Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-23 / 51. szám
Dicsőség Istennek, békesség az embereknek! Ezt hirdették az angyalok ama nagy, szent pillanatban, mikor a Megváltó megszületett 1 És eme szent szavakkal adták tudtára az emberiségnek annak bételjesülését, a mit hosszú száz és száz esztendőkön az emberek óhajtottak, a miért csengettek, sóhajtoztak... Mert atyámfiai az emberek keresték az Istent, nyugtalan szívvel várták azt, a ki megtanítja őket az igaz Isten ismeretére. És ezzel együtt keresték ám a békességet, nem azt a békét, melyet a világ ad, hanem a szív békéjét, megnyugvását. Az angyali üzenetben tehát az foglaltatik, hogy ime eljött az, ki megmondja, hol van az igaz Isten, kit kell valójában dicsérni, áldani, magasztalni ? És az is foglaltatik, hogy Istenben van a béke, mert az ember szive csak egyedül ő benne nyughatik meg. Azóta itt ott két ezer esztendő telt el. Sok sok minden elmúlt, beszakadt a nagy idők tengerébe; de azok az igék, melyek Isten dicsőségét és az ember békességét hirdetik épségben maradlak... Igaz atyámfiai, hogy ma is sokan keresik az Istent. Keresik a kincsekben, vagyonban gazdagságban, a földben, a gyárakban, a természet erejében! És ezek közt hányán lelik meg! Hányán lelik meg keresésük közben a békességet ? ! Bizony, hogy a kik ezekben keresik az , Istent, sohasem is találják meg. Sem őt, sem j saját szivüknek nyugodalmát. Azért van ma is annyi boldogtalan, szerencsétlen ember. Azért van annyi szív j télén, istentelen és felebarátjával nem törődő lélek. Azért ütik le olv könvörtelenül a gyengébbeket, a szegényebbeket, a tehetetleneket. Igazság, békesség, felebaráti szeretet — csak ott, abban az országban, abban a házban, abban a szívben lehet — a hol az Isten lakik. A kis földmives-ház, hol az Isten vesz szállást sokkal boldogabb lehet, mint a nagy, szédítő palota, honnan a jó Isten kiköltözködött. A falusi csendes tűzhelyeken nagyobb a békesség, ha a békesség Isten szent akaratán való megnyugvásból fakad, mint a zsibongó nagy városokban, hol egymás szájától szedik- veszik el a falat kenyeret. Azért atyámfia, a békesség szent ünnepén lecsendesedett, megnyugodott szívvel siess az Ur templomába. Örömödet, bánatodat, munkádat, jövendőben helyezd oda áldozatul s meglásd megtisztul, kinyílik a te szived a békességre, a kereszténység szent erényeire. Ne keressétek a jó Istent máshol csak ott, a hol van! A magas égben, a hova lelked szárnyal. A saját szivetekben, hol a lélekismeret, az a hires kisbiró lakik. Es ha majd a szent karácsony estéjén felhangzik a szentegyházakban az ének: o o J vegyítsétek li is hangotokat a szent zsolozsmába : Dicsőség, mennyben az Istennek Békesség, földön az embernek ! Gyermeki kívánság. Anya. Édes fiacskám, a szent karácsony estéjén imádkozzál ám a jő nagyapa életéért is. O úgy szeret veled lenni Gyér i.;ek. (Reá néz öreg nagyapjára.) Oh én édes Jézuskám, add peg nekünk, hogy nagyapám-uram még — s o k s o k k r i s z k i n dl i - 1' á 1 esi n á Ihasso n neke m.
