Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-02 / 48. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 379 SZÖVETKEZZÜNK! Kik még? — Az öreg Nótárius szentencziája. — Kik még ellenségei a szövetkezeteknek ? Azok, akik nem ismerik, sem szervezetét, sem czélját, sem más egyéb természetét. Ezek persze azt hiszik, hogy a hol egy szövetkezet alakul, olt nyomban gazdag lesz a nép. Hogy ott rögvest afféle osztalékokat fognak hajjigálni, mint a nagy bankok, kik 25 — 30 esztendő alatt ugyancsak agyondolgazták a gazdavilágot. És mert szerintük a nép csak tovább küzkö- dik, módosai)!) nem lesz; hát neki fordulnak a szövetkezeteknek és telekiabálják — más fajtájú ellenségeink örömére — hogy ezek az uj intézmények csak a nagy urak passziói. No tisztelem az ilyen passziót, a hol annyi áldozatot, időt, átszúrásokat kell kiállani... Az ilyen emberek jobban tennék, ha bele se ütnék az orrukat a mi ügyünkbe. Hiszen idő kell, hogy a kis búza szem is kihajtson. Hát egy kis betegségből való fellábadás mennyi türelembe, időbe és más mindenbe kerül. A nép, a mi népünk beteg. Beteg a gazdaságunk is. A jómagot elvetjük, de idő kell, hogy kikeljen, gyökeret verjen és teremjen. Ahhoz még több idő kell, hogy fizessen is. A ki ezt nem tudja belátni: az felületes ember. Annak a mély gondolkozás nem természete. De azok is ellenségeink, a kik hozzáfogtak, belementek a munkába és nincs kitartásuk. Mert atyámfiai, hogy a szövetkezetek áldást hozók legyenek, arra nagy kitartás szükséges. Ezek aztán, ha látják, hogy sok munkával, csalódással jár a dolog: mindjárt leeresztik fülüket. iNem csak, hanem még a kitartóbbakat is elkedvetlenítik, lebeszélik. Sőt tudok eseteket, hogy olyan adatokat juttatnak a világ elé, melyeket csak az ő sötét pápaszemükön lehet olyan feketéknek látni, milyeneknek ő maguk festik. Persze, a kinek második természete a loeso- gás-csacsogás, az aztán itt is, amott is elszólja magát. Pedig — bár a hitelszövetkezeteknél nincs semmi spekulaczio, nincs semmi takarni való, valami furfangos finánczpolitika, de vannak mégis olyan dolgok, melyek az ügy érdekében nem valók a vásárra, piaczra. Tessék csak megspektálni a nagy bankok, a kisebb takarékszövetkezetek némaságát, hallgatag- ságát! De hiszen egy közönséges műhelynek, családnak is meg van a maga őrizni valója. Hát bizony a csacsogok is — bár nem rossz akaratból — ellenségei lehetnek a mi szövetkezetünknek. Mert mint ismétlem, akaratlanul is feketének látják azt, a mi most fehéredik, mint a vászon a sujkolás alatt. Hát jó leszen ezt is megjegyezni! Füstbemenő milliók. Az 18!)!). évben a dohányjövedék tisztán 31.887 millió forintot, vagyis 2.2 millió forinttal többet jövedelmezett, mint 18!)8-ban. Az elmúlt évben feldolgoztak 6.237 millió kgr. külföldi és 16.161 millió kgr. belföldi dohányt, melyből 19.312 millió kgr. és szivarka-dohányt és 1.636,528 millió darab szivart és szivarkát készítettek. Külföldről 6.636 millió kgr. dohányt és 12.278 millió szivart és czigaret- tát hoztak be. Dohány 17 millió kilogramm került eladásra, mig szivarból és czigarettából 1193 millió darab kelt el. A dohányjövedéki bevétel 2.2 millió frtnyi emelkedését a csekély, fél millió forintra menő bevételi törlése mellett főként a kiadások csökkenése okozta. Beruházásokra 213 ezer forint volt szükséges. Az ingatlanok értéke 9.819 millió frt, mig a termesztmények, üzemanyag és raktári szerek értéke 31.735 millió frtot tesz ki. Az elmúlt évben