösen születése ünnepén, mint a gazdagokat. A leányka arcza egyszerre olyan lett. mint a boldogság angyaláé; lepke könnyűséggel léptette körül a nagy termet, tapsolt, nevetett, sirt, mint mikor boldogságában már nem bir a szív önmagával. A kastély úrnője meglepetve figyelte e jelenséget és aztán még sokáig-sokáig tűnődött rajta. Álom sem jött szemeire, csak midig azon gondolgozott, mi történt a gyermek lelkében? ■y * A' ^ * + — Édes apukám — igy szólott Margit másnap apjának, mondd meg nekem, vájjon lehet-e a Jézuskától valamit kérni? — Lehet, édes gyermekem! — Szóval, vagy levélben? — Szóval is, levélben is gyermekem. — Nagyon kérlek édes apukám, engedd meg akkor, hogy "a te Margitkád egy kis levelet" ’ Írjon a jó Jézuskának. — Hát te vállalkozol a levél írásra is gyermekem ? Hiszen eddig csak irkába írtál? — Én úgy érzem apukám, hogy azt, a mit én írni akarok a Jézuskának, le fogom Írni levélben is. ... Margitka már ott ül a tanuló-szobában. Arcza lángban ég, kezében tollat tart, előtte papiros van. A levél irás bizony sokáig tartott, nehezen ment, de végre sikerült... Csinosan be is csomagolta... meg is czimezte... «a kis jézuskának a magas menyországba.» Most odaszaladt örvendezve apukájához és ellenállhatlan édességgel kérlelte, hogy ezt a levelet juttassa el oda, a hova apuka szokta küldeni, Az apuka meg mosolygott volna, de nem akarta elárulni komolyságát. Sőt megígérte, hogy kis lánykájának kérését teljesíti. *-K + Orömkönyeket csalt ki a szülők szemeiben ennek a kedves kis levélnek tartalma. — Kedves kis jézuskám szépen kérlek küldj egy jó angyalkát a mi öreg béresünkhöz a szent estén és annak az ajándéknak, melyet nekem küldenél, felét küld a mi öreg béresünk uis duókéinak, a kik nagyon szegények mutasd meg nekik, hogy a szegénynek is jézuskája vagya * * Most kérdezősködtek aztán az öreg bérestől, hogy hát mi történt ? Az öreg hűségesen elmondotta. Szent karácsony estéjén a Jézuska valójában gazdag ajándékot küldött az öreg béreseknek ... Margitka meg, mikor meglátta a sok szép ajándékot — boldog voll, hogy megoldhatta a szegények és gazdagok nagy társadalmi kérdését. B. G. A postaigazgatóságok figyelmébe! Az újságok és posták sokban egymásra vannak utalva. Megkönnyíthetik vagy megnehezíthetik egymás munkáját a szerint, a mint egymást támogatni hajlandók. így péld. százszor és százszor Írhatjuk mi és írhatja más újság is, hogy akár a megrendelésnél, akár a reklamálásnál vagy bármely levelezésnél város, község, vármegy e, utolsó p o s t a tisztán és világosan kiirandok: ezeknek az elmulasztása mián még mindig valóságos háborút kell folytatnunk úgy a községgel, mint a postahivatalokkal. A helynevek kiírását sokszor a legélesebb szemű nyomdász, sőt jutalommal kínált szedő-gyerek sem képes kiolvasni! Hát mit tegyünk ilyenkor ? Odafordulunk a p ó s t a b é ly e gz ő h ö z, melylyel a bélyeget leütik. Ha ott csak valamelyes módon kiolvashatjuk a feladás helyét, már nyomon vagyunk. Az ám, de itt is nagy a bökkenő. Mert: 1. Tisztelet a kivételeknek, de legtöbb posta- hivatalnak olyan rossz, régi vagy. kopott bélyegzője, rossz bélyegző-festéke van, hogy azon bélyegző tartalmának leolvasása lehetetlen. Pedig ennek tisztán való leolvashatását igen fontos dolognak kellene tartanunk az említett okokból. Hiszen ma már oly iparunk van, hogy akár haj szál finomságra is visszaadhatja a hélvező a hetüket. 2. Még ha kiolvasható is a feladás helye, de legeslegtöbb esetben nincs jelezve a vármegye. Ebből is nagy zavarok származnak, oly esetben," mikor valakinek a feladás helyéről a bélyegző után kell eligazodnia. Azon tiszteletteljes kérelemmel járulunk lehát a m. t. postaigazgatóságokhoz, hogy miként a hivatalokban áz aláírások olvashatóságát szigorúan rende lik; úgy a postahivataloktól is méltóztassanak megkívánni, hogy bélyegzőjük olvasható nyomást végezzen. És másadszor: Rendeljék el minden posta- hivatalnak, hogy a bélyegzőn a vármegye is jelezve legyen, kivéve, ha maga a város oly közismert, pl. hogy a megye nevét is magába foglalja. Meg vagyunk győződve, mert a tapasztalás vitt erre a meggyőződésre, hogy ezen intézkedéssel egymás munkájának rendkívüli megkönyitése fog bekövetkezni és hogy ujságtársaink is nagyon megköszönik ennek a kérdésnek felvetését.
