Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-18 / 46. szám

362

MAGYAR FÖLDMIVELO

Sándor és egy előmunkás útmutatása és tanítása szerint.

A házi ipari munkát tanuló s ott állandóan tartózkodó kisgazdák fiait naponta 2 órán át tanítja Hadas Sándor, a gazdasági tudni valókból Abonyi Károly sárospataki gazd. szaktanár útmutatása alapján.

Ezen tanítási idő a délutáni órákra fog tétetni, hogy esetleg a bejárók is hallgathassák.

Ezen tanítási órák ideje a tanfolyam helyiségében lesz megtudható.

VI. Időszaki előadások. Miután a tanfolyamon való résztvételét úgy a Zemplénmegyei gazdasági egyesület, mint a király-helmeczi főszolgabírói hivatal volt szives megígérni, ennélfogva időszaki előadások lesznek tarthatók ;

1. Perbenyiken, a tanfolyam helyiségeiben, a Perbenyikhez közel fekvő községek kisgazdái részére, és pedig minden szerdán d. u. 2 órától 3 óráig.

Ha a közel fekvő községek bármelyikének kisgazdái a perbenyiki tanfolyamon állandóan tartózkodó tanítónak bejelentik előre, vagy a Sárospatakon lakó gazd. szaktanárnak az elöljáróság hivatalos levélben megírja, hogy ekkor meg ekkor óhajtanának eljönni ilyen, vagy olyan irányban tartandó előadást hallgatni, vagy útbaigazítást kérni gazdasági dolgokban: úgy gondoskodva lesz róla, hogy ily kivételes esetekben is egy szakelőadó ott legyen.

2. Időszaki előadások lesznek tarthatók vasárnaponként délután a Perbenyiktői távolabb fekvő községekben is, ha a községek érdemes elöljárói akár alulírott szaktanárt, akár a Zemplénmegyei gazd. egyesület titkári hivatalát hivatalos levélben megkeresik az iránt, hogy mily irányú előadást óhajtanak leginkább.

VII. Jótétemények. Nagyméltóságu Dr. Darányi Ignácz földmivelésügyi m. kir. minister ur a bodrogközi magyar gazdák iránt érzett mindenkori atyai gondoskodásának egy újabb jelét adta az által, hogy nemcsak a tanfolyam költségeire adott födözetet, hanem lehetővé tette azt is, hogy a tanfolyamon tartózkodó kisgazdák fiai közül többen 10 koronányi havi segélyben fognak részesülni s ezenkívül úgy, mint a múlt télen, hasznos gazdasági könyveket és füzeteket is fognak kapni.

Ezekben óhajtunk megismertetni röviden a .perbenyiki téli gazd. és házi ipari tanfolyam mibenlétét, kérve a birtokos, lelkész, tanító és községi elöljárókat, szíveskedjenek ezen, a bodrogközi kisgazdák érdekében a földmivelésügyi magas kormány áldozat- készsége és gróf Mailáth József támogatása mellett immár 2-ik evébe lépő intézményt a gazdákkal megismertetni és szives jóindulatukban fogadni.

Az intézmény ugyan a kisgazdák ügyét van hivatva első sorban szolgálni; a kisgazdák ügye azonban mindnyájunk édes ügye, tehát közügy, azé a közé, melyben az egyes jóléte és boldogulása egyedül van biztosítva — állandóan és szilárdul.

Abonyi Károly,

m. kir. gazd. szaktanár, a sárospataki ev. ref. theológián és állami tanitó- képezdén a mezőgazdaságtan tanára.

A váczi püspök tréfája.

Schuszter Konstantin, váczi püspök takarékosságos életmódjában valóságos csuda, a tréfái azonban elárulják a vidám, szellemes embert.

Egy hivatalnok, aki nagyralátásáról volt ismeretes és mindenkit fumigáll, meghívta a püspököt újszülött kis fia keresztapjául. A püspök, a ki ismerte a gógös embert gúnyos mosolylyal igy szólt hozzá :

— Én édes jó ur közönséges embert nem hívnék komának.

— Ah, a világért sem! — felelt a hivatalnok.

