Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-11 / 6. szám
Megjelenik minden vasárnap. SzerkesztSsóg és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-iér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ES KIADÓTLLAIRONOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frí) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Aratás télen... Szinte látom az arezodat atyámfia, mi" Íven mosolyogva olvasod ennek az öregbe- tűs cziknek a czimjét. — No már csak ilyen dolog még sem történhetik! A tél, meg az aratás messzebb vannak egymástól, mint Makó -Jeruzsálemtől. — Vagy talán a jó burokra czéloz nyilván az ujságcsináló uram - találgatod tovább — ott ugyanis az ő szorongatott országukban most volt az aratás, mikor nálunk — mára milyen olyan — de télviz ideje van. És én mégis amondó vagyok atyámfia, hogy igenis, nálunk szép Magyarországon most is aratnak, télviz idején. Még pedig igen eresztősen! Persze, hogy nem ti arattok jó föld míves nép! Nem a ti sarlóitok vágják a búzát a kalászos mezőkön. Hanem ott aratnak most a részvénytársaságokban, a takarékokban, az iparbankokban. Ott szedik igazándiba a nagy osztalékokat, ott van most a nagy részaratás . . . A bankok most — ezen időszakokban- szokták kifizetni a részvényeseknek az osz- lékot. Atyámfia, ne férkőzzék szivedhez e mián az irigység szipegő kígyója. Mert mi világért sem azért hozakodunk ám elő ezekkel a dolgokkal, hogy megzavarjuk nyugalmatokat. Mi mondjuk nektek és most nem is előszó)'. hogy ezen bankok a törvény határai közt alakultak, működtek, forgatták tőkéjüket. kis hogy igy boldogulnak, igy arathattak . . . azért sem lehet okunk a panaszra. Jól megválasztották az időt, mikor kelljen elszórni a pénzmagot, mikor kelljen vetni, hát egy idő óta nekik rendesen beüt az aratás. Isten ments tehát, hogy mi bántanók háborgatnók őket az ő tulajdonukban, sze- I rencséj ükben. De egyet senki meg nem tilthat nekünk. Azt ugyanis, hogy népünknek nyíltan meg ne mondhassuk . . . — Lássátok atyámfiai, milv hatalom van az cgvesülésben, a társulásban, a szövetkezésben!" Mert ugv tudjátok meg, hogy- ez a bő aratás a szövetkezéseknek eredménye. Ezek a nagy bankok vagy aprók is, nem tettek egyebet, mint szövetkeztek arra, hogy pénzüket megduplázzák, sőt triplázzák — a maguk hasznára. Ismerek egy nagytekintélyű bankot. Ennek alapításakor egy részvény 25 frt volt. | Ma egy részvény értéke 300 forint és az osztalék? Egy részvény után 21 frt. Igaz, hogv azóta 30 esztendők teltek el. Nos atyámfiai, hát ha ti nektek ezelőtt 30 eztendőkkel az a gondolatotok támad, hogy egyesültök és ilyen 25 forintos részvényeket tiz-husz krajezáros heti befizetésekkel szereztek : hol állanátok ma ? Megmondom. Talán nem aratnátok olyan bőségesen a téli időben, de minden bizonynyal nem vol- nátok lelánczolva ezeknek a bankoknak, nem nyögnétek a közterhek alatt. Hanem az osztalékok, lassan bár, mint az áldásthozó tavaszi esők — eseppenként hullottak volna vissza községeitekre, falusi tűzhelyeitekre, családotokra, mezőitekre és jószágaitokra! És hogy nem vágunk ködöt, nem csépelünk üres szalmát: azt megmutatták az anglusok, a németek, hol a tiz-husz krajezáros befizetésekkel — csudákat művelnek. Hát atyámfiai azért mondom én mindig, kezdjük már, ne aludjunk, hanem tanuljunk azoktól, a kik megmutatták az utat, hogvan lehet télen is — aratni!