több uj dohánygyár lett teljesen felszerelve és a szi- varkagyártás is nagyobb kiterjedést öltött. CSALÁDI-KÖK. Hegyhátvidéki (vasmegyei) lakodalom *) A hegyhátvidéki házasság többnyire egy községbeli legény és leány között szokott létrejönni. Miután a házasulandók közt a kellő puhatolás, sőt megállapodás létre jött — a miben a főszerepet rendesen idősebb közeli nőrokonok vitték — egy este eljön a legény két kérőjével a lányos házhoz, ahol az »érdemesebb« a - következőkben terjeszti elő jövetelének czélját: Dicsértessék a Jézus Krisztus ! »Engedelmet kérek, kedves háziúr és háziasszony, De csak egy szóra! Mert a szentirás is bizonyitytya, voltak pátriárkák, Szintén csak igy jártak szent házasságra. Ifjú Tóbiásnak még nem lévén társa, Elindult ő maga Juda városába, Hogy társat vehessen Raguéi házába, Mert lakott ő akkor Babilóniába, Itt ezen ifjú N. N. is jutott ezen sorsra És mi, mint az angyal, lettünk utitársa, Mert az ön szerelmes lányokat magának jegyezte: Először jegyesül, másodszor gyűrűsül, harmadszor , hitvesül.” És mi pedig szivünkbű kivánnyuk, az Isten seg'ics- cse őket a szent házasságra.« Az igenlő válasz után kitűzik a legközelebbi esték egyikére az »áldomás italt.« Ezen alkalommal a vőlegény legközelebbi hozzátartozói, a kérők, sőt rendesen az egész kiszemelt szorosan vett násznép ott van az áldomás italnál. Némely helyen a fönti »megérkezést« a kérő ezen este is elmondja, mire megtörténik a »kézadás« és a »jegyváltás.« A leány 1—2 kendőt, rendesen egy bécsi pirosat és egy piros és fehér czérnával hímzett fehér kendőt ad jegyül a vőlegénynek; ez pedig kettő, öt, tiz forintot a menyasszonynak, vagyoni állapot szerint. E percz- től fogva »jegyesek« és a lakodalom napjáig »jegyben járnak«, vagy »jegyben vannak.« Következnek a lakodalomra való előkészülő- dések, mert két hét múlva már a lakodalmat is megtartják. A vendéghivást a vőfélyek végzik. Ezeket az egyes meghívott házaknál megvendégelik. A lakodalmat mindig vasárnap délelőtt az istentisztelet után tartják. Ilyenkor mozgalmas az egész falu. A gyülekezés a vőlegény szülőinél történik. Miután kalácscsal és pálinkával megreggeliznek, elindulnak a menyasszonyért. Erre az első vőfély a következő versben szólítja föl az egybegyült násznépet: »Tisztelt gyülekezet! Isten szent nevében Induljunk el innen csendes békességben, Vőlegény urunknak keressük föl párját, Az ő drága kincsét, ékes menyasszonyát. Szerezzünk ma neki öröm- s boldogságot, Hozzunk a keblére egy szép gyöngyvirágot. Először majd Isten hajlékába viszszük, Hol szent áldás után boldog leend, hiszszük. Induljunk el tehát Isten szent nevében, Mennyünk a mátkáért a legnagyobb rendben.« Elindulnak rikogatás és éneklés stb. között, a midőn a menyasszonyhoz érnek, az első vőfély igy» szól: »Ez azon szép hajlék, a hová indultunk, Már ide találván, hát be is koezogunk. Előttünk ujicscsák egymásnak szándékát, Hogy fölkereshessük az Ur szent hajlékát.« A szobába érve a következőket mondja: »Betérvén, e háznak jó napot kívánok, Én e tisztes násznépnek követeként állok És bátor vagyok ezen ház urához szólani: Itt van-e á násznagy, azt megtudakolni.« *) Többször és több helyről kérték lapunkat, hogy amolyan lakodalmi felköszöntőket közöljünk. Múlt évben is ismertettünk egy ily vidéki lakodalmi szokást. Most alkalmunk van a »Hazánk« czimü fővárosi ujsá^ révén egy másikat közölni. Hiszszük, hogy a farsangi időre jó szolgálatot teszünk majd olvasóinknak. Szerk.
