Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-25 / 47. szám
372 MAGYAR FÖLDMIVELŐ TAEGZA. Apróságok Vörösmarty Mihály életéből. Az egész országban a költő király, Vörösmarty Mihály nagy ünnepére készülnek! Hej! Ki volt ő? El e vagy már meghalt? És mit, miért ünnepeljük. Tudja-e ezt a magyar nép? Sokan talán azt felelik, hogy ne tudják! De szeretettel kérdezem, kit vasy kiket értenek a magyar nép alatt? Vájjon tudják e ott a falvak, községek ezreiben és ezreiben. Hát a földmives házakban? Kint a tanyákon, ott a hegyek oldalaiban, a mezőkön? Feleljenek e kérdésre? Megtanították őket az iskolákban? Megmagyarázták azokban a tender újságokban, melyek mázsaszámra özönlenek hozzájuk? Azt felelik, meg I De hogyan ? Úgy Írnak most is a nagy költőről, mintha feltételeznék, hogy hát ebben az országban minden emberfia tisztában volna, hogy hát ki ő, mit tett. Hej. pedig nincs igy. Mit ér akkor az ünnep? Hogv lehet azt mondani, miként az egész ország ünnepeli Hát az országot azok teszik, a kik a nemzet fájának koronáját, meg derekát képezik. És a gyökér? A nép, a magyar népi Valódi ünneped p Tg akkor leszen dicső hazánkfia, költőkirályunk, ha a nép megismer, megért, megszeret, szivébe fogad és ő is ünnepel. Másként nem lehet igazi magyar ünnep az. Úgy vagyon az atyámfia ? Ládd-e pedig Vörösmarty, egészen a tietek, a népé volt. Ezelőtt száz esztendővel, tehát 1800. évben, éppen igy decz. i-én született a fehérmegyei Nyék nevű faluban egy gaz da tiszti házban. Mert apja gazdatiszt, derék magyar volt, a ki maga is sokat busongott ennek a hazának sorsán. Nem hiába, hogy gyermekeit, köztük különösen Mihályt, kiből hires költő és Jánost a későbbi gazdát hazafiasán és szigorúan nevelte. A két fiú ott járt a nyéki iskolában, a falusi gyermekek közt töltötték púja éveiket. Aztán városba kerültek. Miska inkább a könyveket bújta, János meg a gazdaságot szerette. Már tanuló korában olyan helyre kis gazda „volt ez a János, hogy apja-urának jobb keze lett. O vitte a mezőre a munkásokat, ő ügyelt fel reájuk, de szigorúan ám, ugyancsak a sarkukban volt és a limlomosokat szorította. Miska pedig, a leendő költő király ez alatt a fa lombos árnya alá húzódott, letelepedett és bújta a könyveket. Vörösmarty Mihály. dig megkínálta azt egy kanál levessel és egy pohár borral. így szerette a magyar népet az a költő, kit most ünnepel a nemzet, mikor éppen száz esztendeje született — Vörösmarty Mihaljunk. * # A nagy költő apjáról már megemlékeztem. De méltó az emlékezésre az ő jó édes anyja is. Gyönyörű szép, barnapiros arc/u leány volt, mikor Vörösmarty apja (kit szintén Mihálynak neveztek) megismerte. Ez a leányzó kimondhatlanul szerette a mezőt, a kalászos réteket, a virágot, az erdőket, a madárdalt. És a milyen gj'önyörüséges leány volt, oly gyönyörűen tudott énekelni. Mikor künt a mezőben megcsattant ajkán a dal, a munkások abban hagyták a munkát, azt hitték valami tündér énekel. Azt is mondották, hogy olyan dalokat énekel, melyeket ő maga talált ki, szerzett. Lám, a mi nagy költőnk talán édes anyja emlőjén szopta leikébe, szivébe azt a nagy talentumot, hogy olyan dalokat, verseket szerzett, zengett, melyekre aztán az egész ország figyelt, ébredt sirt, örült. # '‘jí .