Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-23 / 51. szám
102 MAGYAR FÖLDM1YELŐ Talán sok is — a jóból ? Szeretjük mi azt atyámfiai, ha olvasóink közül egyik-másik és egvszer-másszor amúgy .levélben meglátogat. Most is egy derék gazda kopoglatott he szerkesztőségünkbe, kitálalván, igaz őszinte aggodalmait... Vájjon mi mián? Ennek a czikknek eziméből már kitalálhatjátok atyámfiai, de hát mi is elmondjuk. Veszi észre — igy szól a mi derék gazda- emberünk — hogy mostanában nyakra-főre csinálják a törvényeket számunkra. Nem tagadhatjuk, hogy egyik-másiknak üdvösséges voltát már is érezzük, de talán sok is egyszerre a jóból, talán egy ,cseppet kevesebb adagokban kellene a köznek juttatni, mert attól félek, hogy majd ki nem tudunk belőlük igazodni. Tiszteljük derék gazdaemberünk aggodalmát és igy egyszeri elolvasásra vagy meggondolásra csakugyan osztani fogják talán többen is ezt az aggodalmat. De ha kissé apróra szedjük a dolgot és eszünk kerekével mélyebb vágásokat hagyunk rajta: akkor látjuk csak, hogy bizony e miatt eppensséggel nincs mit aggódnunk. Sőt akkor lenne igazán okunk erre, ha a nevezett törvények meghozásával még most is késedelmeztek volna. Hej, mert sokat mulasztott a magyar! Részint saját hibájából, de legfőbbképen az idők. a körülmények szomorú esélyei miatt. Mikor ugyanis a szomszéd népek, még a legközelebbiek is nyugodtan fejlődhettek, volt idejük reá, hogy saját nemzeti életüket, háztartásukat berendezhették, lépésről- lépésre előrehaladhattak: a szegény magyar népnek, hol karddal kezében, hol néma megadással kellett vigyáznia, virrasztania. hogy valahogyan, sírunkat ne ássák, nyelvünket, szabadsagunkat, nemzeti jogainkat térítőre ne fektessék... Mikor más népeknél már fakadóban volt a kereskedelem, ipar, földmivelés: akkor nekünk lélegzeni sem lehetett. Majd hazátlanná lettünk; bölcseink, nagy lérfiaink vagy hallgattak vagy kibujdostak. Jött aztán csendesebb, békésebb időszak. Es csak ekkor látta a magyar, hogy a mennyit mulasztott, hogy elmaradt. És azt is vette észre, hogy a haladásban felülkerekedett népek elnyomnak, el- szegénvitenek, ha mi is nem sietünk száz kézzel megcsinálni azt, a mit az idők folyamatában két kézzel is elvégezhettünk volna. Más földmivelő országban például ezek az üdvös törvények, melyekről a mi derék gazdánk említést tesz, már javában működnek és boldogulást eszközölnek. Készen találta őket mindennemű válság, izgatás, belső nyavalya és külső csapások. A törvények megedzették, megvédték őket a zsarolásoktól, a kihasználásoktól, az uzsorától, a borhamisítástól. a szabadosságoktól. Nekünk csak most lehetett felébredni, nekünk csak sok kiábrándulás, csalódások után lehetett munkához látni. Világos tehát, hogy mi kettőt kell hogv lépjünk, ha azt akarjuk, hogy itt is. a mi hazánkban rend, igazság legyen. Ha azt akarjuk, hogy a kis emberek, kiket eddig egészen elfeledtek — boldoguljanak és a közjogokban részesüljenek. A magvar nép elég értelmes és fogékony arra, hogy mindezeket belássa. Ugyan azért meg vagyunk győződve, hogy az üdvös törvényeket is csakhamar átértjük és rajta leszünk, hogy azok mentői mélyebben hatoljannak a nép közérzetébe és gvakorlati életébe. ‘Sok volt — atyámfiai eddig, tudjátok-e miből ? A rosszból! Äz sok csalódásból, a szabadság. egyenlőség és testvériesség hamis magyarázatából és ‘gyakorlatából. Mostan hát csak jöjjenek az ödvös, igaz, őszine törvények, melyek hiszszük reperálni fogják az eddigi öreg hibákat! Szabadjon reméllenünk, hogy a mai derék gazda embereinket becsületes, őszinte felvilogosi- tásban részesítettük! CSALÁDIKOR. Az ezüst-lakadalom eredete. Huszonöt esztendő a családi életben, igen szép idő. Azért tiszteletre méltó szép szokása az a házasoknak, hogy kiki a maga módja és tehetsége szerint megünnepli az — úgynevezett ezüst-1 a ka- da 1 m at is. Nem lesz talán érdektelen, ha tudni fogjuk hogy ez a szép szokás nagyon régi és az is honnan eredt? Egy franczia újság után Írjuk a következőket: . . . Ivapet Hugó a francziák első királya a Kapetingok házából 987. év körül meglátogatta nagybátyját. Ez alkalommal a királynak feltűnt a kastély két vén cselédje — egy férfi és egy nő. Hugó király nyomban kérdezősködött rólok. A kastély ura igy válaszolt: — Ez a két öreg cseléd már huszonöt éve. hogy egyfolytában kastélyomban és szolgálatomban van. Hűségük, erényük, megbízhatóságuk páratlan. Azért úgy szeretjük őket, mintha a mi családunk tegjai volnának. A király erre a beszédre maga elé rendelte a két öreget és igy szólt az asszonynak: — Hallottam, hogy mily hűséggel szolgálsz. Megdicsérlek azért, mert tudom, hogy az ilyen korban sokkal nehezebb már a dolog és engedelmesség a nőnek, mint a férfinek. De nemcsak dicsérlek, hanem meg is akarlak jutalmazni. Jutalmad leszen pedig az a hűséges ember, aki huszonöt évig együtt szolgált veled. És hogy öreg napjaitokban gond nélkül élhessetek, nász-ajándékul adom nektek a szomszédos szép majort. — Jó királyom — válaszolt könyekig meghatva az öreg szolga. Nagyon köszönjük jóságodat, de hiszen megöregedtünk; hajunk olyan fehér már, mint az ez ü s t. — Tartsatok tehát ezüstla ka d aim a t, — válaszolt a király, ime átadom a jegygyűrűt is. Es a király lehúzta drága aranygyűrűjét ujjai- ról, átadta azt a gyűrűt a lelkendező öreg párnak. Ennek a nemes cselekedetnek csakhamar hire futott az egész országban. Tiszteletére a huszonöt éves házasok ünnepet ültek, később más országokban is elterjedt ez a tiszteletreméltó szokás . . .. az e z ü s 11 a k a d a 1 o m. Veterán. X+X X+X xV _ t xtx x+x x+x .xfx.xtx. xjx, xtx, X+X X+X. X+X X+X X+X X+X X+X. X+X. X+X ,xtx. A munka nem szégyen. Katona, a »Bánk-bán« halhatatlan szerzője, szegény- sorsú apjának takácsműhelyében önmaga szőtte fehénemüit. * Perseus, Macedonia király fia, mint esztergályos kereste élelmét, később pedig irnokoskodott. * P 1 a t o olajjal kereskedett. * S o 1 o n, a görög bölcsmint, ifjú, szintén kereskedő volt. * Szabadságharczunk leverése után kimenekült honfiaink nagy része szintén fáradtságos munkával tartották fenn magukat. így Szemere Bertalan borral, báró Jósika Miklós hires ii'ó pedig csirkével kereskedett.
