Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-02 / 48. szám
378 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Es miért kell a magyarnak hazájában élni és halnia? Mert ennek a földnek minden rögét őseink vére öntözé. Minden név szent itt s minden nevet ezer év csatol a földhöz, a melyet elnevez. A honfoglaló Árpád hadai itt küzdöttek a számos népség ellen, mely elfoglalva tartotta e téreket, mikor ő vezértársával átjött a Kárpátokon. Itt harczolt a hős Hunyadi János és két dicső fia, László és Mátyás, az igazságos király vitéz karral a törökök ellen, ki rabszolgájává akarta tenni az egész országot, de nem sikerült neki, mert a rabigát összetörték Hunyadinak karjai. Később, midőn hazánk függetlenségét, szabadságát a császári kényuralom fenyegette, zászlót ragadtak honunk hősei, s ezt véresen hordták körül az országban, küzdve a szabadság szent eszméjéért. Hányán hulltak el legjobb vitézeink közül e hosszú harczok alatt! S ily sok. kemény harcz, balszerencse s belső Viszálykodás sem tudta teljesen megtörni a nemzetet. Sorai megfogytak, de ereje nem tört meg, még él e hazán. Él és hangos szóval kiált a nagy világhoz, mely minden népnek hazája: felemeli szavát Európa többi államihoz s igy kéri azokat: mi már egy ezer év óta lakunk itt; tatárt, törököt tartottunk vissza hős karral, hogjr rátok ne rontsanak, megszenvedtünk hazánkért, most döntsetek, meg- érdemli-e, hogy tovább éljen, vagy meg kelle-e halnia, el kell-e pusztulnia ? Nem hiheti a költő, a mint valóban nem is lehet, hogy ez a sok vér hiába folyt, hogy az a sok szív a hazafiui, anya, testvéri, hitvesi bánat miatt hiába szakadt meg. Nem lehet, hogy a magyar nép esze, hatalmas ereje és erős akarata egy átok — a belső viszály átka — alatt elsorvadjon és soha se tehesse e népet nagygvá és szabaddá. Reméli és mindenkinek remélnie kell, hogy jönni fog még egv jobb kor, melyet százezrek epedve várnak, buzgó imádsággal kérnek a Mindenhatótól. De ha minden remény, minden ima hiába való, akkor sem szabad nemzetünknek úgy elmúlnia, hogy polgárai megszökve hagyják megsemmisülni. Annak a halálnak nagyszerűnek kell lenni, mint egy ily vitéz nemzethez illik. Harczolnia kell hazájáért minden magyarnak s ha az elesettekkel Magyarországot temetik is, a temető országnak vérben kell testvérei sírja fölött állani. Es akkor nemzetünk sírját, a megsemmisített magyar nemzetet a világ összes népei siratni fogják, s az embermilliók szemében gyászoló könvek fognak csillogni. E kettő, t. i. a szép jövő, vagy dicső halál közt lehet a magyarnak választania. A ki ez elől meghátrál, az nem hazafi. A ki hazafi, annak nincs helye a világon azon a földön kívül, mely őt szülte, táplálta, s ha kell temetni is fogja. így szólott a nemzet költője honfitársaihoz abban az időben, mikor jogunk, szabadságunk, alkotmányunk, nyelvünk volt veszendőben. De szól ma is a magyar néphez a nagy költő, mert ma is sokan vannak, kik földi, hiú reményekért elhagyják a hazát és a tengeren túlra mennek szerencsét keresni. Hej pedig szivet cseréljen az, a ki hazát c«erél! Ne sajnáld a fáradságot! Charles Janes Fox ..........egyik jellemző tulajdonsága vo lt, hogy semmi dolgától sem sajnálta a fáradságot s tökéletesen tett mindent, a mihez fogott Midőn államtitkár korában valaki csipós megjegyzést telt rossz kézírására, irómestert fogadott s iskolás gyermek módjára addig gyakorolta magát, mig csak meg nem javult Írása. Termetes ember létére nagyszerűen tudott labdázni, midőn kérdezték, mikép sikerült ez neki olyan nagy testtel, jókedvűen feleié : — Mert nem sajnálom