— Akkor édes jó uram — mondotta a püspök — ne hívja ön komának a váczi püspököt sem, mert mostanában az is csak Schuszter. (czipész)

SZÖVETKEZZÜNK!

Kik a szövetkezetek ellenségei?

— Nótárius uram beszélgetése a kurátor urammal. —

— No nótárius uram, mikor becsületes törekvéssel, szándékkal megcselekedtük a mi hitelszövetkezetünket, sose gondoltam légyen, hogy még saját véreinkbőj is annyi ellenségünk támadjon.

— Én még éppen számítottam reá, kurátor uram. Mert öreg tapasztalatom, hogy semmi üdvös dolog nem létesült az földön, hogy vagy ellenségeket vagy irigyeket ne támasztott volna.

— A már igaz, nótárius uram.

— Sőt nagyon gyanús volna dolgunk, ha csak amúgy kényelmesen hintálózva juthatnánk czélhoz. Akkor éppen nem lenne ezekre az intézményekre szükség.

— Hát nótárius uram még bizony szereti, hogy ellenségünk van?

— Szeretni nem szeretem azon értelemben, hogy hát a |ó ügynek akarnak árkot huzni, de nem is retirálok meg velük szemben. Sőt szerte-szét nézek, hogy hát kik ők? minek kiabálnak? Hol léptünk a tyúkszemükre vagy talán, hol sértettük meg igazságukat ?

— No bizony erre nem is gondoltam, nótárius

uram.

— De én gondoltam ám. Mert gyermekkoromban hallottam — már, hogy nézd meg, leik az ő jó barátjai és megismered őt. Ámde azt is elmondhatom már, nézd meg, kik ellenségei, kik kiabálnak reája, már mint a szövetkezetekre la kígyót békát, és megtudod, hol az igazság.

— Enyje nótárius uram, ezt én is igy gondolom, bár gondolatomat nem tudtam volna ilyen érthető szavakban gömbölyíteni.

— Akkor nem lesz felesleges dolog kurátor uram, ha egy kissé megboronáljuk azt a földet, a hol a mi szövetkezeteink számára, no meg különösen azok vezetői mozgatói számára tövisek készülnek.

— De nem ám — nótárius uram.

— Hát például kiabálnak ellene, illetve ellenünk azok a politikus, nagy képű emberek, a kik mert lejárták már magukat, hát most azzal akarnak a világ előtt szerepelni, hogy hát bántogatják a mi szövetkezetünk vezetőit, mert érzik, hogy ezek voltak, kik megelégelték a magyar nép tönkrejutásának veszedelmes munkáját, manővereit. Ezek kiáltották iel- kük-lelkéből, hogy hát elég leszen a sok szabadosságból 1

—- Persze, pesze itt aztán már a bosszuállás szenvedelme dolgozik.

— De még mennyire ! Az ilyen emberek, ha úgy meglennének is győződve, hogy a szövetkezetek üdvösek, szükségesek, mint a maguk bölcsességéről: még akkor is üldöznék ez intézményeket; mert nekik nincs más czéljuk ezzel, mint elrémiteni, elkeseríteni azokat a vezető embereket, kik nagy áldozattal, önfeláldozással egészen a nép javának élnek.

— De hát nekik a szegény nép semmi?

— Nulla, az az semmi kurátor uram. Ezek nem tekintik, hogyha nép jaj ja, sóhaja szerte-hangzik az országban. Őket az nem érdekli. Nekik csak egy a czéljuk. Elidegeníteni ezt a népet azoktól, kik naint mondtam, utjokban állanak. Hogy újra vissza kapják a nagy hatalmat, melylyel agyonboldogttották ezt a magyar gazdavilágot.

— Hát a nép nem látja ezt be?

— A hálás nép igen; de vájjon a nép mindenütt hálás e ezen a világon? A nép hamar felejt. A nép hamar hisz. A nép nem lát be a rejtelmekbe, a hol az efféle dolgokat kotyvasztják... Az az nem gondolkozik azon, hogy hát „jól nézd meg te atyafi,, hogy miért kiabálnak amott tüzet!“