<: Mert kit nevezünk költő-embernek atyámfia? Azt a ki a lelkűnkben szunyadó érzelmeket, bánatot, örömöt, vigságot úgy versbe, dalba tudja szedni,, hogy olvasásakor, dalolásakor akár a muzsika húrjait hallitnók sírni, zokogni, örülni vagy vigadni. A ki verseivel úgy a nemzeihez tud szólani, hogy az megérti, meghallgatja és követi,, akár vakon vagy ébren. Ilyen költője volt e hazának Vörösmarty Mihály is. Sőt költő királynak nevezik őt, tehat elsőnek a többi közt, a kit a Gondviselő Isten nagyon nehéz időkben adott a magyar nemzetnek. Neki köszönhetjük, jó részben, hogy ma is magyarok vagyunk, hogy édes szép hazai nyelvünkön beszélünk. Hogy miért és hogyan? arról ennek a mi újságunknak szerkesztője egy kis könyvet irt. A napokban jelenik meg és igen jutányosán lehet lesz hozzá jutni De, hogy azok is ismerjék a nagy költő tanulságos, felemelő élettörténetét, kiknek nincsen módjukban megszerezni: majd igy la... rövid velősen — elmondunk még egyet mást e nagy ember életéből. Mester. •Jv* 'ló -jó ' jó • X' 'jó -jó 'L 'L 'X* -jó Ab 'jó 'jó *jL »jó • ■ j. - f* -jó -X- * jó 'jó 'jó 'jó 'X" 'Jó 'jó 'jó 'jó 'jó 'jó 'jó ‘jó 'jó *Jó 'jó 'jó 'jó Ez ám a felfogás. Feljön a vidékről a fővárosba a juhász az urához. Ez örömöt akar neki szerezni s elküldi az állatkertbe. — No Mihály, hát hogy tetszett a mit látott ? Kérdi tőle az ur. — Ej kérem alásan — csupa móka az egész — hiszen olyan állatok nincsenek is. Történt egyszer, hogy János a munkásokkal nagyon keményen bánt. Miska figyelte, hallgatta a történteket — végre felugrott és keményen odaszólott Jánosnak: — Ne bánjál a szegény néppel olyan embertelenül. — Nem értesz te a gazdálkodáshoz, felelt János, maradj könyveid mellett. És folytatta a szigorú bánásmódot. Mihály újra Jánoshoz ment és mérgesen monda: — Ne henczegj, mert mindjárt odaverlek. A két fiú csakugyan birokra kelt. Mihálv erősebb volt, legyömörte Jánost. A munkások persze titokban örvendeztek, hogy az ő pártfogójuk győzött. Már hires ember volt Mihály, az ország első költője, de a falubeliéit mindig rajongásig szerette. Ha egy-egy földmives felkereste a fővárosban, minA falióra gondozása. Egy öreg órás a következő jó tanácsokat adta a falióra gondozására. Legelőször is keressünk a szobában alka- mns helyet az órának. Ne akasszuk föl nedves falra, ne igen közel a kályhához és ne olyan helyre, ahol a kis gyermekek is könnyen hozzá férhetnek és játszhatnak vele. Ügyeljünk arra, hogy az óra belsejébe minél kevesebb por kerüljön; ezért gondunk legyen arra, hogy az óra ajtócskái jól záródjanak és hogy időközönkint róla és belsejéből a port kifújjuk. Ne kénvszerilsük az órát járásra azzal, hogy nehezebb súlyokat akasztunk reá. Ez csak olyan ideig-óráig tartó segítség és következménye az, hogy a láncz szemei kitágulnak és a csapok erősen kopnak, meglazulnak. Ehelyett a csapokat, ne a kerekeket, fogakat, egy kötőtű vagy toll segítségével kenjük meg finom olajjal. Ha a kenegetés már nem használ, mert tisztogatás, javításra van szüksége, ne babráljunk rajta hanem javíttassuk meg mesterével, az órással.