tőle a fáradságot. Jön a tél... A tél az évnek azon időszaka a midőn a földmi vés gazda tavaszszal, nyáron, őszszel, tehát a többi három időszakon a mezőn és a ház körül végzett munkája után pihenőt tart. Van ugyan a gazdának télen is gazdasági foglalkozása,, de ez nem oly lekötő, hogy mellette egyébbel is nefoglalkozzék. Hiszen mindenki előtt ismerősek az úgy nevezett Jiosszu téli esték, melyek sokaknak gondot okoz. És ezeknek van valami kis igazuk. De megnyugtathatlak benneteket — atyámfiai — és ajánlok nektek igen jó és hatásos orvosságot a téli esték és nappalok unalma ellen. Ez az orvosság már sokszor, de igen számos esetben kitűnőnek bizonyult. Ez a jó szer — atyámfiai — nem más mint a jó könyvek és újságok forgatása. Melyek azok ? Azok a jó könyvek, újságok, melyik az erkölcs, vallásosság és becsületről szólnak, melyek közvetve bár, de oktatnak belliinket szeretni és félni, imádni és tisztelni az Istent és felebarátainkat. Azok, melyek tanítanak bennünket az élet terhének könnyebb elviselésére, melyek oktatják a földmivelő gazdát az ő foglalkozásának minden irányában. Tanácsokat osztogat minden gazdának sok ügyes-bajos dologban és e melleit szórakoztató, erkölcs nemesitő olvasmányokkal is kedveskedik olvasóinak. Elő is sorolhatok egy két ilyen jó újságot. Ilyen jó újság a mi lapunk is, a «Magyar Földmivelő» és a többi. Az ilyen jó újságnak nem volna szabad hiányoznia az irni-olvasni tudó földmives gazda házából, mert ezek adják meg az embernek az épp oly szükséges lelkitáplálékot, mely nélkül ma már nem élhetünk meg. Mondom, hogy a gazdának ne fájjon tehát a feje, hogy mivel üti agyon az unalmasnak Ígérkező hosszú téli estéket ? Vegyen egy kis fáradságot és ne sajnáljon szivétől és leikétől egy pár forintot — mit sokszor haszontalanul is kidobunk — és rendelje meg magának a jó és hasznos is az ő szakmájával foglalkozó újságot és azt fogja tapasztalni, hogy az esték csakúgy repülnek és korántsem unalmasak, mint hinné el az ember, meg aztán arról is megfoggyőződni, hogy az ilyen újságokat tulajdonképen nem csak télen, de bármikor is ellehet olvasgatni. Ilt-ott egyes helyeken téli-iskolákat, esteliiskolákat állítanak fel, mely a mellett hogy igen sok hasznos dologra tanit mindenkit, igen kellemes és jó szórakoztató hely. Nem kell tehát sajnálni azt a kis fáradságot és időt, melyet sokszor korcsmákban, rósz helyeken töltünk s mely komisz mulatság sok szenybe is kerül, hanem sétáljunk el az esteli iskolába, hol a tanító, pap sok hasznos és a gazdának okvetetlenül szükséges dologról tart előadást — ingyen. Láthatjátok teháfatvámfiai, hogy az okosság gondoskodott arról, hogy ti is meglelhessétek a nektek szükséges szórakozást, mely szórakozás mindenkinek nyujtatik, ki csak utána nyúlni akar, kinek ingyen, kinek egy pár fillérébe kerül. De hajókora összegbe is kerülne az a mi a lelket nemesíti, Istenhez közelíti, ezért az áldozatot egy pereznyi gondolkozás nélkül megkell hozni. Marosán J. <xtx>.xtx ,x?x..xtx, xtx .xtx.,xtx,.xtx x+x,x.Tx.,x+x x+x xf x xtx x+x..x+x, xV^xt/... Hányán kerékpároznak Francziaországban ? 1894-ben 203,026; 1895-ben 256,085; 1896-ban 329,816; 1897-ben 408,869; 1898-ban 483,414; 1899-ben pedig 838,856 kerékpár szám adatott ki Francziaországban. Hogy a czipőtalpat tartóssá tegyük vizüveggel és lenolajat egyenlő részben összekeverünk és pálczikával addig habarjuk, amíg fehéres kenócscsé válik. Ezzel bekenjük az uj talpat, még pedig nem egyszer hanem mindaddig amig nem szívódik többé föl, aztán meg- I szárítjuk. A talp vízhatlan lesz és sokkal tovább tart.
