Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-25 / 47. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 373 ISMERETEK TÁRA. Hogyan eredtek a közmondások? Sok jó barát fér parányi helyen. Szimonidesz gazdag ember lévén, egy kis házal épitetett magának. Valaki kérdezvén tőle: Miért épit ilyen kicsiny házat? azt feleié rá: Vajha ezt is megtölthetném igaz barátaimmal, mert: »Sok jó barát fér el parányihelyen.» * Kínban van, mint az undi kutya a kalodában. Und községben gyűlést tartván a falusi elöljáróság, a biró erszényét elkapta a kutya s a fák között a zsíros hólyaggal jólakván, a pénzt elszórta. A kutyának visszajöttekor azt gondolák az esküdtek, hogy a zacskóval a pézt is elnyelte. A kutya különben használható lévén, nem akarták fölhasitani, hanem azt határozták, hogy addig verik a kalodában mig a pénzt előadja. Azóta mondják a fenti közmondást. A tót nem ember. A kuruczjárás alkalmával mindenfelé nyargalászván a kuruczok, egy szaladó tót után nyargaltak. Kiabáltak reá már messziről: Megállj ember! melyre a tót szaladás közben azt felelte: Nem vagyum én ember, mert én tot vagyum. Azóta mondják; «A tót nem ember.» * Egy szál fa még nem erdő. Meg volt tiltva a parasztoknak, hogy az uraság erdejében fát vágjanak, hanem kérjenek az uraság emberétől. Minden tilalom daczára egy7 paraszt mégis levágott egy szál fát, s midőn a csősz megcsípte, azon kérdésre: — Hogy merte kend az erdőt vágni? ezt feleié: — Nem bántottam én az erdőt. — Hát ez a fa mi ? kérdé a csősz. — Na már pedig én mindig azt hallottam az apámtól, mondja a bűnös, hogy «egy szál fa még nem erdő.» * Okos mint a nádi veréb. A házi veréb abban különbözik a nádi verébtől, hogy a házi verebet nehéz megfogni, mig a nádi veréb mindjárt tőrbe esik. Ezért mondják a buta emberről: «Okos mint a nádi veréb.» ió volna, ha volna. Egy szegény, de szép legény elakart venni egy gazdag leányt, azzal hízelkedvén neki, hogy két jószága van, az egyik «Jóvolna,» a másik «Havolna.» Menyegző után kérdi a menyecske, hol van a sok jószág? mire azt feleli a legény: «Jóvolna, ha volna.» * Ki köti fel a kolompot? Nagyon féltek az egerek a macskától, azért nagy bölcsen elhatározták, hogy a macskára kolompot kell kötni, hogy a zörejét meghallják. Azt mondja nekik a mezei egér: Bölcs határozat, hanem azt mondjátok meg. hogy «ki köti fel a kolompot ?» * Fél, mint a czigány Szent Mihálytól. A czigányok sátor alatt élvén, nem igen szeretik a Szent Mihály nap tájain kezdődő dért, azt szokták mondani: «Jobb egy Szent György, mint száz Szent Mihály.» MAGYAR KIS GAZDA. Hogyan élhet meg a kisgazda? Mondottam atyámfiai, hogy nem csak Isten segítségére, nem csak józan, okos észre vagyon szüksége a kisgazdának, hanem azakaratra, még pedig erős és kitartó akaratra. Hogyan értsük ezt? Mindjárt kimagyarázom magam. A magyar gazda — ne haragudjatok atyámfiai az őszinte szóért, — de nagyon nehezen hajtja végre azt, a mit jónak, üdvösnek, hasznosnak és tanácsosnak is lát szivében. Meghallgatja az okos, emberséges szót, aztán hagyja, hagyja. Majd holnap, majd jövendőre. Nógatni kell bizony a magyar embert, hogy ismert kényelméből kivegyük, mert különben elhalásznak körülötte mindent, de mindent. Pedig ismételve irom, hogy ha ebbeli term é- sz etünk nem fog változni: akkor tegyünk le minden reményről, arra nézve, hogy a magyar is boldoguljon már valahára ebben a hazában, melyet Magyarországnak Innak vagy valami . . . Tehát legyen a magyar gazda akarata erős, kitartó és fogjon hozzá mindenhez, a mit neki tanácsolnak, javasolnak. Például a téli foglalkozást illetőleg. Ismerünk akár hány gazdát, aki arról tudni sem akar, hogy bizony a tél is lehet munkaidő és télen is lehet ám szerezni garast. így történt ez Unalmas Pál urammal is. Látta ugyanis a tanító ur, hogy mikor a faluban tengeri hántás van, hát a kukoriczának harasztját (mit a kukoricza csövekről t. i. lefoszíanak) mint hasznavehetetlen jószágot a trágyadombra hordják. — De nem úgy gazd' uram, mondotta a tanító ur. Ebből lehet ám egy kis mellékjövedelmet hajtani. A gazda mosolygott. És csak úgy fejcsóválva kérdezte, hogy hát — Ne mondjon ilyet tanító ur. — De bizony mondok ám gazduram. Lássa Pál gazda, a nagy urak a derékaljakba, divánokba, kocsiülésekbe lószőrt szoktak tétetni. De a lószőr drága ám, meg kevés is van belőle. Hát az iparosok, mesteremberek pótolják az úgynevezett tengeri füvei. Ez szintén jó ruganyos, csakhogy ruganyossága nem sokáig tart. Ennél a tengeri fűnél sokkal jobban megfelel a kukoricza haraszt . . . Jövendőre tehát azt fogjuk cselekedni, hogy a kukoricza harasztot fosztás után száraz helyen összegyűjtjük és a hosszú téli estéken szétfosztjuk szép vékony szálakra. Mester. Melyik gazdaság tekinthető igazán boldognak ? A hét görög bölcs egy Ízben lakomát ült. Föl- veté ez alkalommal Periander a kérdést: Melyik gazdaság tekinthető igazán boldognak? Erre a kérdésre feleiének a bölcsek amint következik; Szolon: A melyikben nincsen igaztalanul szerzett oly javadalom, minek megtartása gyanakodást, kiosztása pedig megbánást vonna maga után. Biasz : Amelyben a gazda önnön jó szántából cselekszik akként, mint ahogy tenni a törvények előírják. Thalész: Amelyikben a gazdának legtöbb pihenő ideje van. (Mert ott a cselédség serény s nem vár nógatásra.) Kleobulosz: Amelyben többen szeretik, mint rettegik a gazdát. Pittakosz: Amelyben semmi szükségtelent nem kívánnak, de a szükségesnek hiányát sem érzik. Chilon: Amely egy városéhoz hasonló szervezettel bir, melyben t. i. bölcs családfő uralkodik. A hét bölcs ezen éles elméjű mondásait Plutarch hagyta hátra az utókorra.
